Péter biciklis lévén bizonyára rengeteget tudna mesélni még, milyen veszélyek leselkednek rá az autósok miatt, de ezúttal valami meglepőt tapasztalt és meg is osztja velünk, hogy ne gondoljuk azt, milyen reménytelen a helyzet.

Én voltam a biciklis. A hétvégi gyér forgalomban a Margit körúton egy piros lámpánál egy taxis mögött álltam meg. Álldogálunk ott szépen ketten, hisz pont narancssárgára érkeztünk. Egyszercsak kigyullad a tolatófény, s elindul szép lassan hátrafelé. Odébbemeltem a biciklit, s kitettem egészen a járdaszegély mellé, ő egyenes vonalon ment hátra, el fog férni.

De amikor mellém ér, megáll. Lehúzott ablak, szemkontaktus, s el nem tudtam képzelni, hogy ennek vajon mi baja lesz. Semmi. Egyszerűen szólt, hogy menjek előre, mert ő meg fog állni a templomnál. Nem láttam át reflexből a helyzetet, mert nem tudtam, melyik templomra gondol, de biztos tudja, hogy mit beszél, megköszöntem, előregördültem, váltott is a lámpa, jól megtekertem a pedált, aztán már felismertem a templomot is, ahol ő pár másodperc múlva gondolom megállt. Ennyi lett volna a szenzációs történet. Mottó: "autózz így, és éld túl a hülyéket."

Utána persze volt kb. tízből kb. négy olyan vadbarom, aki nem bírt megmaradni a másik sávban előzni, hanem visszakóválygott mögém, hogy aztán max. méteres oldaltávot hagyjon, holott szegények mind egy sort alkotva jöttek el a taxi mellett (ami sor meg is maradt, mert mindenki ment szép tempósan), de ez a rész már természetes, mindennapos, nem érdemes említésre. Ezt a teljesen felesleges centizést különben meglepően sokan művelik, biztos a fórumolvasók között is van egy-két ilyen ügyes térlátóbajnok, valamelyikük megmagyarázhatná, hogy miért büdös a teljesen üres és belátható másik sáv.

Ja: a ki a hülye kérdésre nem ér majd a posztolót jelölni, mivel én bevallottan az vagyok, hisz biciklivel megyek a belvárosba.