autózz!

Péntek délután van, ne is álmodjatok róla, hogy valami vértől fröcsögő, cafatokra tépős, kopaszmercises posztot kaptok. Bali bűne annyi volt, hogy szerette volna minél előbb szabaddá tenni az utat a szemből érkező autós előtt, cserébe az meg ráhúzta a kormányt. Jófej.

Szekszárdon mentem dombról lefelé, egy viszonylag forgalmas utcában, ahol az én oldalamon egy bizonyos ponton rendszerint több autó is parkol egymás után (szabálytalanul? - mindegy is). Ha szembe is jönnek, akkor elég nehéz elférni, de hát meg lehet oldani a helyzetet. Aznap borfesztivál volt, még több autó parkolt így.

Szóval haladok lefelé úgy 40-50 körül, elkezdtem már kerülni a parkoló kocsisort, amikor látom, hogy szembe is jön egy nagy Ford. Ráléptem a gázra, hogy mire találkoznánk, vissza tudjak érni a saját oldalamra, ahol már nem parkolnak autók.

Úgy tűnik, arra is jó ez a blog, hogy általa kidühöngje magát aktuális posztolónk, aki ezúttal Misimókus lesz. Nem is nagyon csodálom, hogy felhúzta magát, engem is nagyon tud bosszanatani, amikor én állok a dugóban, mások pedig paraszt módon, szabálytalanul kikerülve a sort előnyhöz jutnak, mindezt pedig természetesen az én rovásomra.

Gondoltam, meglátogatom ismerősömet a MÁV kórházban, de ehhez át kellett vágnom az egész városon. Aki próbálta ezt már csúcsidőben, tudja, hogy lehetetlen, ezért később indultam, 10:00-kor. Szépen el is jutottam a Bécsi útig, ahonnan az Árpád hídra kellett volna felkeverednem valahogy. Nem egyszerű.

Gondoltam, a Kiscelli utcán megyek végig... Amint bekanyarodtam, azonnal láttam, hogy nem fog menni, mert olyan hosszú volt a sor, hogy igazából be sem tudtam kanyarodni.

Igazából már tegnak a kezeim közé kaparinthattam a két blogpólót, amit mutatóba kaptam, csak este nem volt már időm, illetve lelki erőm ahhoz, hogy nekiálljak fényképezőgéppel kattogni. Most megtettem, nézzétek el nekem, hogy a képek nem stúdió körülmények között készültek, hanem egy fotelban.

A minőségből továbbra sem engedünk, 200g-os pamut pólóra készült a nyomat, két jó hírt is mondhatok már most.

A címbe szerintem már bele sem kell írnom, hogy mindezt tilosban. Tibi csőrét is böki, hogy míg másokat öt perc miatt is sokezer forintra bírságolnak, addig ennek a fuvarozó cégnek rendszeresen állnak szabálytalanul, ámde természetesen jól látható helyen mindenféle retorziótól mentesen.

Korábban két írásom után is pozitív változások történtek. Ez természetesen nem az írásaimnak köszönhető, csupán szerencse. Az egyiknél pl. arra hívtam fel a figyelmet, hogy mi az értelme egy zsír új (két éves) kocsit elvinni külön zöldkártyára, amikor pl. egy Kamaz füstöl előttem. Ezután ha jól tudom az történt, hogy megváltoztatják (vagy már megváltoztatták?!) a rendeletet, és kevesebbszer kell menni zöldkártyára és egyszerre lesz a vizsgával ... vagy vmi ilyesmi. A másik történet egy veszélyes kereszteződésről szólt otthagyott kátyúkkal a Bojtár - Kunigunda sarkán. Azóta körforgalom lett belőle és minden OK.

Most teljesen más ügyben írok. Sokan használják a "rend" szót mostanában. Rend legyen itt és ott. Ezzel nincs is semmi baj, csak szerintem ebbe beletartozna pl. az is, ha Budapest egyik csomópontja kellős közepén állna egy Transit és azt rögtön elszállítanák. De ez nem így történt, mivel az most már évek óta ott áll.

Gábor és a többesszámból ítélve párja nekivágott az éjszakának, hogy gumist találjanak, aki gyorsan és szakszerűen lecseréli autójukon a gumikat télire, mivel lassan már időszerűvé válik a dolog és ők is előrelátóbbak annál, mint hogy az első hónál órákig álljanak sorba. Én valahogy bizalmatlan vagyok az ilyen ideiglenes gumicsere sátrakkal szemben, mert ilyen helyen ideiglenes gumisokkal is lehet számolni. A lenti sztori sem nagyon ingatta meg a véleményemet.

Helyszín: a budapesti Váci úti TESCO áruház parkolója.
Időpont: 2009. november 17., 01:20-02:03.

