Az első és második rész után elérkeztünk a Kis magyar szokáskalauz trilógia záró fejezetéhez Richelieu jóvoltából. Ezúttal a sebességről lesz szó és ahogy megszokhattuk posztolónktól, alternatívákat is felsorol megoldásként, nekünk csak választani kell.

Tisztelt Olvasóközönség, Kedves Posztolók, Szeretett Kritikusok!
 
Kis magyar szokás-kalauzunk első hullámjának utolsó fejezetéhez értünk ma, eme jeles napon, amikor is kielemezzük annak eddig fel nem tárt fejezetét. Jőjjön tehát az a témakör, mely sokunkat fájdalmasan érint, és rengeteg sztereotípiát hoz magával. Következzék tehát az "iramdiktálás autópályán, belső sávban, 105 Km/h sebességgel".
Répa.

A szituáció ismerős lehet azoknak, akik a gördülékeny közlekedést részesítik előnyben. Mondom gördülékeny, és nem eszeveszett. Csak gördülékeny. A szó kellemes, folyamatos, vállalaható sebességű közlekedést takar. A közlekedés szóban pedig eleve benne van a helyváltoztatásra való félreérthetetlen utalás, a "menés", a "haladás", az eljutás "A"-ból "B"-be kérdésköre. Előre szeretném kijelenteni, hogy a poszt nem akar semmilyen formában hivalkodó lenni. Az, hogy valakinek például skoda 120 L típusú autója van, ízlésesmustár, sebességsárga, vagy izzópiros színben, sportosított ne-láss-ki-ráccsal a hátsó szélvédőn és made in China oposszum farokkal a mesterségesen 3 méter magasságúra megnövesztett rádióantennán, az nem jelenti azt, hogy őt le kellene nézni, elítélni, vagy bármilyen módon le-, illetve megsajnálni. Vannak olyan emberek hazánkban, akik nem születnek régiségkereskedő családba, de még a lottón sem nyertek értelmezhető összeget, és kétkezi munkából élnek, becsületesen, tisztességgel. A megtakarított pénzt pedig nem autóra költik, így az említett márka marad a megoldás. És ez teljesen ok. Ezt tisztázva, a példákban nem fog autó típus szerepelni. Finomfőzelék.
 
Alaphelyzet:
Közlekedünk a honi autópályákon a megengedettnél kicsit többel, száraz időben, nem -5 fokban, gyér forgalomban. A kicsit több mondjuk max 140-145 Km/h. Aki azt fogja állítani, hogy ez gyors, azzal sajnos vitába szállok, ennyit egy 1.2 literes autóval is meg lehet tenni kényelmesen. Adott esetben a 35 Km/h is gyors, de ez nem az az eset. Szóval érkezel említett sebességgel, és előtted olyan helyzet alakul ki, hogy vesszen a lovad, de előzni kell. És hát elnézést kérsz a világtól, de ezért bizony belső sávot kell, hogy használj. És ekkor utóléred a Célszemélyt.

A Célszemélyt, aki valamilyen oknál fogva a belső sávot nézte ki magának 105 Km/h sebességnél. Célszemély biztos benne, hogy az univerzum semmilyen más teremtménye (ideértve a mentőt, tűzoltót, rendőrt, vagy adott esetben a társadalom többi gyalogját) nem fogja soha azt a sávot használni, és főleg ezt nem úgy akarja majd megtenni, hogy mögötte érkezik. Egyes Célszemélyeknél ez tudatos, ő nem akarja engedni, hogy más gyorsabb legyen, mert ő meghatározza helyettük a tér-idő kontinuum általános szabályait azzal, hogy ezen az autópályán bizony az élet nem holmi kaland, nem suhancok életveszélyes száguldozása 123 Km/h-val, hanem stabil, folymatos százöt.
Szifilisz.
 
A türelmesebbik fajta autóstárs, mint például én, odaér mögé, és miután a telepátia, valamint a magunkban elmondott néhány mianyád szemmel láthatóan nem segít, kitesszük az indexet. Jelzésként. Nem bántani akarjuk őt, hiszen hogy is lehetne valakit irányjelző segítségével megalázni, még csak nem is fenyegetőleg lépünk föl vele szemben, hogy is tennénk.... Vagy mondtatok már valaha olyat hangos vita közben bárkinek, hogy "kussoljál mert leirányjelzőzlek a sárga földig!!..?"

Na szóval erre Célszemély elfelejt reagálni, az ő esetében a visszapillantó tükrök egyike sem olyan beállítással működik, mely a gépkocsi hátsó részét mutatná. Így sajnos tényleg nem lát bennünket. 2-3 perc elteltével, mikor a mögöttünk érkezők már lebarnították a tarkónkat a villogással, bennünk is kezd adrenalin termelődni, ennek következtében jön egy aprócska villantás. (Itt megjegyzem, hogy egyes kultúrákban, ha valakire villognak azt figyelmeztetésből teszik, hogy "vigyázz, jövök", és nem bántásnak szánják. A levillogott fél kér elnézést olyankor. Buta népek, mi? - a szerk.)

Erre általában Célszemély felemeli integetésre a jobb kezét, olyan május elsejei stílusban, ahogy Kádár apánk tette a szüleinknek anno, de valahogy a mellette jobb oldalon húzódó plusz 1 sávot, ami noch dazu üres, melyet a mi adó forintjainkból építettek a hivatalosan bejelentett munkaerők, na azt továbbra sem akarja észrevenni.

