autózz!

Jól tudjuk mindannyian, hogy Budapest P+R parkolókkal való ellátottsága kritikán aluli, két kezünkön meg lehet számolni talán az ilyeneket. Ráadásul ezek is csak nagyon kevés helyet biztosítanak, szinte csak annak van esélye normálisan leparkolni, aki még kora reggel odaér. Ha meg későn érkezett, akkor maradnak a környező utcák az ott lakók elől helyet foglalva vagy a járdákra, gyepre állva, mint ahogyan azt Peti is tapasztalta, aki a kisföldalatti végállomása közelében lakik. Viszont van itt egy olyan útszakasz is, ahol szerinte meg szabad állni, mivel semmilyen tiltó tábla, felfestés nem látható, pusztán csak mindig üres az út széle. Ismeri valaki ezt a részt, tiltja/tiltotta itt valami mégis a parkolást (itt nézve valami lekopott záróvonalat is fel lehet fedezni) vagy csak ennyire nem mernek odaállni az autósok?

Bizonyára sokatoknak ismerős a Horvát Boldizsár utca. Ez vezet a Mexikói úti P+R parkolóhoz, ahol nagyon sokan hagyják a kocsijukat, többen, mint ahány hely van. Ennek eredményeképp sokan vagy tíz-húsz percig tekeregnek, vagy szabálytalanul állnak meg, vagy (ami engem a legjobban zavar) ellepik a környező utcákat, sokszor szintén szabálytalanul (járdára lógva, füvesített (azaz csak próbált) padkán.

A mellékelt képen jól látható, hogy ezen az úton nyugodtan lehet parkolni, a kutya nem tiltja, lakóház hiányában valószínűleg nem is zavarna senkit. (Csak ebbe az irányba lehet, a másik irányba tiltva van, mert ott busz és troli jár.) Szeretnék mindenkit arra buzdítani, hogy használja ki a lehetőséget és parkoljon itt, kulturáltan. Egyébként van egy olyan érzésem, hogy azért nem mer senki odaállni, mert más se tette előtte, ugyanis még soha nem láttam ott senkit. (Nem, régen se volt ott tiltó tábla.)

Ha pár emberhez eljut ez a lehetőség, már boldog leszek.
Van olyan érzésem, hogy hasonló helyek (ahol lehetne parkolni, mégse teszik) vannak még a városban, kommentek között jöhetnének tippek. :)

Időnként felmerül a kérdés, hogy ha annyira sok hülyeséget követnek el a közlekedők, akkor a probléma esetleg az oktatásban (is) lehet. Már 15 évvel ezelőtt is (amikor én vizsgáztam) oda kellett figyelni, ismerősök ajánlását kérni, hogy kihez, milyen oktatóhoz kerüljünk, mert nem mindegy. Amiket azóta hallottam másoktól, és itt a blogon is már olvashattunk néhány történetet, azok alapján nem hiszem, hogy javult volna a helyzet. Nehezen is tudna, mivel ez is egy olyan szakma piaca, ahol a feltételek folyamatosan romlottak (költségek sokkal jobban nőttek, amit az óradíjakból egyre nehezebb kitermelni, nem csoda, hogy romlik a szolgáltatás minősége). Ezzel persze nem védeni akarom őket, mert azért az alább olvashatóknál lehetne jobb a hozzáállásuk és a viselkedésük is, mivel főleg talán ez utóbbi miatt jutott a mostani helyzetébe levélírónk. Nevét kérésének megfelelően nem közöljük. Kívánom neki, hogy egy jó oktatóval mielőbb sikeresen levizsgázzon!

Pár éve vettem részt a képzésben, szeretném pár tapasztalatomat megosztani. Talán mostanra letisztult bennem a kép, és elmúltak az indulatok, amiket egyes oktatók és vizsgabiztosok viselkedése okozott.
A tanulmányaim alatt négy oktatóm volt. Kettőt kirúgtak, egy megbetegedett.