Már lemondtunk arról, hogy éjszaka is üzemelő gumist találunk ebben a leabált városban, amikor - nem is tudjuk milyen - csillagzatunk a Váci úti TESCO áruház parkolójába, egy sárgásan derengő fényt kibocsátó sátorhoz vezetett minket. Gumis, nonstop, hihetetlen. Rögzítsük: a szolgáltatásra szükség van egy ekkora, csaknem kétmilliós városban, sajnos több is megszűnt a közelmúltban.

Kedves fiatalember (Kolléga1) fogadott, a sátorban rendezettség, jó jel. Üldögélt, szólt a zene, volt "szabad kapacitás". Megalkudtunk a hivatalos listán is látható árban, elkezdte a munkát (a két első átszerelés, a hátsók csak centrírozás). Kerékőr átad', emelő elő. Szokásos rituálé: alácsúsztatta, emelte. Feltűnt, hogy máshol gumipapucsok vannak az emelőn, megelőzendő a nemkívánatos karcolásokat és vitákat, itt nem volt.

Raves kollégája könnyen az árokparton végezhette volna cafatokra szakadva, ha nem tudja úgy elrántani a kormányt a szembe jövő Audi elől, hogy csak a visszapillantóját viszi le. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen is feltűnt a száguldozónak is, de persze esze ágában nem volt megnézni, nem sérült-e meg valaki a másik autóban.

Rövid lesz a sztori, nem velem történt, kolléga mesélte ma reggel, amint beértünk a munkahelyre, hogy majdnem meghalt az úton, de csak a baloldali tükrét vitték el.

Mindennap ugyanazon az útvonalon jár melóba, ismeri a fákat-bokrokat. Van egy emelkedő szakasz Dégnél, ahol találkozott már őzzel is nemegyszer, éppen ezért nem a sáv jobb szélén autózott, hanem inkább a felezőhöz közelebb (de nem lógott át!). Semmi gyorshajtás, sőt, az emelkedő miatt inkább kicsivel a megengedett sebesség alatt.

Én sem szeretem, ha hülyeség miatt indulattal kioktat valaki, aztán a választ meg sem várva robog tovább, esetleg mondja a magát, mint akibe csak adó van felszerelve, vevő meg nem. Ákos hasonlóképpen érzett az alant fejtegetett helyzetben, bár azt azért neki sem ártana tudnia, hogy az övezetnek az a lényege, hogy nem kell minden sarokra sebességkorlátozó táblát kitenni. Íme mérges, háborgó néni verbális bosszúja:

Borús, novemberi délutánon igyekszem haza, egy budai lakóparkban található otthonomba. Már csak pár perce a nyugalomtól és a meleg lakástól, egy jól megrakott Opelre leszek figyelmes magam előtt: papa-mama-gyerekek, rengeteg csomag a kalaptartón, biztosan hosszú kirándulásról érkezhetnek meg.

Az Opelt pillanatok alatt utolérem, ugyanis 25-30-as tempóban halad, ami a városi, jobb esetben csak 50-60 közötti tempóhoz mérten jóval szelídebb. Persze nem zavar, hiszen én csak szeretnék már hazaérni, nekik meg biztosan megvan az okuk, hogy miért mennek lassan – mama az ölében fogja a tepsi süteményt, nem szeretnék ha az a nyakában kötne ki, neadj’isten a légzsák kiverné a kezéből, ez érthető.

Azt hiszem, Ganyager kicsit kevésbé látja objektíven a lenti helyzetet, mint egy ismeretlen kívülálló, de azért van abban valami, amit írt. Nem tudom, ti hogy gondoljátok, én most inkább adnék igazat a rendőröknek, mint levélírónk ismerősének, ha mindenképpen egy vétkest kell választani.

Tudom, a rajz nem egy nagy művészi alkotás, de a lényeg látszik rajta. Aki jár erre felé az jól tudja, hogy ez az útszakasz nagyon forgalmas.

NAGYON NAGY CSODA VOLT, hogy volt legalább 20 mp, amíg csak két képen szereplő autóról lehet beszélni!

1.: kék autós (ismerősöm)
2.: zöld autós (idegen)

A zöld autós ahogy látszik indexelt, mert nyilván tankolni szeretett volna, tehát az "A" kereszteződésben befordulni. Látszott is, hogy fogy a lendülete.

Azt hiszem - és javítsatok ki, ha tévedek -, hogy parkolós képeket leszámítva nem volt még olyan, hogy egy potenciális tömeggyilkosról egymástól függetlenül ketten is küldenek be egy-egy adag negatív élményt. Ezúttal Tham került összetűzésbe azzal a Golfossal, aki nemrég 150-nel száguldott be lakott területre egy másik olvasónk szeme láttára némi életveszéllyel fűszerezett akciót követően.

