autózz!

Nekem is erősen kezd elegem lenni a télből, ugorhatnánk április második felére. Jó volt egy ideig, hogy esett a hó, szép fehér volt, de most már inkább a macera van vele. Holnap meg állítólag még egy adag utánpótlást kapunk. Úgy hiányzik, mint púp a hátamra. Judit nálam is jobban így gondolhatja, mert a minap ügyesen mögé parkolt egy tapló autós - az egyetlen kijárási lehetőséget blokkolva -, aki bár végignézte a másfél órás kínlódást, nem tolta ki a pofáját a közeli irodaházból, hogy arrébb álljon.

Tudom, hogy nem nekem van egyedül havas történetem, de egyszerűen annyira fel vagyok háborodva, hogy muszáj leírnom Nektek a ma történteket! Most értem haza, de még mindig remegek az idegességtől!

Az I. kerületben, a Krisztina körúton dolgozom, ahol a parkolás titka: korán menj dolgozni (úgy reggel 7-8 körül). Én általában 7 körül szoktam érkezni, így jelen havas helyzetben sem okozott gondot a parkolóhely. Na de ma délután!

Magpet küldött már be néhány olyan sztorit, amik kiváló vitaalapok voltak annál fogva, hogy sokak szerint ő volt a hülye, hasonlóan sokak szerint pedig másik fél. Most is egy ilyen szituáció leírását kaptuk meg tőle fényképpel együtt. Szerintetek ő volt türelmetlen, vagy a rendőrök voltak bunkók? Esetleg az egyirányú utcában szembe jövők a fő bűnösök? Mert ha ők nincsenek, nem lett volna probléma sem.

Gödöllő lehet a világ legbiztonságosabb városa. Ezt abból gondolom, mert a helyi rendőrség munkatársaival minden bizonnyal a legfontosabb feladatuk teljesítése közben sikerült összefutnom. Az egyetem kollégiumához igyekeztünk, elég sok cuccal megrakva. Az épülethez egy kb. 30m-es, befelé egyirányú utacska visz.

A terület leginkább egy park-félére hasonlít, tehát olyan a helyzet, mintha valaki a saját kertjében a garázs felé menet jelölne ki bölcsen egyirányú szakaszokat. Ezért aztán nyilván sokan nem is észlelik a táblát, ami persze súlyos hanyagság. Az egyirányúsításban tehát kevésbé érezhető a logika, hacsak nem a kassza feltöltésének szükségessége. De ez mellékszál, lépjünk is túl rajta, az út okosan egyirányú, legyen így. Messziről láttuk a kék lámpát, itt bizony intézkedés folyik.

Pocok története már-már szürreális a számomra is, bár sok beküldött levelet olvastam már, olyanra nem emlékszem, hogy valakit egy zebrán elgázoljanak és még az autós üsse meg mindezek után. Volna egy-két ötletem, hogy mit tudnék csinálni az ilyen emberrel, de valószínűleg mindért börtönbe csuknának, úgyhogy inkább nem részletezem...

Bár sokan írtak hasonló cikket, de azért gondoltam leírom az esetem, mivel van rendszámom hozzá. Remélem kit tudod tenni. És bár vér nem folyt, de majdnem.

Szóval a történet: Ma (2010.február 6.) délelőtt elmentem párommal egy kis ebéd előtti sétára a városligetbe. A ligetből visszafelé az Erzsébet Királyné útján kíséreltük meg az átjutást a Hungária körúton.

A középső járdaszigetig minden gond nélkül átjutottunk, amikor viszont mentünk volna át az aluljáró felé a Hungárián, akkor egy addig álló autó, hirtelen megbolyhosodva az épp átkelő gyalogosok közé száguldott. Mivel én már a zebra közepén tartottam, folytattam utam, de így az oldalával letarolt az autós.

Van ám még havazós sztori a postaládában, de már attól elkezdek fázni és beázik a zoknim, ha a blogra jövök, úgyhogy amíg meg nem jön a mára ígért újabb adag hó, történetből is másfélét kaptok. Mondhatjunk, hogy Csaba peches, a címből sejthető is, hogy miért. Tud valaki tuti módszert ajánlani neki és a többi olvasónak autólopás ellen?