Az első oktatóm nem magyarázott semmit. "Ide álljon be!", "Jobbra forduljon!", majd amikor nem sikerült, akkor "Csinálja meg még egyszer!" Ennyit hallottam tőle összesen. Soha nem mondta meg, mit kéne változtatnom. Azt tudtam, amire magamtól, sok-sok próbálkozás után rájöttem. Az autója állandóan lefulladt. Először én is azt hittem, velem van baj, de amikor kirúgták (másoknak is bajuk volt vele úgy tűnik), és átkerültem egy másik oktató másik kocsijára, ezek a lefulladás gondok egy csapásra megszűntek. Ez az oktató nagyszerű volt, de sajnos tartósan megbetegedett.

Jött egy harmadik oktató. Ő egy sportőrült volt. Minden kereszteződésből indulás után azt hallgathattam, hogy nem indultam elég gyorsan, legalább két másodpercet késtem, és már X méterrel előrébb járhatnánk. Aztán nehezményezte, hogy nem tudok a hét minden napján két órát venni tőle. Bezzegelt, hogy most végzett egy másik tanítványa, aki 17 éves, és két hét alatt levezette az óráit. Megjegyzem éppen nyári szünet volt, úgyhogy a 17 éves gimnazistának semmi dolga nem akadt én viszont két kisgyereket neveltem akkor, és mellette dolgoztam 8 órában, és amikor a férjem estig órát tartott, akkor nem volt kire hagynom a két gyereket. Ez a férfi feltehetőleg ő ilyen kedveseket szólt be a többi tanítványának is, őt is kirúgták. Nekem viszont eddigre már görcsbe rándult a gyomrom, mire beültem egyáltalán a volán mögé.
Ezt nem javította az a tény, hogy amikor kinn haladtam a forgalomban, az általam látott autósok 60-70%-át meg tudtam volna buktatni azon teljesítményük alapján, amit azon pár másodperc alatt felmutattak, amíg elhaladtunk egymás mellett (záróvonalra ráhajtás, gyalogos el nem engedése, megállás zebrán, stb.)

Ezt a március végi havazást elnézve egyre nehezebb hinni benne, de lassan vége lesz a télnek. A hó olvadását látva már szembesülhetünk a maradványokkal; ismét támadnak a kátyúk. Az általam használt (de most már emiatt egyre kevésbé) útvonalak közül kiemelném a pesterzsébeti Nagysándor József utcát, ahol a villamospálya betonpaneljében lassan öt méterenként vannak kamionkereket is elnyelő kráterek, amiket már mindenki a szembejövő sávba húzódva próbál kikerülni. Csak idő kérdése, mikor lesz ebből frontális ütközés. Gábor viszont egy másik, sokak által menekülő útvonalként használt szakaszról számol be, ami kátyúk nélkül is elég durva  a toldozott-foltozott aszfaltbuckáival. A probléma nem új keletű, szinte lerágott csont, mégsem sikerült soha rendesen helyrehozni az utakat.

Biztosan nem én vagyok az első, és sajnos nem is az utolsó, aki az Asztalos Sándor utcán uralkodó, lassan már horrorisztikus állapotokról ír. Ez egy sokak által használt egérút, ugyanis mindkét végén mindkét irányban jó alternatíva a Hungária körút elkerülésére a zsúfolt időszakokban. (Kb. Reggel héttől este hétig.)

Arra gondoltam, hogy fényképezek egyet, vagy videózok, de vezetés közben ez ugye nem lehetséges, kátyút pedig már mindenki látott. Aki nem, annak az Asztaloson való végighaladás elég lesz a kátyúk rendszertanának teljes megismeréséhez. Ami itt nincsen, az valószínűleg nem is létezik.

Nagyobb térképre váltás

A kedvenc kátyúm talán az amivel az Asztalos Sándor utca elköszön miközben a Kerepesire kanyarodnánk jobbra. Az egyik lehetőség, hogy behúzódunk a balra kanyarodók közé, miközben szegény anyukánk valahol csuklani kezd, a másik, hogy balerina finomsággal, amilyen szorosan csak lehet ráhúzzuk az autót a padkára, hogy ne verjük szét az az autó felfüggesztését búcsúzásképpen a kátyúban.

