autózz!

Pont Rácz Tamás aktuális rendőrös-büntetős kalandját olvastam Tibi levele előtt, úgy látszik, az ilyen problémák sem egyedül járnak. Több rendőrtől hallottam már vissza azt én is, hogy nincs kiadva kvóta, de az alapján nézik, hogy dolgoztak-e, hogy mennyi büntetést osztottak ki. Nincs ez így jól szerintem sem.

(Korábban írtam egy cikket a Váci út - Árpád út sarkán szabálytalanul parkoló furgonról. Ha jól emlékszem, páran azt is kétségbevonták, hogy ott áll-e egyáltalán. Nos, az autó azóta is minden nap ott áll ... évek óta ... pl. ma is ... megtekinthető a helyszínen. Természetesen nem lepődtem meg, hogy nem történt semmi ezügyben, nem is érdekel már a dolog, csak zárójelben megjegyeztem.)

Most viszont teljesen más témában írok hirtelen felindulásból:

12 éve vezetek Budapesten minden nap. Egy gyorshajtásom volt: fellebbezés nélkül rögtön befizettem a 60,000 HUF-ot, mert emlékeztem a szituációra és tudom, hogy épp előztem az Üllői úton. Hibáztam. Nincs is ezzel semmi baj. Aki gyorsan hajt, fizessen. Az M3 bevezetőn pl. minden nap más helyen fotóznak.

Az is rendben van, mert sok a baleset és a száguldozó az M3 bevezető teljes szakaszán. Azóta én is jobban figyelek a táblákra, és ez jól is van így. De az nincs jól, hogy anyukám tegnap kapott egy gyorshajtásos büntetést.

Bárhol. És nem csak hogy megáll, de le is parkol és otthagyja az autóját, esetünkben a Lánchídon. Nem előtte, nem utána, rajta, az egyik sávban. Legrégebbi hidunk pedig nem arról híres, hogy túl sok sáv van rajta. LP ugyan fényképet nem mert készíteni, tartva attól, hogy aki ilyenre vetemedik és meglátja, hogy fotózzák az autóját, az sokminden másra is képes, de maga a tény elképesztő, hogy ilyen van. A pofátlanság újabb csúcsa.

Eddig csak olvastam a blogot, de a kedd szerda esti kis belvárosi szösszenet miatt írásra ragadtattam magam. A történet nem lesz megrázó annál inkább bosszantó. Szokványos hétköznap este, augusztus utolsó napja. Gondoltam 20 óra után még szemerkélő esőben sem lesz nehézkesebb Pestről Budára átjutnom, mint máskor ilyen tájt.

2x1 sáv, normál esetben este nyolckor elég szokott lenni

Haha, mekkora naiv hülye voltam! Dolgom végeztével az Andrássy út közelében járva a Lánchíd mellett döntöttem. A Bajcsy-Zsilinszky útig egy szavam nem lehetett, 10 perc alatt ott voltam a Bajza utcától indulva. Nade ami utána jött!

És a címhez tegyük hozzá, hogy ennek az időnek a nagyobb része az első néhányszáz méteren telt el. Engem n levele tovább erősített abban, hogy nem igazán szeretnék a belvárosban lakni, vagy ha egy mód van rá, autóval egyáltalán odamenni se.

Az átlagos esti programom.

17:30-kor kigördülök a kapun, gurulok 50 métert, és beállok a Királyi Pál utca végén a sorba. Ha valaki nem ismerné a környéket, a Kecskeméti utca, Bástya utca, Szerb utca, Fejér György utca, Veres Pálné utca [egy része], Szarka utca teljes forgalma a Királyi Pál utcai lámpával tudja elhagyni a környéket.

Ugyan ha a Kecskeméti utca és Királyi Pál utca közötti szakaszon a Bástya utca nem az utóbbi felé lenne egyirányú, akkor a Kecskeméti végére – a Koron Szálló miatt – rakott lámpa pont kétszeresére növelné a lehetőségek számát. Így azt a lámpát a vendégek és a Magyar utca forgalma tudja használni, de erre az utcára csak a Körútról lehet bejutni, a lámpával pedig csak olyan irányba lehet menni, ahova a Körútról amúgy is.

A Bástya utcánál érkezőknek elsőbbségük van [jobbról jönnek], ott a sor nagyjából a Szerb utcáig áll, míg a Királyi Pálon is végig, az Egyetem térig, így elég gyakori a dudálás, ami jogos a Bástya utcán állók részéről, az elsőbbség meg nem adása meg egy idő után talán érthető a másik sorban állóktól.

Valami elmebeteg kerékpárosba futott bele dzsaszper, kishíján szó szerint, akinek az volt a legjobb szórakozása, hogy minden előzmény nélkül virtuális kátyúkat kerülgetett. A vigyorgásából meg arra következtetek, hogy nem is igazán fogta fel, hogy az ilyen akciókkal leginkább magának tud ártani, aztán végül eggyel kevesebben mennek majd a critical massra.

