Mikor elpusztult állatot látunk az úton az eléggé szívszorító tud lenni. Péter egy kábának tűnő jószágon próbált segíteni, de nem egészen úgy sült el a dolog, ahogy azt ő elképzelte, talán ezért is maradt benne rengeteg kérdés, amiket a sztori végén tesz fel nekünk.

Íme egy kis történet, amely velünk esett meg, de remekül leírja a morált, mentalitást.

Helyszín a Váci út, Dózsa György úti kereszteződés után haladok kifelé az Árpád-híd irányába a belső sávban. Esik az eső, de egész jól lehet haladni. Miközben megyek, feleségemmel észreveszünk egy kiscicát, pont a felezőn fekszik, döglött. De mikor elhúzok mellette látom, hogy megmozdítja a fejét. Gyorsan tükör, senki mögöttem, fékezem és visszatolatok. Nyitom az ajtót, hogy felszedjem – gondoltuk elvisszük dokihoz, aztán haza, aztán meg majd lesz vele valami – erre felpattan a döglöttnek hitt macska és beszalad a kocsi alá. Mire kimászom, vészvillogó stb a macska sehol. Mivel nem láttam kiszaladni az útról, azt gondoltam, hogy felmászott a kocsira alul a lengőkarra, vagy valahová...

Ha felmászott a kocsi aljára és elindulok, én fogom kinyírni. Ott álltunk a Váci út belső sávjában vészvillogóval tehetetlenül, az autók meg jöttek. Kiraktam az elakadásjelző háromszöget, felvettem a fényvisszaverő mellényt és megpróbáltam alánézni a kocsinak amennyire csak lehetett. Az autósok csak dudáltak, kerültek a záróvonalon keresztül, szembe a fogalommal, kúrvaanyáztak és elhordtak mindennek. Ez ment kb 5 – 10 percig, de csak egy ember kérdezte meg, hogy segíteni tud-e valamit?

Mivel nem tudtam kizárni, hogy a macska nem a kocsin van, így alapjáraton lementem a Váciról, felálltam egy patkára féloldalt, majd aláfeküdtem a kocsinak. Mikor láttam, hogy nincs, akkor megnyugodtam, hogy sikerült leszaladnia az útról, megúszta, legalábbis erre az alkalomra. Viszont azoknak az embereknek a reakcióját nem igazán értem, akik trágárul szóltak. Nem volt sem dugó, se semmi. Simán lehetett haladni, nem okoztam jelentős fennakadást az állatmentő próbálkozásommal.

Mi van, ha tényleg lerobban az autóm és azért vagyok mellényben, stb? Mivé váltunk mi mára? Milyen emberré lettünk? Hát tényleg nem fér bele egy lassítás, kérdés, hogy kell -e segítség? Vagy ha segítség nem is, de muszáj kurvanyazáni? Bárkinek szüksége lehet segítségre az úton is, és az élet más területén is. Csak el kéne már gondolkodni, hogy jó ez így, ahol tartunk? Jó ez a példa a gyerekeinknek? Mi lesz a vége, legközelebb elütsz majd?