Telezöldes lámpáknál megszokhattuk, hogy egy adott út minden sávja egyszerre kap zöldet. Legfeljebb egy-egy irányt külön kiegészítő nyilas lámpákkal engedélyeznek, ha egyébként piros a jelzés. Ezeket is sokszor benézik egyesek, bár ennek az eredménye inkább a nagy piros lámpa bambulása, miközben a kiegészítő nyíl engedné a haladást. Amit viszont Bálint küldött, az tényleg veszélyes lehet, és engem is meglepett. Itt akkor miért is nem nyilas lámpákkal szabályozzák a haladást? Ráadásul ránézésre is ezek még a gyengébb fényerejű, régi típusú lámpák, amiket tényleg nehezebb látni, ha rásüt a nap. De egyértelműbbé tenné a helyzetet, ha a lámpák alatt a sávok és a kötelező haladási irányok is fel lennének festve. Vagy ez itt csak egyetlen sáv két lámpával? Nem ismerem a környéket. Vajon van még ilyen máshol is?

Egy kérdéssel fordulok hozzátok és a kommentelőkhöz.

Az érdekelne, hogy a képen látható lámpák így rendben vannak-e, és megfelelnek-e az előírásoknak?

A helyszín Székesfehérvár Széna tér - Rákóczi utca - Gáz utca - Király sor kereszteződés, a Széna tér felől haladva a Gáz utca irányába. A Rákóczi útnál az addig egy sávos út két sávra bővül, egyenes és balra sávra illetve jobbra kanyarodóra. A két db telezöldes lámpa felváltva üzemel, amikor az egyik zöld, a másik piros.

 

Azért zavar, mert elsőre majdnem átmentem a kereszteződésen egyenesen, mivel a nap miatt a felső lámpát nem nagyon láttam, csak a szélsőt.

 

Ha ilyen lámpák esetén beleszállok a Rákóczi utcából balra kanyarodó autókba, akkor ki lenne a felelős? Kinek kellene ezt észrevenni, vagy jelezni, ha nincs így rendben?

 

Tartottunk egy hosszabb szünetet és lám, még mindig nem javult meg a magyar közlekedési morál. Olyannyira, hogy egyes autóstársaink akkor sem próbálnak viselkedésükön javítani, amikor átlépik az országhatárt. GP egy ilyennek már a rendszámát is megjegyezte, mert amit ez a Seat-os szokott művelni, az már itthon is kicsapná legtöbbünknek a biztosítékot, de hogy ezeket még "odaát" is teszi, az már elég ciki. Még akkor is, ha osztrákoktól (vagy csak a rendszám volt az?) is láttam már párszor érdekességeket. Jobb lenne külföldön (de persze itthon is) még inkább odafigyelni, és nem csak a sok eurós büntetések miatt, hanem hogy milyen képet alkotunk magunkról.

Szégyenfal kellene, hogy legyen, csak rendszerint olyan gyorsan vezet a fenti autóban ülő úri(?)ember, hogy nem lehet lefényképezni. (Meg a franc akar ezért sokszáz eurót fizetni a csendőröknek. Vagy koccanni az előtte haladóval.) Akik naponta ingáznak Ausztriába Klingenbach felé és vissza, jó ismerősként üdvözlik reggelente a rendszámot és a színt. Különleges megkülönböztető jelzése is van: irgalmatlanul és felelőtlenül vezet, baromira erőszakosan nyomja, magyarán egy seggfej. Előzéseknél csak a többiek jóindulata és félelme menti meg, traffinal meg csak valószínűleg az, hogy - mint a Taxi 1-ben - ledől az állvány. Simán bevállal négysávos úton való, kettős záróvonalat keresztező előzést, meg akkor is, ha a szemközt is jönnek. És ez csak a legalapabb trükkje, neki. Két  megoldás van ellene: ha meglátjuk elspurizni, vagy lehúzódni (megállni).

Senki sem angyal az ingázók közül, főleg a négysávoson vadulunk meg, pont a határ elótt. De ekkora kretén, mint ő, nincs más. Nem véletlenül van fejben a rendszáma.

Kedves(?) JSD-817, semennyire nem érdekel az életed, nem várom, hogy ennek hatására lassabban menj, csak - ha olvasod - akkor a kommentek közé kérlek szúrd be, hogy általában mikor vagy reggelente és esténként a Siegendorf-Sopron közti szakaszon. Hogy tudjam, mikor ne menjek arra. Köszönöm. Egy dolog a te életed, úgyis vesehiány van, de az enyémet hagyd meg.

