Amit Molab elküldött nekünk, alapvetően egy nyílt levél Dr. Draskovics Tibornak, ami ha nem érdekelhetne másokat is, ki sem tettem volna, de érdekes kérdést vet fel egy autófeltörés utáni helyszínelés és nyomozás kapcsán. Vajon mennyire elfogadható az, hogy ha valami miatt drága egy vizsgálat, esetleg sokat kell várni az eredményére, akkor inkább el sem végzik, mert minek? Elöljáróban arra megkérnék mindenkit, hogy politikával kapcsolatos kommenteket még véleglenül se írjatok, mert úgyis törlöm, mert egy kommunista nyilas vagyok, vagy csak simán egy rohadék, aki korlátozza a szólásszabadságot.

Tisztelt Miniszter Úr!

A mai napon, a XI. kerületi Savoya parkban található OBI áruház mélygarázsában feltörték a Ford Mondeo típusú gépjárművemet. A kocsimon betörésvédő fólia volt, így az autófeltörőknek gondolom nem kis munkájába tellett, hogy a hátsó ajtóm üvegére egy kb 10×20 cm-es lukat verjenek.

Majd ezek után benyúltak, és beleszaladtak a jármű második védelmi rendszerébe, a kettős reteszelésű ajtózárba, mely meggátolta, hogy az ajtót kinyissák. E művelet közben – mivel valószínűleg a keze alig fért be a kicsi nyíláson, melynek a szélein szilánkosra tört üveg rendesen megvágta a kezét -  az elkövető jól látható módon, vélhetően a tetthelyen hagyta a DNS-ét, valamint az ujjlenyomatát.

Igaz ugyan, hogy a betörés gátló fóliának, valamint a jármű kiemelkedő mechanikai védelmet nyújtó zárjainak köszönhetően a kocsiból semmit, még az ülésen felejtett törölközőmet sem tudta az elkövető elvinni, az ezt követő rendőrségi eljárást azonban – mint törvénytisztelő állampolgár – roppantul sérelmezem.

A rendőrségi bejelentést követően a helyszínre érkező rendőrök az én személyi adataimat, valamint a kocsim forgalmi rendszámát kérdezték le körözésre, majd a tény rögzítése után közölték, hogy 15 000 forint a kár.

Megmutattam nekik, hogy az elkövető nagy valószínűséggel a helyszínen hagyta a DNS azonosításra alkalmas szőrszálát – mivel egy orvosi laboratóriumot vezetek, ezért ezt meg tudtam állapítani – és érdemes lenne ezt levenni. Erre az egyik rendőr odalépett, és teljesen szakszerűtlenül hozzányúlt a tárgyi bizonyítékhoz, majd legyintett egyet.

Közölték velem, hogy egy DNS azonosítás egymillió forint, és ezzel az üggyel – a kis érték miatt -  nem fognak foglalkozni. Kérdeztem, hogy helyszínelő fog-e kijönni, mire közölték, hogy nem. Ezt követően elmentek.

Tisztelt Miniszter Úr!

Magyarázatot kérnék – azt hiszem jó pár hasonló cipőben járó autóstársam nevében is – Öntől, hogy hogyan lehet az, hogy egy bűncselekmény – bár tény, hogy csak kísérlet, hiszen nem tudták megvalósítani – elkövetőit miért hagyja ilyen szinten „futni” a rendőrség, hogy még csak meg sem kísérelnek nyomokat rögzíteni a helyszínen?

Hogy létezhet az, hogy a rendőrség esélyt ad az elkövetőnek arra, hogy ha esetleg kézre kerülne az akkor – mivel gondolom nem csak én jártam így – több rendbeli elkövetést „nézzenek el” neki, hiszen esély nincs rá a nyomok rögzítésének elmaradása miatt. Hogy lehetséges az, hogy a rendőrség a bejelentőt kezeli úgy, mint egy bűnözőt, lekérdezve az ő, és a gépjárművének adatait a körözési nyilvántartásban?

Volt már olyan hülye, aki bejelentette, hogy feltörték a kocsiját akkor, amikor őt, vagy a járművet körözték? Mi az oka, hogy a rendőrség bűnpártoló magatartást tanúsít egyes esetekben, legitimálva az autóinkat feltörő emberek tevékenységét? Milyen mérlegelési elvek alapján tartanak egy bűnügyet olyannyira súlytalannak, hogy még egy fényképet sem készítenek a helyszínen?

Magam részéről aggasztónak tartom, hogy a rendőrség a bűn elkövetőit ilyen alapokon sorolja be. Mert lehet, hogy az elkövető meglett volna, velem történ – vagy más hasonlóan semmibe vett - eset után, és az elkövető ezek után nem tudott volna egy súlyosabb bűncselekményt elkövetni. Persze mindez fikció.

De pont az Ön irányítása alá tartozó szervezet nyilatkozza a könnyűdrogok használóival szemben alkalmazott „Drákói” szigorral kapcsolatban azt, hogy a könnyűdrogok a keményebb drog, és az azzal kapcsolatos bűncselekményekhez vezető – néha hosszabb, néha rövidebb – úton megtett első lépések, melyeket csírájában kell elfojtani. Miért ez a kettős mérce?

Várom szíves válaszát, és tájékoztatom, hogy a DNS-t tartalmazó tárgyi bizonyítékot eltettem, amennyiben meggondolnák magukat, és mégis fontosnak tartanák az elkövető(k) azonosítását.