A legtöbb kerékpárossal sem autóvezetőként, sem kerékpárosként, sem gyalogosként nem szokott gondom akadni. Van viszont egy-két ön- és közveszélyes is, tegnap este egy ilyennel hozott össze a sors. Megköszönheti az égnek, meg annak, hogy kicsit nagyobb követési távolságot tartottam a kocsioszlopban a saját és bringája épségét... de a helyzetet szemmel láthatóan élvezte...

Augusztus 22-én este 8 óra körül a 2-es úton Dunakeszi felé, kb. a Megyeri híd elhagyása után jóval, körülbelüli helyszín:

80-85 km/h sebességgel haladtam. Előttem kocsioszlop, ilyenkor szeretek kb. másfél-kétszeres követési távolságot tartani. Az útszakaszon előzni tilos, és az útszakaszra kerékpárral, segédmotorral és mezőgazdasági munkagéppel behajtani tilos. Egyszercsak arra leszek figyelmes, hogy picit furán mozog előttem a kocsioszlop, mintha finoman kerülnének valamit, ezért elkezdek fokozottan figyelni.

Arra már én is rájöttem, hogy van az a típusú autóvezető, aki ha megszokott egy adott közlekedési rendet, akkor is úgy megy, ahogy korábban, ha ezer tábla és felfestés hirdeti, hogy valami változott. Különösen veszélyes játék ez egy többsávos, nagyforgalmú helyen, mint amilyen a Hompi által emlegetett Rákóczi út.

Biztosan sok olvasó járt már a lentebb említett helyszínen. A rajzom bénasága ellenére a lényeg jól látható. A Rákóczi úton haladva a Blaha Lujza tér felől a Keleti irányába a felüljáró előtt látható ez a forgalmi helyzet.

Odáig az út ezen oldala három sávos, a külső buszsáv. A 7/173 buszcsaládnak van ott egy megállója, azt hiszem Berzsenyi utca. Ez után a külső buszsáv megszűnik, mert a buszok besorolnak a belsőbe, majd a felüljáró alatt nyíló belső buszsávba, onnan pedig balra kanyarodnak a Keleti elé. Ennek megfelelően az autókat a sávok jobbra terelik, helyet csinálva a belső buszsávnak. 

Korábban többféle felfestés is volt itt, de ez a fehér festék többnyire lekopott. Jelenleg a rajzon látható sárga sávjelzés az úton is sárgával van felfestve, és (szerintem) jól látható. Sokszor közlekedtem erre, legtöbbször a belső sávban, és néha eszembe jutott, hogy fura egy helyzet lenne, ha a külső sávban haladó autós a terelés ellenére csak simán továbbhaladna irányváltoztatás nélkül, ekkor szépen lemosna az útról engem, aki a sávot követve jobbra tart.

Annyira vasárnap van, hogy muszáj volt elsütnöm ezt a remeknek közel sem nevezhető szófordulatot. A mai történetet Attila ugyanis azért írta, mert Pécsett bizonyos helyeken egy örökkévalóság hazajutni, ha nem autóval, hanem robogóval vagy kerékpárral jár valaki, amióta indukciós hurkokat telepítettek a kereszteződésekhez. Az indukciós hurok lényege az (remélem nem írok nagy hülyeségek, a hozzáértők pontosítsanak nyugodtan), hogy ha egy nagyobb vízszintes fémfelület kerül fölé, akkor az megváltoztatja az áramkör elektromágneses tulajdonságait, amit a lámpa vezérlője érzékel és ennek hatására vált zöldre a kanyarodók lámpája rövid időn belül. Ebből adódóan ugyanígy gondban van az, aki autóval van ugyan, de az ideálisnál előrébb vagy hátrébb áll meg a lámpánál.

Elég régóta tervezem, hogy írok erről a problémáról, úgy érzem most telt be nálam a pohár.

Pécsen élek, közlekedek, naponta sok-sok km-t. Biciklivel, motorral, robogóval, autóval is. Volt egy idő, amikor nálunk is bevezették a kereszteződésekben a teli zöldet. Ahogy emlékszem, nem igazán vált be, szerintem a forgalom is túl nagy volt, és a vezetési kultúránk is fejletlen ehhez. Történt aztán, hogy modernizálták a kereszteződéseket.

A kanyarodó sávokhoz érzékelőket építettek az aszfalt burkolatba (a pontos technológiát nem ismerem). Szóval jön az autó, áthalad ezen, és akkor majd valamikor a következő lámpaváltási körben fog kapni egy zöldet az ő sávja is. Na igen ám, az ötlet nagyon jó, hiszen a forgalmasabb utakon zavartalanul haladhat a forgalom, és csak akkor kell megszakítani a zöldet, ha a keresztező útról tényleg érkezik valaki. Ideáig a rendszer hasznos és biztonságos is.

Nagyobb méretért kattints!

Csakhogy amikor jön a motoros – robogós – bringás, akkor már nem működik a dolog. Nem tudom, hogy ez az érzékelő rendszer mágneses alapon, vagy súlyérzékelőkkel működik, de az biztos, hogy a kisebb járműveket nem érzékeli.