Nem vagyok nagy blogoló, és nem is tudom hirtelenjében hogy kell az autozzra blogbejegyzést rakni, de azért ezt megírom Neked. Rakd fel, ha gondolod.

Ma reggel én is találkoztam Richelieu barátjával, a KSU-358-s VW-vel. Ráadásul annyira felhúzott, hogy gondoltam utánanézek a rendszámának a neten, és mit ad isten, egy egész bejegyzést találtam róla :))) ez megnyugtatta a lelkemet.

Ma reggel a Megyeri hídon szerettem volna Pestre átkelni, de mielőtt még oda jutottam volna a Cora felüljáró elérése előtt a Szentendre felől befelé jövő sávból a felüljáró elhagyása után közvetlenül a már korábbi posztból ismert KSU-358 szürke Golf barátunk a dupla záróvonalat átlépve visszafordult a Megyeri híd felé. Ez eddig rendben is van, abban a reggeli dugóban talán én is megtettem volna.

Az, hogy pont elém vágott be (a kanyarodása miatt nem túl nagy sebességgel), pedig nem mentem lassan, hát, azt még elnézem. Egy elegáns mozdulattal sávváltás, kikerülöm, vissza a hídra felhajtó sávba. Előttem is mennek páran, tartok egy szűk követési távolságot.

Kevés eszetlenebb és bunkóbb dolgot tudnék felsorolni a büntetőfékezésnél, az ilyen eszközökkel élő vadállatoknak el sem jut az agyáig, hogy csúnya vége is lehet az ilyesminek. Ha pedig valaki motoros előtt tesz ilyet, azzal könnyen meg is ölheti azt, aki a kétkerekűn ül, jelen esetben Lancelotot.

Az alábbi eset október 25-én, vasárnap történt meg velem Vas megyében:

Szombathelyről Kőszegre mentem motorral, olyan 85 körüli sebességgel. Beértem egy autókonvojt, én is beálltam a sorba. Bevallva kicsit közel is mentem az előttem lévőhöz.

Egyszer csak egy kisáruszállító furgon jelent meg mellettem (előzni akart). Mint fentebb írtam, nagyon közel voltam az előttem lévőhöz, így simán nem fért be közém és az előttem haladó autóhoz. Mikor mellém ért, kb. a kocsi felénél voltam. Nagyon közel volt a furgon, elkezdtem dudálni, majd fékeztem is, hogy mellőle kiérjek.

Nem sűrűn szoktam Debrecenben járni, legutóbb akkor voltam, amikor az Index meghívott a tavaly nyári Campus fesztiválra, de sokkal több bajom volt az időjárással, mint a közlekedéssel. Istvánnak velem szemben sokkal több a tapasztalata utóbbi terén és ezt meg is osztja most veletek.

Debrecenben lakó, pesten tanuló egyetemista vagyok, és ma jutottam el oda egy délelőtti kis autókázás után, hogy egy gyors körképet adjak a debreceni autós viszonyokról. Ennyivel tartozom embertársaimnak, tudniuk kell hogyan edzék magukat lelkileg ha a Kálvinista Róma felé tartanak.

Mert némi relaxáció és fű nélkül kvázi képtelenség az ép elmeállapot és a beszámítható viselkedés megőrzése, nekem különösen, aki Pesten bringával járok, és mintegy sokként ér az a herélt perzsamacska mentalitás, ami a városban uralkodik. Főleg a hétvégéken.

Tegnap este volt szerencsém nem is egyféle, ránézésre kólával vagy kávéval összetéveszthető cseh sört megkóstolni, úgyhogy most nem is következhet más, mint a Prágában élő TH posztja. Ő nem akarta jobb színben feltüntetni a helyzetet, mint amilyen valójában, volna ott is min javítani.

A már hetek óta elkezdett, de be nem fejezett posztkezdeményemet GPisti posztjának hatására gyorsan befejeztem, íme itt van. Így már természetesen nagyjából aktualitását is vesztette a dolog, de ha már megírtam, gondoltam, befejeztem és átküldöm, aztán majd eldöntöd, mit csinálsz vele, lehet, hogy most tök felesleges lenne kirakni...:)

Nos, mivel már több, mint egy éve élek Prágában, a hasonló témájú posztokon felbuzdulva elkezdtem írni a cseh közlekedésről egy blogposztot, csak mindig félbehagytam. Most viszont, hogy GPisti posztja megjelent, úgy érzem, hogy ideje befejezni, megpróbálom kiegészíteni az ő tapasztalatait.