Ha reagálni akarsz, gondolom a mailcímemet kiadják, elérsz. Akar személyesen is megbeszélhetjük. Példaul a wulkaprodersdorfi lehajtónál, ahol ma reggel már a kanyar előtt 200 m-el kiraktam az indexet (szürke H Astra Caravan), mikor megláttalak a visszapillantóban. Nem ok nélkül, fatter, látod. Ott nyomultál a hátsó lökhárítómtól 10 mm-re. Pedig 100 m, és újra kétsávos lesz az út, nem hiszem, hogy te ne tudnád. Te meg erre feltetted mindkét a kezed, mintha azt mondtad volna, hogy "Mit tötymörög ez a buzi itt előttem!?" Pedig csak élni akarok. Meg spórolni a kasztnismunkán.

Talán elsőre nem is olyan könnyen megválaszolható Cs. B. rövid, de lényegre törő posztjának kérdése. A KRESZ elvileg rendelkezik arról, hogy kanyarodáskor melyik sávba érkezzünk, pl. legbelsőből a legbelsőbe, de mi van akkor, ha az a bizonyos belső sáv, ahova megérkezünk újabb kanyarodósáv is egyben? Kérdés még, hogy az említett helyszínen hol derül ki a közlekedő számára, hogy a C és D jelű sávok balra kanyarodnak. Ez a rajzból nem derül ki, jó lenne egy fénykép a helyszínről. Persze igazi megoldás az lenne, ha rendesen, egyértelműen felfestenék a kanyarodósávok vonalvezetését. Ha meg ez sem elég, akkor már tényleg a közlekedőkben van a hiba.

Egy zalaegerszegi lámpás kereszteződésről szeretném kikérni a véleményeteket. Konkrétan a Kosztolányi út - Balatoni út kereszteződéséről van szó. Naponta tapasztalom, hogy itt mindenki máshogy tudja a KRESZ-t. Talán a város legforgalmasabb kereszteződése, ezért sok itt az "összetűzés" a közlekedők között.

A kérdés egyszerű: Melyik A B C D pontokkal jelölt sávokba kell/szabad kanyarodni az 1,2 pontokkal jelölt balra kanyarodó  sávokból.

Volt már néhány kisebb karambolom, amikben nem én voltam a hibás. Ezekben az esetekben a kitöltött baleseti bejelentővel a szervizbe beballagva, kárfelmérés után egy-két héten belül kijavított autót kaptam vissza, úgy hogy nem kellett semmit sem fizetnem a szerviznek, hiteleznem a károkozó biztosítójának. Gondolom, mindenki egyetért abban, hogy ez lenne a normális. Pedig időnként hallani olyan történeteket, hogy a baleset utáni ügyintézés rémálommá vált, mert a károkozó vagy a biztosító, esetleg a szerviz vagy a rendőrség nem volt együttműködő. Dolfin esetében ez mind összejött, így hosszas pontokba sorolta, miért lett egy tortúra az egész eljárásból, holott a balesetben elég egyértelmű volt, kié a felelősség.

Még nem volt autóbalesetem, és remélem nem is lesz újra és mással se legyen, de az ügyintézés és a balesetet okozó hozzáállása kapcsán sok tapasztalatot gyűjtöttem, amit meg szeretnék osztani mindenkivel, hogy más már több tudással tudjon eléállni a várható nehézségeknek.

A történet:
Hazafele tartottam a barátnőmtől egy esős nyári kora délután, amikor a védett útról (ahol 40 km/h-s a sebességkorlát) be akartam fordulni balra. Ebbe a kereszteződésbe nem lehet belátni, mert a sarkon egy patika áll és a kereszteződés is 90 fokos. Szóval visszapillantó tükör, index balra, elhagyom a patika oldalát nézek balra és paff.
Az idióta vadbarom, majdnem fékezés nélkül (kb 5 méteres volt a féknyom) belevágódik a Sokda Fabiám bal első ajtajába a Peugeot 206-osával, pont mellém. Az idiótája csupán csak az elsőbbségadás kötelező táblát és az előtte kb 50 méterrel előjlzést nem vette figyelembe. Szerencsére senki sem sérült meg. Rövidgatyában kiszáll, mellőle kiszáll a barátnője, és kérdezi hívjunk e rendőrt. Én még nem tudtam kiszállni, mert az övfeszítővel és a beragadt ajtóval kísérleteztem (ajtó nem nyílt ki, jobb oldalin másztam ki), mondtam neki hogy hívjunk. A barátnője váltig állította, hogy az ő hibája volt (nem ő vezetett, nem tudom mit csinálhattak a kocsiban, ami elvonta a sofőr figyelmét).