Azért írok a blognak, mert fogalmam sincs mit tegyek. Illetve van pár ötletem, de majd meglátjátok. A történet röviden annyi, hogy pár hónap alatt két autónkat lopták el. Fiatal pár vagyunk, Budapest egyik lakótelepén lakunk. Párom kapott egy céges autót, mert ez ilyen jófej cég, használtuk is másfél évig, mígnem egy októberi reggelen nem találtuk a parkolóban. Ellopták.

Volt nagy bánat, de sebaj, volt casco is,a cég is rendes volt, kicsit kevesebbért de kinézhettünk egy másik autót. A cég megvette, újra lett céges autónk. Ebbe már szereltettünk tuti váltózárat, hátha. (Tudom, tudom, szart se ér. A izé, meg a másik a jó.) Nos, ezt a kocsit már csak két hónapig élvezhettük, mert újfent ellopták. Ez már erősebb sokk volt.

Ki tudja, hányadik off topicunkat nyitom meg ezennel, miután a borospince beomlott a blogmotor karambolját követően. Mint ahogy eddig, most is új típusú vendéglátóipari egységet választottam 107! javalata alapján, kizárólag 18 éven felülieknek, gyerekek és prűdek csak csukott szemmel jöhetnek be!

Nem venném a szívemre, ha valakit autózz! blog olvasás közben cseszne le a főnöke munkaidőben, ezért ma csak így délután fél öt felé közeledve kaptok posztot. Na jó, meg azért is, mert nem volt eddig egy szabad percem se veletek törődni, de majd most! MutánsTehén egy kerékpárossal zúzta meg kicsit autója elejét, miután elindult a zöldnél. A biciklis szerint persze ő volt a hülye. Szerintem is, mert mindig a posztoló az, mint tudjuk.

Gondoltam megírom a sztorimat, hátha valakinek érdekes lehet. Tegnap este (01.29) a Jókai téren parkoltam (Liszt Ferenc térrel szemben az Oktogon közelében, aki nem lenne ismerős arrafelé). Beszálltam a kocsiba, kiálltam, elindultam és meg álltam a piros lámpánál annak rendje és módja szerint.

A lámpa zöldre váltott, előttem egy Taxi volt aki megindult, én pedig nemkülönben. Épp a zebrához ért a kocsi orra, amikor egy iradtlan csattanás kíséretében egy biciklis repült át a motorháztetőm felett. Eszmélni sem volt időm, a bicajos már üvöltött és a lámpára mutogatva osztotta az észt.

Még mindig tél van, bár ma már a szikrázó napsütésben +1°C-ot is mutatott az autóm hőmérője, azért a hétvégén esett sok hó még megvan. Gabesz egy ezzel szoros összefüggésben lévő problémára hívta fel a figyelmet a korábban már taglalt tetőről egyben szélvédőre csúszás mellett, ez pedig a lámpák láthatósága, pontosabban ennek hiánya.

Az elmúlt napok nagy havazásai után, aki autóba ült az saját maga szerint jó és biztonságos vezető. Szerencsére a bénábbak otthon maradtak. De én most nem ezért fogtam virtuális tollat. Hanem az a mértékű nemtörődömség, ami engem nagyon bosszant.

Azon már meg sem lepődök, hogy 1-2 okos ember az indulás előtti autótakarítás kimerül abban, hogy ablaktörlővel töröl 2-3at és a többit majd a szembeszél leviszi. De amit lefényképeztem több autón, és még többet is fényképezhettem volna, ha nem vezetek, és jobban erre figyelek.

Ha ez nem önkéntes rendőrködés, akkor semmi, de majd ti eldöntitek, hogy Tamás helyesen járt-e el akkor, amikor betolta a kocsija orrát egy igazi nagy büdös tapló autós elé, majd magát rendőrnek kiadva mentette önnön irháját.

