Ha ez nem önkéntes rendőrködés, akkor semmi, de majd ti eldöntitek, hogy Tamás helyesen járt-e el akkor, amikor betolta a kocsija orrát egy igazi nagy büdös tapló autós elé, majd magát rendőrnek kiadva mentette önnön irháját.

Ma azaz február 2-án kedden délelőtt 10.30 körül történt velem a Villányin a főiskola melletti gyalogosátkelőnél. Családi népautómmal mentem munkába. Ehhez kell egy kunkort tennem a Villányi úton, azaz átmegyek a síneken visszafordulók a főiskolánál, a főiskola mellett felmegyek a Ménesire. Nos aki jár arra, az tudja, a kikanyarodásnál a jobbról jövő autók „jóindulatán” múlik a dolog. Ami még a kikanyarodást lehetővé teszi, hogy közvetlenül ott egy zebra, ahol elvileg a gyalogos áthaladások okán megállnak az autók és ki lehet kanyarodni. Ma reggel ott álltam, várva a kikanyarodásra és a magyar közállapotokat jól példázó szituáció alanya lettem.

Vártam tehát a kikanyarodásra. Kocsisor csak jött jobbról folyamatosan. Egy anyuka babakocsival a zebrán át akart menni, ezért abban bíztam, majd megállnak neki és akkor kifordulok. De nem. A kocsik csak jöttek. 1-2 perc is eltelt és az anyuka már kint az úton hol előrébb lépett, hol hátra, de nem állt meg neki senki. Majd ekkor egy nagyobb rés támadt a kocsifolyamban és az anyuka felbátorodott, nekiindult.

A rést hagyó, kicsit távolabb lévő soron következő sportkocsi azonban nagy gázt adott, kilőtt, pillanat alatt átszelte a távolságot és kissé elhúzva a kormányt még beférve a babakocsi és a járda közé eljött, leheletnyire a babakocsitól.

Na én erre elszálltam és bunkó módon kilöktem az kocsim orrát – nem titkolom, balesetveszélyesen - a sportautó elé. Ő erre satufék, elcsúszik előttem, fejek verik le a kormányt és az üléstámlát, és megáll.

Ablakok le, fejek ki, szájak járnak. Na akkor láttam, három kopasz, klasszik kinézetű értelmiségi csávó ül benne. Letekerem én is az ablakot, majd rámutatok az úton kővé meredten álló anyukára: Nem láttad a babakocsit? Első-ülésről jött a válasz: faszom a babakocsiba, ki nem szarja le, köcsög…… káromkodás sor, majd az anyukához: mit nézel büdös kurva. Hozzám: Köcsög hájfej (kövér vagyok, bár sok évet küzdősportoltam), letépem a fejed! Majd nyílnak az ajtók, kezdenének kiszállni, gondoltam, most nincs mit tenni, küzdenem kell.

Hirtelen ötlettől megvilágosodva odafordultam, fapofával az arcukba mondtam (öltönyben voltam és fehér ingben): Jó, közlöm rendőr vagyok, állj félre. Három csávó megáll a mozdulatban rám néz. Mondom: Mégegyszer mondom, rendőr vagyok álljanak félre. Hírtelen csávók vissza, ajtók csukódnak, és kapok egy kiáltást: Akkor szopjál le! Majd nagy gáz és kilő az autó mint a villám tovább.

Ennyi a történetem a zebra-szabályról, az udvariasságról, az anyák/babakocsi megítéléséről, na és persze a rendőri tekintélyről. Gondolom nem kell mondanom, hogy nem vagyok rendőr. Saját bunkó közrehatásommal tisztában vagyok, de az adott szituációban felindulásban ezt cselekedtem, erre nincs mentségem.

Gondoltam megosztom veletek.