Nem csoda, hogy Wágner több, mint egy hónappal az esemény után is idegesen gondol vissza rá, hogy kishíján elgázolta a zebrán egy idióta. Na ez a gyalogos csalogatás, nem az, amit forgalmi vizsgán belemagyaráznak akkor, mikor szegény tanuló megáll a zebra előtt, hogy átengedje az út szélén ácsorgó puhatestűt. Egyébként esküszöm, hogy nincs semmi bajom a BMW-kkel, ezt szívesen bizonyítom is azzal, hogy bármikor átülök bármelyik modellbe, amit az importőr alámtesz. De valamiért úgy érzem, ez a szerelem plátói marad, úgyhogy jöjjön inkább a sztori.

2010. július 7-én 11.30-kor az Árkád parkolóházából indultál el, a pláza IKEA és Sugár felőli oldalán. (Tudod, ahol az a gyaloghíd érkezik a Sugárból, és ahol a zebrán begyalogolva besétálhatsz az Árkádba.) Téged úgy lehet felismerni - és magadat is így tudod azonosítani a történetben -, hogy egy E46-os kékesszürke/szürkéskék metál színű BMW-ben ültél egyedül. Ami még jellemző volt rád, a vörösesszőkének tűnő haj és borosta, valamint a drámaian ostoba arckifejezés.

Amiről minket azonosíthatsz: a jobb karomon egy másfél éves gyerek ült, a bal oldalamon a feleségem jött, és a zebrán csak mi mentünk volna át, az első parkolószinten. Más nem volt ekkor a zebra közelében.

Nos, te először lassítottál - örültünk is az udvarias autósnak, és ezért is indultunk el a zebra felé -, majd gyorsítottál, és épp a zebrán haladtál a leggyorsabban.

Szerencse, hogy éreztem valami furcsát, valami nem stimmel(t) nálad és ez eljött. Így volt időm hátralépni, és elkapni a feleségem csuklóját, hogy ne menjen előre. Na, ezért tudtál 10 centire elhaladni előttünk, bőgő motorral, anélkül, hogy elütöttél volna bárki a családomból.

Kedves BMW-s, ott helyben is ezt mondtam az elszáguldó hátsó lámpáidnak, és most is ezt mondom: a jó kurva anyádat. Te egy közveszélyes őstulok vagy, 20 év uránbánya, az való neked, nem az emberi közegben történő közlekedés.