Ma azaz február 2-án kedden délelőtt 10.30 körül történt velem a Villányin a főiskola melletti gyalogosátkelőnél. Családi népautómmal mentem munkába. Ehhez kell egy kunkort tennem a Villányi úton, azaz átmegyek a síneken visszafordulók a főiskolánál, a főiskola mellett felmegyek a Ménesire. Nos aki jár arra, az tudja, a kikanyarodásnál a jobbról jövő autók „jóindulatán” múlik a dolog. Ami még a kikanyarodást lehetővé teszi, hogy közvetlenül ott egy zebra, ahol elvileg a gyalogos áthaladások okán megállnak az autók és ki lehet kanyarodni. Ma reggel ott álltam, várva a kikanyarodásra és a magyar közállapotokat jól példázó szituáció alanya lettem.

Vártam tehát a kikanyarodásra. Kocsisor csak jött jobbról folyamatosan. Egy anyuka babakocsival a zebrán át akart menni, ezért abban bíztam, majd megállnak neki és akkor kifordulok. De nem. A kocsik csak jöttek. 1-2 perc is eltelt és az anyuka már kint az úton hol előrébb lépett, hol hátra, de nem állt meg neki senki. Majd ekkor egy nagyobb rés támadt a kocsifolyamban és az anyuka felbátorodott, nekiindult.

A rést hagyó, kicsit távolabb lévő soron következő sportkocsi azonban nagy gázt adott, kilőtt, pillanat alatt átszelte a távolságot és kissé elhúzva a kormányt még beférve a babakocsi és a járda közé eljött, leheletnyire a babakocsitól.

Tudom, tudom, szar szóvicc, de ahogy nézem, nem is én alkalmaztam először a blog.hu történetében. A hétvégén jó sok hó esett az országban mindenfelé, TG az e témával kapcsolatos küzdelmeit és tapasztalatait osztja most meg veletek.

Már régóta olvasgatom blogjukat, ha időm engedi. 22 éves vagyok, 4 éve van jogsim, és kb. évi 14-15ezer km-et vezetek mint sokan, én is sokszor tapasztalok meghökkentő magatartást más autósoktól (mind az autóban ülve, mind azon kívül), de eddig mindíg egy legyintéssel letudtam az egészet, nem vagyok az a kötekedő típus, nem idegesítem magam fölöslegesen. Most, azonban egy olyan dolog esett meg velem, amit mindenképpen meg szeretnék osztani a nagyközönséggel.

Történt, hogy leesett egy nagyobb mennyiségű hó. Ez ugyebár mérsékelt éghajlaton normális, azonban az emberek nagy részét meglepetésként éri. Így volt ez az utcánkban is (csendes kisforgalmú utca, a rózsadombon), ahol a meglepődött autótulajdonosok sem tudtak mit kezdeni az előállt helyzettel. Egy részük csak simán beleült a gépkocsiba, kettőt törölt az ablaktörlővel, és padlógázzal elindult, mondván majd' csak leolvad a hó a járgányról.

Robbant az adrenalinbomba Jánosban pénteken, amikor egy - minden bizonnyal alkoholtól - bátor ember nekiállt őt és sógorát ütni-verni, egy nappal a gipszlevételt követően. A mai sztoriban lesz minden, telefonos segítség, megfélemlítés, verekedés, rendőrség, ami kell!

A tegnapi nap eseményei kellő tanulsággal szolgáltak számomra,de azt hiszem, jobb ha megosztom másokkal élményeimet, ne csak én gyűjtsem a bizonyos tapasztalatokat.

A tegnapi nap, január 29 egy jelentős történéssel indult, hat hét után megszabadultam a gipszemtől, a karomat operálták decemberben. Ennek örömére illetve a másfél hónapos semmittevés után, gondoltam a hétvége teljen munkával, megkértem sógoromat kisérjen el egy barkácsáruházba, és segítsen cipekedni, mivel a karom még nem használható tökéletesen.

Hazafelé tartottunk, mikor kifogyott az üzemanyagunk. Telefon, feleség benzineskannával, probléma megoldva 5 perc alatt. Egy meredek emelkedőn kellett megállnunk, ráadásul kanyar után, innen indultunk. Mögöttünk kb 30 méterrel zebra 30-as táblával.

