Végre mindjárt vége a hétnek, legalábbis a robotolós részének, a pénteki örömöt nem is szeretem elrontani, most sem fogom. Olyan poszt következik, amilyen még nem volt, simán megállná a helyét a szakítósblogon is, Bogyesz levele alant:

Néhány hete találtam rá a blogra és nagyon ötletesnek találom. Olvasgatva a posztokat rájöttem, hogy ez a történet nem igazán idevaló; de azért közérdekűnek találtam. Egy kedves barátom és volt lakótársam esete a következő. Miközben építgette egzisztenciáját, találkozott egy lánnyal, akivel olyan jó erős fél év után el is jegyezték egymást, még valamikor 2008 nyarán.

Szépen alakult is a kapcsolat, a lány szülei szívükbe zárták cimborámat. Ő is boldog volt, mert egyrészt a lány tényleg csinos, aranyos és intelligens is volt (bár ez oximoron, ezt tudom :)), szülei pedig nagyon jól szituáltak. Egy jól menő Volvo márkakereskedésben dolgoztak (vagy tán az övék is volt, ezt nem tudom). A fiatal pár külön lakásba költözött, amit együtt rendeztek be.

Új konyhagépek, járólap, bútorok és egy Chevrolet, ami csak azért, mert valamivel munkába is kell menni; persze hitelre minden. Az autó barátom nevén futott. Közeledett a tél, ezért nagyjából fizetése felét beruházta egy téli gumi szettbe. Amíg nem jött azonban az igazi nagy hideg, barátom ezeket apósa garázsában helyezte el. Ahogy azonban jött a hideg, sajnos a kapcsolat is kihűlt.

Olyannyira, hogy fölbontották az eljegyzést is. Igazságosan megosztoztak a lakáson. A lány vitt mindent ami a nevén volt és majdnem azt is ami nem; a Chevrolett maradt barátomnál. Törlesztőrészlettel és az összes nyalánksággal együtt. A nagy trauma után 3-4 nappal a srác úgy döntött, hogy elmegy ő azokért a kerekekért és a fölszerélsükhöz szükséges saját szerszámaiért, amiket, mondom még egyszer, ő vett. Belép a lakásba, após pedig üdvözli:

- Szerbusz!

- Jó napot apuka! A téli gumikért jöttem.

- Óh, hát igen. Azokat már eladtam. De a szerszámokat elvihetnéd, mert nem tudunk velük mit kezdeni.

A jó kurva anyádat! Dugd föl azokat magadnak. Gondolta magában. Aztán beült az új autóba és elhajtott. Nagyon higgadt embernek ismerem, én nem is tudom mit tettem volna ilyen esetben, de könnyen el tudom képzelni, hogy megtépem az illetőt.

Tudom, hogy nem fojt vér és tényleg alig van köze a közlekedéshez és az autózáshoz, de talán ebből is lehet tanulni. A parasztok nem csak a volán mögött parasztok.

(Mivel a kommenteket is el szoktam olvasni, már tudom: én vagyok a hülye, sünt minden testnyílásomba és egyébként is.)