Rendőrök kijöttek és ekkor már minden fojt a maga módján. Szerencsére az illető elismerte a baleset okozását, de innentől kezdve olyan tapasztalatokat szereztem, amit sose gondoltam volna, hogy Magyarországon így történik az eljárás.

Tavaly január óta a tűzoltóságot katasztrófavédelemnek nevezik, de ahogy látom, ebből csak a katasztrófa valósult meg. Az viszont a rendőrségnél is.

A Gyömrői Polgárőr és Önkéntes Tűzoltó Egyesület, mint az önkéntes egyesületek általában, az ügyeleti szolgálatot úgy adja, hogy a fiúk otthon csücsülnek a családjukkal (vagy mással, de ahhoz semmi közöm), és riasztáskor lerongyol az IFA típusú, de Ferrari színű, e blogban már többször megénekelt szerhez, és ügetünk ki tüzet oltani vagy autót a hasára fordítani, mikor mire van szükség.

Másként nem is lenne megoldható, kinek a családja viselné el, hogy a férfiember (vagy nőiember, mert olyan is van) a szabadidejében az említett Ferrari színű autón csücsül, mintegy 24-48 órát.

Történt egyszer tavaly ősszel, hogy éjféjtájban becsattant a riasztás a telefonokra, és romboltunk lefelé a szertárba,Ifával száguldottunk tüzet oltani (mintegy 50-nel), majd hajnal felé mindenki ment aludni.

Igenám, de pár hét múlva a rendőrség szombathelyi ügyeletes pénztárosa két társunknak levelet küldött, hogy legyen már szíves fejenként 45.000 jó magyar forinttal támogatni az államot. Néztük, mi ez, hát a riasztásra rohanó társainkat sikerült lefotózni. Eddig rendben is lenne, ott állt a trafi az út szélén, be kell hoznia az árát.

Írtunk szép szívhezszóló levelet, benne igazolással a hivatásos tűzoltóktól, hogy valóban riasztottak bennünket, igazolással az egyesülettől, hogy a fiúk valóban szolgálatban voltak, paragrafusokkal kisámfázva, közveszélyre hivatkozva, hogy engedjék már el a büntetést, mert hiszen tüzet oltani mentünk.

Karácsony előtt meg is érkezett az ajándék: a szombathelyi pénztároslányok üzentek, hogy ugyanmár,leszarom, tessék befizetni a pénzt, talán már el is van költve.

Nem értjük a dolgot. Azt várják, hogy ha ég a ház, akkor negyvennel ballagjunk? Azt várják, hogy ... nem is tudom, mit várnak. Most az éves támogatásunk közel felét visszaadtuk annak, akitől kaptuk.

Szerintetek jó ez így?

Ja, ha Szombathelyen elszégyellnék magukat, az egyesület bankszámlaszáma 65100084-11261003. Nevet nem fontos írni. :)

Alapvetően én azon a véleményen vagyok, hogy aki iszik, az ne vezessen, bár a több nyugat-európai országban megengedett (legtöbbször) 0,5 ezrelékes véralkoholszint-határt nem bánnám, ha tolerálnák. Talán ezzel a mércével még nem kerülnének bajba azok, akik egy kiadós vacsora után megisznak egy korsó sört, így akár Attiláék is megúszták volna a vaskos büntetést, ami valóban nagyon rosszul eshetett az alább leírt körülmények között. Főleg azért nem tetszik nekem sem a rendőrök hozzáállása, mert a levélíró házaspár tagjai idejében rájöttek, hogy a másiknak kellene vezetnie és elindulás után rögtön cseréltek, a hatósággal együttműködtek.  Egyébként kíváncsi lennék arra, hogy jogszerű volt-e így az intézkedés, mivel az igazoltatás pillanatában már csak utas volt az a személy, akit szondáztattak. Vagy már annyi jogköre sincs a rendőrnek, hogy egy figyelmeztetéssel továbbengedje őket, főleg hogy már megtörtént a helycsere?