Sógorom nem volt kellőképen körültekintő az elinduláskor, így a mögöttünk érkező autó fékezni kényszerült. Ahogy említettem: emelkedő, zebra, 30-as tábla, kanyar után stb, ráadásul az 1000 köbcentis erőgépünk lomhán indult, de a helyzett messze nem volt balesetveszélyes. Ennek ellenére passatos igaszságosztónk sérelmezte a történteket, de mi ezt nem tudtunk azonnal, mivel nem dudált, villogott, stb.

Azt azonban hallottuk, hogy autójának kerekei folyamatosan kipörögnek, próbált megelőzni minket a csúszos úton, de ez egy jó ideig nem sikerült neki, mert folyamatosan érkeztek szembejövő autók. Kb fél perc után sikerült a manőver, megelőzött, keresztbe állt előttünk, kiszállt és nekünk rontott. Sógorom letekerte az ablakot, és megkérdezte, hogy mi a gond.

Igaszságosztónk azonnal ütött a letekert ablakon keresztül, behajolt a kocsiba és ütött ahogy tudott. Az affér nem tartott sokáig, szerencsére nem sérültünk meg. Ismét elindultunk, de most már felvezetéssel, ugyanis Budakalász gyöngye kb 5 km/h sebességgel haladt előttünk, megelőzni nem tudtuk, de nem is mertük. Befordultunk az utcánkba, mire ő utánunk jött.

Felelősségteljes apuka miatt rökönyödött meg ma Renegade, valószínűleg még annál is jobban, mint amennyire én, vagy bárki más tette vagy teszi majd, miután elolvasta a lenti sztorit. Az ilyen ember helyből elmebeteg, vagy csak a hótól hülyült meg?

Fél órával ezelőtt (azaz 2010. január 31-én, 16 óra körül) a XXI. kerületi Tihanyi utca járdáján sétáltam az Akácfa utca irányába, amikor olyat láttam, amitől meghűlt bennem a vér. A hókásás, meglehetősen keskeny úttesten a hátam mögül érkezett egy Renault Megane I. kombi, ami maga után vontatott kb. 7 méter hosszú kötélen egy piros műanyag szánkót.

Így se rossz szánkózni, de talán még ez is kevésbé veszélyes

Rajta egy gyerek ült, aki szemlátomást nagyon élvezte a dolgot. Apuka szemmel láthatóan nem gondolta végig, mi történhet egy váratlan fékezésnél, mint ahogy azt sem, hogy a szánkó – akár azért, mert az autó irányt változtat, akár azért, mert a szánkót megdobja egy útegyenetlenség vagy hógöröngy – bármelyik pillanatban kicsúszhat oldalra.

Na jó, kaptok ma is egy posztot, ha már így nagyjából kihevertem a tegnap esti bulit. Zoltán teljesen pofátlan dolgot művelt a múlt hétvégén: zöld lámpánál szeretett volna átkelni az út másik oldalára, ráadásul zebrán. Nem is csoda, hogy egy autósnak ez nem tetszett, ezért úgy döntött, hogy likvidálja a renitens puhatestűt.

Hétvégi történet, szerintem minden autósnak tanulságos lehet: Ilyet még nem éltem, mióta Bp-en gyalogolok: majdnem elütöttek szándékosan a zebrán!

A Thököly út - Hermina út kereszteződésében (lámpa+zebra) akartam átkelni a Thököly úton a Hermina úti oldal felől a Gizella úti oldal felé. Általában elég tempósan gyalogolok (kb. 6-7 km/h), most is így mentem a zebra felé, ahol éppen zöldre váltott a lámpa a gyalogosoknak. Előttem egy 3-4 fős társaság már a úttest közepén tartott, amikor leléptem a járdáról az úttestre, ahogy mondtam, sietősen.

Már jóval több, mint félúton jártam, amikor észrevettem, hogy egy autó jön viszonylag gyorsan a Gizella úton, indexel és elkezd jobbra kis ívben bekanyarodni a Thököly útra. A ritmusérzékem és tapasztalatom úgy diktálta, hogy a szokott sebességemmel bőven átérek előtte. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor észrevettem, hogy az autó kanyarodás közben gyorsít (!), és ha a valamelyikünk nem fékez, akkor bizony el fog ütni!