Ekkor a türelmes családapák mint én kivetkőznek magukból, és felkapcsolják egy pillanatra a refit és a ködlámpát egyszerre. Hangsúlyozom, a lehetőség adott volt az eddig eltelt 4-5 percben, hogy lemenjen anélkül, hogy dzsihád közeli állapotot idézzen elő. Ilyenkor, és most legyünk őszinték magunkhoz, már látjuk, ahogy letoljuk Célszemélyt az útról, látjuk, ahogy a dzsungelben kitépjük a gerincét és elrakjuk rosszabb időkre a többi 28 mellé, vagy elképzeljük, hogy ő lesz az egyetlen, aki a lost végén a szigeten marad egy "peched van papa" feliríatú ping pong labdával. Ekkor az események felgyorsulnak. Kettő lehetőség van ilyenkor. Nem is, három.       rekettyés
 
1.
Célszemély elkezd gyorsítani, a gépjármű üveghangot ad (a bent ülők azon gondolkodnak, hogy végül is a vonat sem rossz, van büfékocsi is), de nem megy le. Már érezzük mögötte a fájdalmat, a dugattyúk keserű küzdelmét a fáradt kenőolajjal, érezzük, ahogy a kipufogó rendszer soha nem látott mennyiségű égésterméket akar kidobni. Ilyenkor kérlek Titeket, maradjatok le. Nem éri meg, ne miattunk csökkenjen Célszemély kocsijának az értéke hirtelen elhasználódás miatt. És ne öljön meg senkit azért, mert ő egy sértett személyiség. Vagy tegyétek amit én. Várjatok, lelassul, és menjetek el mellette jobb oldalon. Sajnos szabálytalan, de ez az egyetlen megoldás.
 
2.
Elkezd néha néha fékezni. Hirtelen, nagyot. Na ez az, amikor én nem szoktam törődni a nap további programjaival, hanem szépen beállok mögé, maradok amig valahol meg nem  áll. Hagyom, hogy a többiek tolják le, és a jobb sávban elporoszkálok. De egyszer úgyis megáll. Majd akkor kiszállok, és egy rövid, 2-3 perces erőszakmentes sallerozást követően megkérdem, milyen indíttatásból szeretne békés adófizetőket meggátolni további életük megélésében.               sertésfarm
Kifinomultabbak egyszerűen megvárják, míg ezt mások teszik. Láttam ilyenkor én már péklapátot is előkerülni, sőt, egyszer egy gyönyörű, zsírtalan felső-combbal ütötték le a Célszemélyt szakadár hentesek. Kértem, de nem adták oda. Mármint a combot. Megrendelésre vitték...kár.
 
3.
Hirtelen félrerántja a kormányt jobbra, dacosan, sértődötten. Ettől a két gyerek (unoka) hátul összefejel, jobb esetben lenyeli a nyalókát a műanyaggal együtt, anyuka a jobb 1en pedig belefülel a biztonsági öv tartójába.
Ilyenkor mellé kell érni, finoman, nehogy ránk-rántsa, majd mindegy mit, de üvöltözni kell vele. Igen, kell. Ha nem üvöltöztök, otthon a család issza meg a levét. Ki kell adni a feszültséget. Hogy nézne ki, hogy hazamész, és mikor kedvesed vagy gyermeked megkérdi, milyen napod volt, azt válaszolod, hogy: "-húúúzóóódjááá mááá leee te paraaaaszt!!!!"....ugye.

Ilyenkor néha előfordul, hogy a Célszemély utánad jön, 1,5 centiméteres távolságra lemaradva mögötted. Ekkor kihalt autópályán érdemes gyorsítani, majd megvárni míg megint utólér, majd megint gyorsítani.
De persze lehet azt is, hogy teszel rá, és simán tovább mész..... Max majd amikor nézed este a híradót, látod, hogy egy frusztrált ember bement egy bevásárlóközpontba, és mindenkinek nekiment a tolókájával azt kiabálva, hogy: "-na most gyere xarházi, most mutasd meg!!"
 
Szóval fentiek szerintem tükrözik az alapeseteket. Ettől el lehet térni, van olyan, hogy az ember egy csillirárd-billiárd lóerős csodajárgány mögé ér, és az elkezd szórakozni velünk. Gyorsít, lassít, ha meg akarod előzni, elmegy melletted, és bevág eléd.                               törtszámok halmaza
Én erre azt mondom Nektek, létezik olyan, hogy intellektuális fölény. Mint amikor salátát vacsorázol miközben mindenki más finom pörköltet. Xarul érzed magad akkor, meg rossz is, de 1 óra múlva már jó....

Létezik olyan, hogy elég, ha te tudod, hogy a szüleid embert faragtak belőled. A gyorsítgatós, a lassítgatós, az önjelölt mr és mrs majdénmegmondomhogyvezetsz-ek pedig higgyétek el, bele fognak kerülni olyan szitukba, ahonnan no way out. De ha egy közülük is olvassa ezt, és nem teszi amit amúgy tenne, és ezzel nem öl meg az utakon pár embert, már megérte.
 
Nem is beszélve arról, hogy ha még egyszer meglátom azt a tesze fosza osztrák skodást, aki miatt ez eszembe jutott, isten az atyám kifilézem, megsütöm, a családját rabszolgasorba hajtom és felélem a befőttjeit a tüchtig kis spejzéből.
 
u.i.
A szövegben értelmetlenül felbukkanó olyan szavak, mint például: répa, finomfőzelék, szifilisz, rekettyés, sertésfarm, tört számok halmaza a véletlen szüleményei. az elbeszéléshez nincs közük, csupán a megtévesztést és a folyamatos éberséget szolgálják.
Nem, nincs benne több értelmetlen szó, ne is keressetek olyat... :-)