Ragyogó példa arra, hogy mindig az húzza a rövidebbet, aki tisztességes és ha hibázott, akkor megpróbálja orvosolni és nem elsunnyogni. Az eset december 24-én éjfél után történt meg velünk Debrecen fő utcáján, a Piac utcán. Megdöbbentő számomra mind az összeg, mind pedig az, hogy egy rendőrben annyi emberség nem volt, hogy logikusan végiggondolja a látottakat. Kifogásokat nem keresek, de az eset nagyban tükrözi azt az általános negatív véleményt és ellenérzést, ami a rendőrökről, bírságolási kényszerükről, emberségükről és hozzáállásukról él az emberek fejében.

A karácsonyi történés nem csak az én GYED-en lévő lelkemet, 36 hetes hullámzó hormonszintemet érinti érzékenyen, mégis én vagyok az, aki betűvé varázsolja. Az idei karácsony (is) a lehető legjobban alakult, meg is dolgoztunk érte, hogy a közel kétéves kisfiunk csodaként élje meg. Elégedetten és fáradtan - a családi látogatásokat követően - autóba szálltunk. Áldott "kemence” állapotomnak köszönhetően az utóbbi időben többnyire már nem én vezettem. Rutinszerűen nyílt az anyósülés-oldal ajtaja, és segített be a családfő, majd gondosan rögzítette a félig alvó gyermeket is, aztán beszállt. A családi kombi megindult, majd megelőzve a főutcán előtte parkoló autót, öt métert megtéve újból leparkolt, mert jött a hirtelen döbbenet részéről hogy - Nem is én vezetek. Én ittam.

Gyors helycsere, és addigra feltűnt a visszapillantó tükörben egy rendőrautó, ami már mellénk érve villogni is kezdett. A kérdés egyértelmű. Miért cseréltünk helyet, és fogyasztott-e alkoholt az imént öt métert sem guruló sofőr. A válasz egyenes. Igen. Három darab 0,33-as sört, és pont erre eszmélve cseréltünk helyet. Az egyenruhás ember nem hitte el, hogy nem a hivatali autót megpillantva cseréltünk helyet, és már hozta is a szondát, sorolva a büntetési procedúra menetét és díjszabását. Hajthatatlan volt. Hiába érvelt a vezető, hogy életében egy korty itallal nem szállt be a volán mögé (és ez tényleg így is van), és nem kevesebb, mint legalább 400.000 balesetmentes km van mögötte, hogy most a hirtelen fáradtság és a rutin miatt ült be, de egyből korrigáltunk, váltottunk is, és nem azért, mert észleltük az utcában mögülünk érkező rendőrautót. Éjfél már elmúlt, valószínűleg fel sem tűntünk volna nekik, ha tovább gurulunk. Miért pattant volna ki színpadiasan a sofőr, ha észrevesszük a rendőrautót?! Hány sofőr próbál úgy kibújni a felelősség alól, hogy rendőrt látva kiszáll az autóból és áthuppan az anyósülésre?

Időnként előkerül a téma, hogy mennyire vezetnek szabályosan és biztonságosan azok, akik megkülönböztető jelzést is használhatnak, ha az egyébként nincsen bekapcsolva. Ilyenkor ugyanolyan résztvevők a forgalomban, mint bárki más, mégis én legtöbbször igyekszem őket előreengedni, és talán sokan elnézik nekik (leginkább a mentőknek), ha a megengedettnél gyorsabban mennek vagy esetleg tiltott helyen előznek. Volt már hasonló esetről korábban vita itt, akkor sokan azt írták, hogy bár szabálytalan volt, de nem volt veszélyes, ahogyan előzött. Miki esetében már vitatható ugyanez. Ennek megítélésében fontos szerepe lenne annak, ki mikor jelezte (ha egyáltalán) előzési szándékát, ez viszont a történetből nem derül ki.

"Régóta olvasom a blogot, de most már írok is" felhasználók táborát erősítem. Az alábbi, tartalmilag azonos levelet elküldtem a Szentesi Kistérség Többcélú Társulásának is, amelynek a felirata az autón szerepelt.

