Csak John két rövid sztorit is tömörített a levelébe, amikben gyalogosként próbálta túlélni az esti budapesti közlekedést. Rajzolt is a lenti térképekre, bár nem árt kicsit ráfókuszálni a két műholdképre, hogy ez feltűnjön.
Két apró történetet szeretnék elmesélni, sok újdonság nem lesz benne, mivel itt már mindenki tudja, hogy sok hülye van az utakon. Mindkettő az ősz folyamán esett meg, sötétedés után, de még a délutáni csúcsforgalom vége felé. Mindkét esetnél a látási viszonyok jók voltak, a közvilágítás működött.
A rendszámokat azért nem írom, mert bár első felháborodásomban felírtam őket, de a történetekben nem ez a legfontosabb. Ami mindkettőben közös és fontos, az az, hogy két a szabályokat még nyomaiban sem ismerő autós megpróbált kivégezni miközben gyalog közlekedtem (tudom sikeres ember nem lehetek, de valahogy el kell jutni az autóhoz).
Az első alkalommal szerettem volna keresztezni a Pacsirtamező utcát a Nagyszombat utcánál. Szépen türelmesen megvártam amíg a Flórián tér felé menő oldalon megáll a forgalom és nekem zöldet mutat a lámpa. Ezek után besétáltam az út közepén kialakított járdaszigetre, ahol ilyenkor várni kell, mert az út két oldalán nem tudják összehangolni normálisan a zöldet.
Kis várakozás után a Kolosy tér felé menő sávok is pirosat kaptak és a külső sávban haladók szépen meg is álltak. A belső sávban nem volt senki. Pár másodperc után a gyalogosok lámpája zöldre váltott. Már emeltem a lában, amikor a szemem sarkából észrevettem, hogy valami nem stimmel.
Odanéztem, és ekkor egy autó fékezés nélkül átment a piros lámpán egészen a következő lámpáig ami kb. 25 méterre van. Addigra már kiment a külső sávba, hogy ott a belső sávban álló autót kikerülje, de a pirosnál már kénytelen volt megállni, mert keresztben elindultak az autók. A rendszámból kiderült, hogy az autó céges tulajdon.
A másik alkalom pár nappal az előző után történt a Kunigunda útján. Gyalogoltam az út keleti járdáján a Szőlőkert köz felé és érdeklődve néztem, ahogy egy kamion próbál betolatni egy telephelyre. Ezzel a művelettel feltartotta a Kunigunda forgalmát, de nem volt vészes a dolog, mert összesen egy autó várakozott arra, hogy tovább tudjon menni.
A kamionos elég ügyesen terelgette a járművet, látszott, hogy egy percen belűl mindenki mehet a dolgára. Ekkor értem a járdám széléhez, ahol a mellettem lévő irodaháznak a parkolójába lehetett behajtani. A biztonság kedvéért elnéztem balra, hogy tiszta-e a levegő. Leléptem, ekkor az időközben másodiknak odaérő és eddig lassitó autós hirtelen gázt adott, majd index nélkül elkezdett felém száguldani.
Ekkor megálltam, a kocsi is belefékezett és megállt előttem 20-30 centire. Ha nem állok meg, akkor nem előttem áll ennyivel, hanem rajtam. Elkezdem keresni a szemkontaktust, hogy lássam, hogy mit van. Hátha bocsánatot akar kérni, hogy majdnem kivasalt. A sofőr balra nézegetett, hogy merre tudna továbbmenni. Ekkor számomra kiderült, hogy sejtelme sincs arról, hogy ott vagyok az autója jobb elejénél. Közben sikerült kitalálnia, hogy merre menjen tovább.
Felment a járdára és ott ment a járdán, miután elhagyta a kamiont megpróbált lemenni a füvön keresztül, de meggondolta magát és a parkoló másik bejáratánál ment le a járdáról. Magyarul a kamion által elzárt utca és az azzal párhuzamosan haladó üres parkoló között a járdán rövidített. Sokra nem ment, mert közben a kamion beállt a telephelyre és az addig ott várakozó autó is elindult és a Bojtár utcai körforgalomnál már utól is érte az ügyeskedőt.
Tanulság csak annyi, az autóban ülve sokan a törvények felettinek érzik magukat, különösen a gyengébbekkel szemben. A másik tanulság, hogy az ember gyalogosként figyeljen jobban oda az autósokra, mert pár tonna vas nélkül védtelenebb.
Az utolsó 100 komment: