Sokat mondó nevű visszatérő történetbeküldőnk, Kekecke újabb konfliktusba keveredett, ezúttal egy hulladékudvarban, ahol felnyomta pár forgalommal szemben behajtó szállító vérnyomását egészen addig, amíg le nem szállt egyiküknél a vörös köd.

Most egy kicsit rendhagyó sztorival jövök - kicsi köze van az autózáshoz - de számomra roppant szórakoztató és tanulságos volt. Friss, meleg történés, alig 20 perce történt velem.

ISO-zunk, így hulladékkezelünk is. Ami jelen esetben azt jelentette, hogy a céghez közel eső hulladékudvarba elfuvaroztam a furgonommal a több zsáknyi veszélyes hulladéknak minősülő vegyszeres flakonokat, kannákat. Nem tudtam beállni az udvarra, mert egy naaagy-nagy autó épp konténert rakott fel.

A kedves ügyintéző csaj mondta, hogy pár perc, álljak félre, addig adjam oda a papírokat. Mondtam oké, semmi akadálya - gondoltam én. De már egy új Transporter a seggembe is állt, és zokon vette, hogy tolatni akarok. Nagy nehezen arrébb mászott pár centit, hogy elálhassak az útjából...

Közben a teherautó felpakolta a konténert, és szintén ott jött ki, ahol én bementem volna, mert az ő kivezető útját is elállták... És amíg én eközben adminisztráltam, a Transporter elém mászott... Mondjuk sejtettem, hogy így lesz. Az ügyintéző mondta, hogy közben fölrakhatom a mérlegre a cuccot.

Beálltam az épületbe, közvetlenül az irodaként funkcionáló konténerházhoz (a falához van építve a mérleg). Kinyitottam mindkét hátsó ajtót, és szépen, kényelmesen elkezdtem kirakodni.

Közben a Transporteres (idős fazon volt a sofőr meg két majom rakodó) meg ugyanott jött volna ki, ahol bement - szabálytalan, körbe kell menni, épp a lehetséges folyamatos forgalom miatt.

Nem fért el tőlem. Nyeglén odaszólt, hogy álljak előrébb. Én meg mondtam, hogy ez most nem fog menni, mint látja - rakodok. (Nyári magassarkú papucs, térdnadrág, ujjatlan póló - abszolút a feladathoz öltözve... :-D)

Erre a mögötte álló autómentős (szintén a "rossz", ámde kényelmesebb irányba állva) rámüvöltött, hogy nem látom, hogy tízen akarnak kijönni?! (A Transporteres, meg ő...) Mondtam, hogy nahát, én meg egyedül vagyok. És ha esetleg segítene, akkor biztos hamarabb végeznénk, és kimehetne szabálytalanul is, egyébként meg másik irányban van a kijárat...

Erre jött a férfiszolidaritás, és a gusztustalanabbnál gusztustalanabb beszólások, miszerint biztos nem basztak meg az éjjel, meg biztos nincs, is, aki megtegye, mert az Isten mentse meg őket az ilyen asszonytól, stb. És ugye nekem nincs is uram?! Erre közöltem, hogy ez nem igazán rá tartozik (amúgy van... :-)).

Kipakoltam, arrébb álltam. A Transporteres elhúzott, az autómentős meg - miközben visszaballagtam az irodához - rámhúzta a géperejűt. Én meg azonmód megtorpantam - tudtam, hogy csak ijesztget. Meglepődött, satuzott, és megkérdeztem tőle, hogy tényleg ennyire hülye, vagy csak gyakorolta..? Ment még a szájkarate, majd odaálltam az ablakhoz, várva a papírokra, meg hogy fizethessek.

És ekkor jött a vicces elégtétel: a baromarcú annyira bedühödött és erőt fitogtatott, hogy nekiment a kis épület sarkához állított fém szemetesnek (engem akart elsodorni, de beljebb álltam). És beszorult, tolatgatnia kellett, hogy kijöhessen. Na, ezen már a hulladékudvar dolgozói is harsányan hahotáztak.

A lexebb az egészben, hogy ha szabályosan körbemegy (ahogy amúgy az egész tervezve is van), simán elfér. De azért a mínusz pár méterért inkább izmozott egy nála feleakkora (viszont annál nagyobb szájú!) nővel...

Utána még elmondták az ott dolgozók, hogy naponta minimum két ilyen barom van, nem unatkoznak...

Tanulság? Nincs. De a kezdeti rossz érzés után (nem esett jól a bunkózás, na) jött a káröröm. És az jól esett.

Tudom, sün, meg vascső. Meg baccpapucs.