 

 Ma egy  központi orvosi ügyelet feliratú Toyota RAV-4, megkülönböztető jelzéssel ellátva, de azt nem használva közlekedett Nagymágocs irányából a 45-ös út felé k.b. 85 km/óra sebességgel. Én kb. 105-el megelőztem, és rákészültem az előtte haladó autó megelőzésére is, ekkor a "Központi Orvosi Ügyelet" feliratú RAV-4 a defenzív vezetés szabályait megsértve visszaelőzött, szerencsére észrevettem a visszapillantóban, a ritka forgalom miatt erre, és más hátulról érkezőre sem számítottam volna. Rátalált a gázpedálra, így kívánva Boldog Karácsonyt! Az én autóm nem hivatali, és páv 1-el sem rendelkezem, (csak 2, és 3-al), Így lehet, hogy megúsztunk egy csattanást. Kíváncsi leszek az üzembentartó válaszára, de azt hiszem, rövidesen beszerzek egy autós fedélzeti kamerát!

Valahogy az időjárás is úgy szervezte, de a Michelin Alpin4-ről szóló ötrészes tesztsorozatunk utolsó fejezetére maradt az, ami egy téli gumi szempontjából leginkább érdekes; vajon hogyan viselkedik az abroncs hóban vagy jégen, amikor a tapadás már tényleg kritikus lehet. Néhány napot leszámítva Budapestet elkerülte a havazás és egyéb csapadékból is viszonylag kevés volt, de biztos azért sokan emlékeznek múlt hét csütörtök estére, amikor az egész főváros lebénult a havas, majd ónos esőt követően. Vajon hányan próbálhattak még ilyenkor is nyári gumival közlekedni? Felüljárókon teljesen álló sorokat láttam, köztük beragadt FKF-es autókkal, így aztán ők sem tudtak dolgozni, pedig nagy szükség volt rájuk.

Hogyan hatott ez a az Alpin4-esekre? Tették a dolgukat, de azért már érezni lehetett, hogy néha akaratlanul is megtaláltam a határokat; egy-egy elindulásnál már kipörgött a kerék, fékezésnél pedig rezgett az ABS. De csak addig, amíg ezt kitapasztaltam és finomabban kezdtem el vezetni. Mert a téli gumi természetesen nem mindenható, ésszel és odafigyeléssel kell ilyenkor is közlekedni. A hirtelen mozdulatokat lehetőleg el kell felejteni, elinduláskor óvatosan csúsztatni a kuplungot, nem ördögtől való a második fokozatban elindulás sem, nem fogunk lefulladni. Lassításkor nagyobb teret engedni a motorféknek és csak finoman nyomkodjuk a féket, ha nem muszáj másképp. Ezért is fontos a helyes sebesség és a szokásosnál nagyobb követési távolság megválasztása. Ha ezeket betartjuk és megfelelő állapotú téli abroncs van az autónkon, akkor már tettünk valamit a biztonságos közlekedésért, persze ez még nem garancia sajnos arra, hogy más nem lesz hülye.

Egy kis technikai kitekintés, miért van az, hogy egyesek szerint a "jégen úgyis reménytelen" helyzetben is jobban viselkedik a téli gumi. Már első fejezetünkben a vezetéstechnikai tréningről beszámolva írtuk; a jeget imitáló műgyanta pályán is hasonló tapadási értékekkel lehet kalkulálni, mint jégen, de a téli és nyári gumi közötti különbség "átjött". Bejön ugyanis az anyagösszetételből eredő tulajdonság, a lágyabb keverékű téli gumi tapadási együtthatója még mindig jobb lesz, mint bármilyen nyárié. A másik pedig a mintázat, egész pontosan az apró lamellák szerepe. Ezek jó mély bevágások, amik mentén a gumi "darabjai" könnyen elmozdulnak, ezáltal jobban idomulva az útfelület állapotához, szinte kapaszkodik az abroncs (nyilván nem annyira, mint a szöges gumi, de ilyet hazánkban úgysem használnak). Havas úton pedig ezek a rugalmas lamellák és a vízelvezető árkok segítenek abban, hogy hó és jég ne ragadjon a gumiba, ezáltal ne veszítse el tapadását. Utóbbi viszonyok között ebben a szezonban még tényleg keveset vezettem, nem úgy mint a tesztelésben részt vevő társam, Hammer, aki videóval is összefoglalta az eddigieket, megkoronázva azt a havas felvételekkel.

