Nekem is erősen kezd elegem lenni a télből, ugorhatnánk április második felére. Jó volt egy ideig, hogy esett a hó, szép fehér volt, de most már inkább a macera van vele. Holnap meg állítólag még egy adag utánpótlást kapunk. Úgy hiányzik, mint púp a hátamra. Judit nálam is jobban így gondolhatja, mert a minap ügyesen mögé parkolt egy tapló autós - az egyetlen kijárási lehetőséget blokkolva -, aki bár végignézte a másfél órás kínlódást, nem tolta ki a pofáját a közeli irodaházból, hogy arrébb álljon.

Tudom, hogy nem nekem van egyedül havas történetem, de egyszerűen annyira fel vagyok háborodva, hogy muszáj leírnom Nektek a ma történteket! Most értem haza, de még mindig remegek az idegességtől!

Az I. kerületben, a Krisztina körúton dolgozom, ahol a parkolás titka: korán menj dolgozni (úgy reggel 7-8 körül). Én általában 7 körül szoktam érkezni, így jelen havas helyzetben sem okozott gondot a parkolóhely. Na de ma délután!

Háromnegyed 4-kor arra értem ki a parkolóba, hogy mögém fél milliméterre berakta magát egy szakadt VW furgon (ez volt a kisebbik baj), viszont elém, a kivezető keréknyomba keresztbe, félig az úttestre belógva beállt egy fekete Honda Civic (rendszám: KLC-750), kb. 10 centi távolságra a kocsim orrától (de, hangsúlyozom: keresztben!).

Megpróbáltam én kijönni onnan, de a kocsi bal oldalánál hófal, a kerekek alatt hó (nagyon szuper téli gumim van), így sajnos nem sikerült. Ezek után dudáltam, majd kitaláltam, hogy megrázom a Hondát, hogy bekapcsoljon a riasztó.

Sikerült is, azonban a Honda tulaja valahonnan a közelből - valószínűleg a szemben lévő irodaházból - egyszerűen lekapcsolta. Vártam, hátha észlelte a helyzetet, ám nem történt semmi. Nem akarom hosszan nyújtani a sztorit: ezt kb. 15-ször eljátszottuk, hogy én bekapcsoltam a riasztót, ő meg kikapcsolta, aztán teljesen kikapcsolta, hogy ne tudjam beriasztani az autóját, de továbbra sem jelent meg. Én meg más a sírás szélén álltam, nem értem oda a gyerekért az óvodába, lekéstem mindent, el lett qva az egész délutánom.

A helyzetet végül a mögöttem parkoló VW furgonos oldotta meg, ugyanis neki feltűnt, hogy ott szambázok az autók mellett, és dühömben havat rugdosok a Hondára, így ő lejött és megkérdezte, hogy segíthet-e? (!!!!) Úgyhogy végül ő kiállt mögülem, így ki tudtam jönni, ő pedig normálisan be tudott állni vissza (kicsit ő is keresztben állt előtte, de nem annyira, mint a Hondás).

A lényeg: ezúton is "köszönöm" a KLC-750 rendszámú fekete Honda tulajdonosának (szerintem nő, a kocsija belseje alapján, pl. telefontartó), hogy sikerült ennyire tirpák parasztnak lennie! Remélem, egyszer ő is megtudja, hogy mennyire tud sírni egy ovis gyerek, ha nem jön az anyu, pedig megígérte.... Másfél órás késéssel értem haza!

A VW furgonos fiatalember segítségét és emberséges hozzáállását pedig ezúton is és még egyszer nagyon köszönöm!