Tamás öltönyös majmokkal találkozott legújabb autópályánkon, akik nem villogtak kéken, nem szirénáztak (legalábbis Tamás erről nem tesz említést), csak nagyon menni akartak az A8-assal. Ő pedig pofátlanul képes volt pont akkor furgont előzni, nem számítva arra, hogy ezerrel megjön valaki. És persze csak idáig volt sietős, utána már egyáltalán nem. Kár, hogy a levélíró nem tud szájról olvasni, biztos lett volna mit kicsillagozni a szövegben!

A blogot olvasgatva megszokhatná már az ember, hogy semmin nem kell meglepődni a magyar utakon, ám nem hittem, hogy velem is megesik ilyen. Mentségemre legyen mondva, nem régóta rovom napi rendszerességgel kishazánk útjait, ez mindössze tavasz óta adatik meg nekem, de most hozott össze az első igazi futóbolonddal.

Éppen az M6-on haladva, Dunaújváros magasságában az előttem haladó furgont, félig már a belső sávban vettem észre, hogy nagy sebességgel érkezik egy fekete audi (A8 4.2 mint később kiderült). Visszahúzódtam a sávba és vártam, hogy elhaladjon, nem így történt. Az autó lelassított mellém érve, és a sofőrülésben ülő nagydarab öltönyös fickót látom, hogy hevesen magyaráz.

Teljesen kedvesen, még csak megrovó pillantást sem vetve (őszintén) intettem neki, hogy igaza van, menjen, övé a sáv, én közben folyamatosan lassítottam, mert közben beértük a furgont. Az „úriember” azonban nem tágított, hanem hevesen tovább magyarázott, folyamatosan lassítva mellettem, beszorítva a furgon mögé, majd az anyósülésen kezdett el kotorászni. Előkapott valami igazolványt (piros műbőr tok, abból a távolságból az esőben, akár a kutyája törzskönyve is lehetett volna benne, esélyem sem volt elolvasni) és elkezdte lobogtatni felém, tovább magyarázva.

Végül úgy döntöttem, ez a helyzet balesetveszélyes, elkezdtem kifelé indexelni a leállósávba és lassítani. A fickó egy darabig lassított velem, ekkor kissé már kezdtem ideges lenni, majd végül beletaposott a gázba és elhúzott. Ekkor figyeltem meg az autótípust, a rendszámát nem tudtam megjegyezni.

Tőlem lehet rendőr, kormányőr, fontos ember, vagy akármi de ne veszélyeztessen és ijesztgessen embereket az autópályán a saját komplexusaitól vezérelve, még akkor sem, ha netán hibáztam és nem kellő körültekintéssel, pontos sebességfelbecsléssel kezdtem meg az előzést és valóban akadályoztam őt a messze a megengedett sebesség fölötti tovahaladásban.

Tanulság nincs, csak hogy nagy az a bizonyos állatkert és alacsony a kerítés.