Már látom is lelki szemeim előtt a bulvárújságok címlapján a "Majdnem ölt a Barátok közt stábja" főcímet kacorlord levelét olvasva. Velem is fordul elő ilyen rendszeresen, leginkább Kispesten a Simonyi Zsigmond utcában ami két sávos és egyirányú és persze hogy a jobb oldali sávban közlekedik a nép padlógázon, mert az a sáv fogy el és mindenképpen fontos, hogy még azt a két autót megelőzze, hisz így legalább 0,763 másodperccel előbb érhet haza, mint ha be kéne sorolnia. Az sem bizonytalanítja el az ilyen önjelölt autóversenyzőket, hogy én ott állok a zebra előtt vagy fél perce, a gyalogos meg a zebrán az út közepén. Van még hová fejlődni.

Kicsit nehéz szabadulnom az események hatása alól, gondoltam tanulságos lehet, ha megosztom a T. olvasóközönséggel az alábbi esetet (ha volt már ilyen poszt, akkor elnézést kérek). Ma reggel 7:45-kor a Wekerle-telepen, a Kós Károly tér egészét megkerülő giga-körforgalomban, a Pannónia útra való (Határ út irányába) kanyarodást megelőzően, annak rendje és módja szerint megálltam a célból, hogy átengedjem a kijelölt gyalogos-átkelőhelynél szabályosan várakozó, usque 10-12 éves kissrácot.

Túl azon, hogy a gyalogosok átengedése nehezen levetkőzhető, rossz szokásom, kifejezetten óvatos voltam: külső és belső tükörben is meggyőződtem arról, hogy szegény kiskrapeknak esélye sincs egy percen belül átjutni a zebrán, különös figyelemmel arra is, hogy a tér általam korábban elhagyott részén zajló TV sorozat-forgatás miatti szűkítés okán elég szép járműoszlop torlódott fel a körforgalomban.

A körforgalom elhagyásának szándékát előírásszerűen jobbra jelezve és az úttest jobb oldalára húzódva, a zebra (és az azon túl nyíló kereszteződés) előtt lassítottam tehát, amit a közvetlenül mögöttem haladók észleltek és szemmel láthatóan toleráltak: senki nem jött belém hátulról.

Kisfiúnak intek, boldogan visszaint, majd elindul a zebrán. Korábbi tapasztalataim, és valami atavisztikus ösztön arra indított, hogy közben azért sasoljak hátra is a bal külső tükörben. A megérzés bejött: a viszonylag széles útfelületet kihasználva egy Skoda Felicia megörült a nem várt lehetőségnek, és mögülem vagy 4-5 kocsival kilőtt, és kocsisor-kikerülő manőverbe kezdett. „Mentségére” megjegyzem, érzésre NEM a lakott területen megengedett sebességhatár túllépésével, de szemmel láthatóan magasról lef.sva a számára is jól látható gyalogos-átkelőhely jelzőtábláját, a felfestett útburkolati jelet, na meg azt a tudtommal sehol nem rögzített, de a gépjárművezetőktől azért elvárható szabályt, miszerint GONDOLKODJON egy kicsit, hogy miért is nem halad a menet ott elöl...

Hideg lévén az ablakom nem volt leengedve, így karjelzéssel a jóembert nem tudtam óvatosságra inteni, maradt tehát a kürt. Nyomtam némi hangjelzést (hosszút is, majd pár szaggatott rövidet), de ahogy elhúzott mellettem, szemmel láthatóan fogalma sem volt arról, mit csinál. A dudálással viszont sikerült legalább a kissrácot figyelmeztetni (egyébként is nagyon felelősen, se nem gyorsan, se nem lassan ment át előttem, jár neki egy virtuális atyai buksi-simogatás), így a gyermek szépen megállt a motorháztető bal oldali élének vonalában, majd miután a Skoda elhaladt, folytatta (és sikerrel be is fejezte) az átkelést.

Ennyi a történet, lehet fikázni, hogy mit kellett volna jobban csinálnom...