Hihetetlen, hogy valaki ekkora gyökér tud lenni, mint a mai, név nélkül beküldött történetben szereplő idióta. Elüt valakit, aztán ahelyett, hogy megkérdezné, nem sérült-e meg, leordítja és le is önti. Nem tudom, mit gondolt, hogy majd az energiaitaltól erőre kap az a szerencsétlen?

Pár napja jártam Budapesten autóval, de azóta is bennem van ami akkor és ott történt a szeme láttára. Úgy gondolom, egy postot megérdemelne az alábbi történet.

Budapesten egy meg nem mondom milyen nevű úton jártunk éppen személyautóval (sajnos nem odavalósi vagyok, így nem tudom pontosan megmondani, hogy pontosan melyik úton történt az eset), amikor észleltem, hogy egy gyalogos lelépett az útburkolati jellel kijelölt zebrára. A zebrától kicsit odébb egy útkereszteződés volt.

Mivel féktávolságon kívül volt a zebra, így sikerült lefékeznem előtte. Gyalogos megy tovább, majd hirtelen arra leszek figyelmes, hogy a szembejövő sávba kikanyarodik jobbra egy tehergépkocsis személy a kereszteződésből, majd látva hogy előtte épp egy gyalogos megy át a zebrán nyomott egy kövér gázt, ami a motor hangjából elég jól hallatszott. Én elkezdtem dudálni, gyalogos is észlelve a veszélyt, megpróbált még elfutni a teherautó előtt, ami épphogy nem sikerült.

A teherautó jobb oldala telibe kapta a gyalogost, szerencsére kis sebességgel, mert a sofőrje is rájött, hogy nem fog elmenni a gyalogos előtt, akárhogy nyomja neki a gázt. És ami ezután következett az még jobban ledöbbentett!

A sofőr kiszáll az tehergépkocsiból, kezében egy Red Bullos üdítődobozzal, majd torka szakadtából nekiáll üvöltözni, hogy mi a jó k.va anyját képzel magáról, hogy átmegy előtte a zebrán és egyébként is miért nem adta meg neki az elsőbbséget. Nyilván azt hitte, hogy a zebrán lévő személyre is vonatkozik a jobbkéz szabály, legalábbis én csak ezt tudom elképzelni a mondata alapján.

Lényeg, hogy az elütött gyalogos még nyökögni sem tudott a sokktól, amikor is nekiállt tovább üvöltözni vele a sofőr, hogy szólalj meg bazmeg nem hallod, majd megunta, rálocsolta(!!!) az energiaitalt a gyalogosra, s egy káromkodást követően elhajtott a helyszínről.

Tudom, hogy én is egy barom állat vagyok, mert nem mentem oda segíteni, de az egész nem tartott egy-másfél percnél tovább, s én meg úgy le voltam döbbenve, hogy egyszerűen képtelen voltam megmozdulni, nemhogy kiszállni az autóból. Miután elhajtott a teherautós, észbe kaptam, felsegítettem a gyalogost és felajánlottam neki, hogy esetleg elviszem a kórházba, amit végül is udvariasan elutasított, mondta hogy nincs nagy baja.

Mást nem igen tehettem érte, így beszálltam az autómba, majd továbbmentem az úti célom felé. Közben persze végig az incidensen járt az agyam, és azon, hogy hogyan lehet valaki ennyire bunkó állat.

Egy kis kiegészítés a posztolótól (2010. okt. 15. 13:43):

A kommenteket olvasgatva úgy vélem, egy kis pontosításra van szükség. Szóval: A teherautó alatt nem kamiont értettem, hanem egy régebbi típusú, platós Mercedes Benzt (kb. ami ezen a képen van). A színe fehér volt, a platója több helyen tele volt kisebb ütődésekkel, horpadásokkal. Látszott rajta, hogy a tulaj nem törődött vele. A rendszáma az ne a kommentelők dolga legyen, a sértett személlyel ezt már lebeszéltük. Aztán hogy feljelenti-e, az már az ő dolga.

Páran kifogásolták még az egy-másfél perces időtartamot is. Lehet, hogy eltúloztam és tényleg nem volt annyi, de én akkor és ott annyinak éreztem. Sajnos(?) én egy olyan helyen tanultam vezetni, ahol ehhez hasonló szituációk nem nagyon szoktak megtörténni, ezért is döbbentem le a helyszínen. Tudom, nem ki fogás, hogy csak 1 hónapja van jogsim, de így sikerült ezt lereagálnom. Nyilván ha több tapasztalat lett volna mögöttem, akkor gondolkodás nélkül kiszálltam volna segíteni.

Sokaknak az sem tetszett, hogy nagyjából nem csináltam semmit a helyszínen, csak bámultam ki a fejemből és néztem az eseményeket. Nem akarok kifogásokat keresni a tettemre, nyilván ha engem csapott volna oldalba egy teherautó, akkor én is elvártam volna egy kis segítséget. De hát most így utólag mit tehetnék? Mégsem mehetek vissza az időbe, hogy kijavítsam a hibáimat...

A helyszín: Tapasztalatlanságomból kifolyólag Budapesten végig a GPS-t követtem, az utcák nevét abszolút nem néztem. Félszemmel mindig ránéztem a GPS által kijelölt útvonalra, s ahol az bekanyarodott, ott én is. Néhány helyen voltak ugyan problémáim vele (megzavarodott a GPS és rossz helyre tette a pozíciómat), de azért végül is sikerült eltalálnom a célhoz. Megjegyzem valami rettenetes ez a budapesti közlekedés, kész labirintus az egész.