Egy sajnos mindennepos és lényeges dologra világított rá Svindler a levelében. Ha egy nagyon forgalmas helyen sok ember szeme láttára megver egy sértett önérzetű autós vadállat egy másik szerencsétlent, nem történik semmi, hisz senki nem akar rendőrségre, bíróságra mászkálni. A tettes meg simán visszaül az autójába és elhajt.

[Frissítve 15:52]

Oj is ott volt a helyszínen, amikor az eset történt, köszönjük neki a lejjebb látható fotót!

Általában passzívan követem a blogot, még kommentelésre sem szántam rá magam nálatok sosem. Aminek viszont ma reggel voltam tanúja, úgy érzem nagyobb nyilvánosságért kiált. Az időpont 2009.május 29. péntek reggel kilenc óra, helyszín Margit körút, Margit híd budai lehajtó, közvetlenül a 4-6-os villamosmegálló magasságában.

Sokan végignézték, de nem maradt ott senki

Már a megállóba lassító villamos ablakából kiszúrtam, hogy hídról lejövő forgalom teljesen áll, a legbelső sávban, a villamosmegálló mellett pedig egy ember próbál feltápászkodni az úttestről, a várakozók aktív figyelmétől kísérve. Először azt hittem, egy részeg dőlt a megállóból az autók elé, ennek azonban ellentmondott a nézelődők tétlensége és az úr konszolidált öltözete. Leszállás után úgy döntöttem, megnézem, mi mi történik.

Közvetlen közelről még mindíg érthetetlen és életszerűtlen volt a szituáció; az úr egyik kezével mobiltelefont szorítva a füléhez próbált feltápászkodni az úttestről, ami láthatóan nehezére esett. Ekkor szúrtam ki a mellette álló alakot, aki épp a szintén a legbelső sávban, közvetlenül a földön fekvő alak mögött álló kocsijába szállt vissza, a jelenlevő nagy számú nyugdíjas szitkozódása ("Na nehogymá' csak így elmennyen!" ill. "Hívjanak rendőrt!") közepette. Egy néni a korláton átmászva, a kocsi elé állva próbálta elállni az útját, az azonban könnyedén átsorolt a külső sávba és elhajtott. A szenvedő fél autója a középső sávban, nyitott ajtóval, álló motorral.

A szemtanúk beszámolójából állt össze a kép: a péntek reggeli dugóban, a Margit hídról lefelé jövet (általam ismeretlen előzmények következtében) a fazonnak eldurrant az agya, és a teljesen tömött villamosmegálló szeme láttára ököljoggal foganasította *vélt* igazát, majd továbbhajtott. Hatékonysága kétségtelen, jól földre küldve a köccsögöt, akinek a bűne valószínűleg egy rossz besorolás lehetett (kevés olyan helyzetet tudok elképzelni forgalomban, ami ilyen mértékű agresszív fellépést indokolna).

Hogy szerencsétlent kirángatták-e a kocsiból, vagy önszántából szállt ki, szinte másodlagos. A helyzet abszurdítását fokozza az ing-nyakkendő kombó mindkét résztvevőn, illetve a 'kedves mama' jellegű asszonyság a cserbenhagyva távozó kocsi hátsó ülésén.

A nézelődők egyik pillanatról a másikra eltűnnek, mindenki továbbmegy, felszáll a villamosra.. az élet zajlik tovább, mintha mi sem történt volna. Csak egy idős néni keserű dühe hallatszik a széjjelfoszló tömegben: "Senki nem marad itt tanúskodni... mindenki csak siet."

(A flémvór elkerülése végett: Én azért nem maradtam tanúnak, mivel magából a tettlegességből semmit nem láttam, maximum azt igazolhattam volna, hogy láttam a sértettet az úttest közepén feküdni - viszont a legszerényebb becslés szerint is vagy hatvanan végignézték a mutatványt. A rendszámot meg próbáltam megjegyezni, de őszintén szólva annyira felzaklatott a történet, hogy pár percen belül elfelejtettem.)