Nincs azzal baj, ha valaki sportosan vezet, mint teszi és vallja ezt Gab is, bizonyos határok között szerintem is belefér. De ez utóbbi ilyenkor a legfontosabb, tudni kell, hol van az igazi határ. Mert mások veszélyeztetése már túl van ezen és valahol átérzem a posztíró indulatát. És már én is tapasztaltam hasonlót országúton; előztem, erre a másik beletaposott a gázpedálba. Jó lenne már, hogy ha ez a fajta beteges viselkedés kikopna az utakról.

Tudom sokakkal történt már hasonló eset, velem sem először, sőt biztos vagyok benne hogy amennyi gyökér rohangál az utakon nem is utoljára esett meg. Nem keveset vezetek szóval fel vagyok már készülve a váratlan helyzetekre, nem is szoktam már olyanokon fennakadni mikor valaki nem adja meg az elsőbbséget, átlóg az én sávomba, stb…   Viszont semmi nem tudja annyira eldurrantani az agyam mint amikor valami büdös tahó paraszt a szeretteim életét veszélyezteti, puszta kivagyiságból!  Én is gyorsabban hajtok a megengedettnél, lazán értelmezem a szabályokat, de ezt mindig úgy teszem hogy ne is veszélyeztessek, és ne is akadályozzak mást a haladásában. Nem tehetek róla, de főútvonalon nekem 120 a kényelmes sebesség. De azért hogy ennyivel haladjak, nem tolok le senkit, és nem mindenáron akarom ezt a sebességemet érvényesíteni, csak ha a forgalom és az útviszonyok engedik. 34 évesen azért legfontosabbnak már a szeretteim épségét és életét tartom.

Na szóval… történet kb. 2 hete vasárnap délutáni órákban a 3-as főúton Karácsond mellett történt. Kb. 2 km-el előtte kijött elém egy gagyi optikai tuningolt sötétített, fekete színű Seat Toledo. Halálom ha valaki nem képes az egyenletes sebesség tartásra, és hol 90-el, hol 115-el megy. Na emberünk ezt játszotta. Mikor már egy ideje folyamatosan 100-al haladt, gondoltam megelőzöm mert unom a hülyeségét. Hosszabb egyenes következett, szemből senki, ezért nem kapcsoltam vissza mert tudtam hogy kényelmesen elmegyek mellette. Persze valamiért volt egy olyan megérzésem is hogy a kis gagyi tuningos pöcsnek ez nem fog tetszeni. Így is lett… 100-ról szépen elkezdtem előzni, erre mikor mellé értem ő is rálépett, és együtt gyorsultunk 120-ig. Közben felbukkant szemből egy autó, ekkor már úgy voltam vele, hogy tojok rá, én ráhúzom erre a féregre a kormányt. Finoman el is kezdtem jobbra húzni az autót hogy észre vegye a szándékom. Észre is vette ezért nem erőltette tovább a gyorsulást. Borzasztóan eldurrantotta az agyvizem!  Ha egyedül lettem volna egész biztos azonnal a fékre lépek, megállok, és bucira verem a fejét, de mellettem ülő falfehér páromra és a hátul ülő gyermekeimre való tekintettel nyeltem egyet és az egyezményes jel felmutatása után továbbhaladtam. Érdekes módon miután megelőztem néztem a tükörből, a büdös bunkójának már nem volt sietős, és visszalassított a 100-as tempójára.  Csak addig volt sietős neki, amíg a családom életével játszott. 

Értem én a verseny szellemet, én is szeretek játszadozni, előfordul velem is hogy ha egyedül vagyok hogy leállok gyorsulgatni másokkal, de soha, ismétlem SOHA nem helyezem az egómat senki testi épsége elé. Nem veszem kihívásnak ha valaki meg akar előzni. Nem kezdek el gyorsítani miközben valaki előz. Maximum ha nem tetszett a dolog akkor ez első lehetőségnél visszaelőzöm ha tudom. De könyörgöm!!! Ne játszunk már egymás életével!

A kis patkánynak pedig innen üzenem, attól hogy a jó édes anyja egy megélhetési tenyészkanca és mert a nagy szaporulat miatt valószínűleg az ő hiányát már észre se vennék (pláne hogy családi pótlékot már biztos nem kapnak utána), engem és a páromat hiányolna a kis családunk, szóval legközelebb inkább a saját csordájának az életével, vagy azzal játsszon amivel egyidős!!!

Mindenkinek balesetmentes közlekedést és alacsonyabb üzemanyagárakat kívánok! :)