Egy téligumi tesztelése nem lehet teljes hó és jég nélkül, így kifejezetten örültem az első decemberi havazásnak, ami kb. 10 centis réteggel lepte be a várost. Igaz, az utakon nem sok maradt belőle, mire másnap reggel az autóhoz jutottam, de szerencsére nem kellett messzire menni hogy havas utat találjak. A Szépvölgyi út legvégén, és a Hármashatár-hegyen akadt latyakos, kissé megjárt és érintetlen szűzhó is. A latyakon átgázolva nem sok különbséget vettem észre a simán csak vizes úthoz képest. A Saab szépen gyorsult, kanyarodott, kezesen viselkedett, fékezésnél csak erős taposásra avatkozott be az ABS. A mély árkok simán kipréselték a vizes hómaradványt a kerekek alól, a gumi az aszfalton tudott kapaszkodni. Azokon a szakaszokon, ahol a havat csak pár keréknyom járta meg, már érezhető volt, hogy van valami a kerék és az út között. Nem kell semmi veszélyesre gondolni, csak amikor - a néptelen, egyenes úton - kissé megrángattam a kormányt jobbra-balra, nem volt meg az a közvetlen érzés, mint aszfalton. A fékút is megnőtt, dolgozott az ABS, durvább gyorsításkor pedig a kipörgésgátló visszajelzője is fel-felvillant. Ezzel együtt meglepően jó volt a tapadás. Még meglepőbb volt a Szépvölgyi út legfelső szakaszán, az utolsó keresztutcán túl, ahol aznap reggel friss, kb. 10 centis hóba gázolhattam. Amit azon a keskeny erdei úton szárazon megenged magának az ember (40-50km/h), azt a havon is kipróbáltam. Itt még érezhetőbb volt, hogy valami puha, csúszós felületen haladok, de valahogy itt sem akart a kocsi leesni az útról. Még a hegy tetején a a kanyart is szépen vette, pedig egy kis orrtolásra felkészültem. Kifejezetten a kézifékkel kellett rásegíteni, hogy legalább a fara meginduljon egy kicsit kereszben. A kézifék szűk úton a megfordulásban is jól jött, így az Y-ozáshoz egy mozdulattal keresztbe lehetett tenni az autót.

Korábban már szerepelt itt a blogon olyan történet, amiben arra érkezett panasz, hogy az embereknek csak kis részére érvényes, hogy baj esetén segítséget nyújtanának. Levente is elcsípett egy jelenetet, melyben valakik azzal próbáltak kibújni a felelősség alól, hogy nem az ő illetékességi területükön történt az eset. Nem tudom, mennyire védekezhetnek bármiféle szabályra való hivatkozással, de nekem nem tűnik emberséges és etikus hozzáállásnak. Nem akarnak, nem tudnak vagy nem mernek segíteni? És ez nemcsak a közlekedésben jellemző probléma.

Előre szeretném bocsájtani, hogy csak személője voltam, és a kis történet szűrrealitása miatt adódik, hogy a mai napig nem tudom eldönteni valóság volt-e vagy csak egyfajta Mátrix alkotta rendszer hiba.

December 6-án az Új Köztemetőbe kellett mennem reggel, szerencsére nem temetés ürügyén. A főbejárattól nem messze voltam a temető területén, amikor sikolyt és egy kisebb csattanást hallottam, próbáltam figyelni a körülöttem lévő környezetre de semmi szokatlant nem láttam, éppen ezért nem is nagyon foglalkoztam vele.

Kifele menet a fizető bódénál egy hölgy ment oda az ott dolgozóhoz, a következő beszélgetést megpróbálom visszaadni, mivel nem hallottam a bódéban dolgozó úr miket mondott, ezért csak a hölgy szavait tudom tovább adni:

- Elnézést de nem látta, hogy elütöttek valaki?

…(a választ itt nem hallottam)

- Ott van a fiatal úr. Nem akarnak rendőrt hívni?

(Hölgy a kapunál álló két szintén a temető dolgozóihoz fordult ekkor)

- Mentőt kéne hívni a fiatal úrnak!

- Kapun kívül történt hölgyem.