Igazi hidegvérű és toleráns ember lehet ez az EasyFlow, hogy még a koccanás sem késztette kiszállásra, ráadásul teljes nyugalommal nézte végig, amíg a lenti történetben főszerepet játszó fiatal és erőteljesen rutintalan lány megpróbál forgalommal szemben kievickélni az egyirányú utcából.

Hosszú lesz, mint minden lelki dráma. Ma délután negyed kettőkor esett meg velem az alábbi szösszenet. A helyszín Budapest, a Nyugati pályaudvar előtti rész, a körút - Jókai utca kereszteződés. A Jókai utca egyirányú, a körútról lehet ráhajtani.

Éppen hajtanék be, mikor tolatni látok egy arany Nissan Micrás lánykát. OK, stop, hagyunk helyet manőverezni. Észrevesz, még tolat. Várom a megoldást. Teljesen rámtolat, és dudál. Jelzem, hogy számomra nem opció a kétsávos forgalmas körútra visszatolatás úgy, hogy a mellettem parkoló kistehertől nem látom, hogy jön-e valaki. Mutatom, hogy hely van, és ha előremegy, akkor kikerülöm, és máris nincs senki mögötte, és ő már mehet is vakon rükibe a körútra.

Felháborodik, mutogat, és szépen óvatosan nekemtolat. Egy járdán álló 45 körüli úr nagy szemekkel várja a balhét, meg hogy felháborodom és kiszállok, terminátor etc. De nem. Nem az enyém az autó, ráadásul a lányka jobban féltette a Micráját, ezért ez egy nagyon óvatos leérintés volt csak, úgyhogy vissza az eredeti felálláshoz: várom a megoldást.

A lányka 25 körüli, még kevés megoldási sémával, ezért megáll a lökösömre ragadva. (Otthon régen ezt durcinak hívtuk a cicámmal). Mögém beáll egy autó, meg egy kisteher, kezdik unni, a körúton egy sáv ugye megállt. Jön hátulról a duda. Meg előröl is, mert a ugye még mindig nem reagáltam a tolatási vágyra. Széttárt kézzel mutatom a lánynak, hogy a kocsim szendvicsben, meg sem tudok mozdulni.

Hátulról előretör egy motoros, megáll a lánykával üvöltözni, majd halad tova. A lányka segélykérően kitekint a 45 körüli úrra, amaz észreveszi a kontaktuskeresést, és pantomimmel jelez neki, hogy itt bizony ő okozza a rontást (mögöttem a sor kb a felüljáró túloldalán állhat).

Asszem vette az adást, vagy csak túlcsordult a durci, úgyhogy pár előre-hátrából szépen elfordult derékszögben és kihajtott a körútra. Katarzis.

Ami elszomorít: nagyon felidegesítette magát a lányka, minden nőiességét elvesztette. Szerettem volna rajta segíteni, de ha kiszállok megijesztem (meg bekapcsol a rablásgátlóm és esetleg 10 perc mire újra elindítom a gépet).

Ami még jobban elszomorít: eszembe jutott, hogy az ő korában talán én sem voltam jobb. Volt, hogy dühből reagálva nem láttam a megoldást. És ha körbenézek ezer ilyen helyzetet látok még. Tanítani kellene ezek elkerülését, megoldását, a mai eszemmel 25 évesen sokkal többre mentem volna.

A legrosszabb: miért kell azt éreznem, hogyha kiszállok és előremegyek magyarázni, azzal tutira megijesztem?

Fine.