Na jó, valójában Gábor csak tanítóként nevezi az önkéntes rendőröket a levelében, de esetünkben egy hölgyről van szó vagy legalábbis valami olyasmiről, ezért lett a címben tanítónéni. Különben meg önkéntes rendőrnő is lehetett volna akár.

Először a korábbi szemetelős levelemhez, illetve a cég válaszához fűznék annyit hozzá, hogy a megoldás korrekt. Szerintem. Valószínűleg nagyobb „tanító” ereje van egy ilyen megoldásnak, mint a kirúgásnak. Nem beszélve arról, hogy talán valamelyest reklámot is csinálhatnak maguknak belőle. Minden rosszban van valami jó is, szokták mondani.

Amiért billentyűzetet ragadtam ismét:

Ma reggel sokakhoz hasonlóan dolgozni vagy egyéb helyre igyekeztem. Kicsit késésben voltam, így sietősebben közlekedtem. Általában kihasználom a megengedett sebesség + 10-15 km/h tartományt, mely így viszonylag dinamikus haladást tesz lehetővé, de egy esetleges villantás után nem bánja a jogsim. Ennek az lett az eredménye, hogy utolértem az M0-on egy „tanítót”.

A közlekedők egy része figyelembe vette azt, hogy mögötte egy gyorsabban haladó jármű érkezik, de az előttem haladó szürke Astrában ülő hölgy nem. Az első reakciója a középső ujj bemutatása volt. Egy darabig ment a vonatozás. Aztán jött jobbra egy viszonylag nagyobb hely. Gondoltam elmegyek szabálytalanul jobbról. Mivel az autóm teljesítménye korlátozott és a kerülendő autós is gyorsított ez nem jött össze.

Én még soha nem húztam fel magam annyira, hogy telefonon tegyek panaszt, email formájában viszont kétszer is csináltam ilyet. A Zóna taxi válaszra sem méltatott, a Tele5taxi meg lerendezte annyival, hogy elvileg kapott egy ejnye-bejnyét a sofőr. A reggeli motoros egy harmadik céget állít a büszkeségre nem sok okot adó sorba.

Bár semmi vicces nincs a történetben, amit szeretnék megosztani, a fórumok látogatottsága miatt mégis Önökhöz/Hozzátok fordulnék. Szeretném a lehető legszélesebb körben elterjeszteni a Rádió Taxi mint taxi társaság és az ő „felségjelzésük allat” munkát vállaló “felelősségtudatos” “hivatásos” “söfőr” hozzáállását a szabályosan és biztonságosan közlekedni vágyó ritka állatfajtához.

Az imént leírt illető az EBG 821 frsz autót vezette 2010. augusztus 26-án reggel 8h15 és 8h45 között valamikor a Budaörs-Gazdagrét tér-idő kontinuumban.

Ma reggel, mint általában egy átlagos hétköznap, felkerekedtem és nekivágtam a Budaörs-Kossuth tér útvonalnak -mint kötelességtudatos munkavállaló- 50 cm3-es robogómmal. Közel 2 éve teszek így, az előbb említett útvonalon és a maihoz hasonlót még nem tapasztaltam. A budaörsi Templom teret követő körforgalomból kihajtva Budapest irányába, záróvonalat átlépve, a fent említett ámokfutó elkezdett megelőzni, miközben szembe jött a 40-es busz. Látván a hely szűkösségét –egy busz mégis csak nagyobb falat, mint egy kis motoros - az „úriember” gondolta, hogy korrigál, de fékezés helyett jobbra húzta a kormányt, leszorítva engem, aki szabályosan közlekedett.

Don Blasius volt olyan szerencsés, hogy külföldön, Franciaországban nyaralt és ha már autóval ment, gyűjtögette a közlekedéssel kapcsolatos tapasztalatait is, hogy aztán megírhassa nektek. Ha netán te is autóval indultál útnak valamelyik távolabbi országba, szintén örömmel veszek valami hasonló beszámolót!

Vér nem lesz a posztban, de úgy gondolom, hogy másoknak is érdekes lehet, ha esetleg autóval szeretne eljutni Franciaországba. Mi így tettünk, mert bár időnk az kevés volt, energiánk annál több, így Párizs megnézése után délnek vettük az irányt, így alkalmunk nyílt némi loire-völgyi és provence-i tekergésre is. Odafelé Ausztria-Németország, visszafelé Olaszország-Szlovénia volt az útvonal. Jó alkalom volt ez megfigyelni a különböző vezetési szokásokat és közlekedés szervezést, voltak különbségek. Inkább Franciaországról írok, mert a többi már szerepelt posztokban, ha jól tudom, meg eleve ott töltöttük a legtöbb időt.

Franciaország sok tekintetben átmenet Nyugat- és Dél-Európa között, és ez a közlekedési kultúrára is igaz. Párizsról inkább csak kívülállóként tudok nyilatkozni, csak a Periferique-en és azon kívül vezettem, a szállásunk egy külvárosi (Ivry) szállóban volt, ami garázst is biztosított és ez nemcsak borsos árú utcai parkolás miatt volt lényeges. Egyébként is nagyon jó a tömegközlekedés ott és nem is drága.

Ép autót csak elvétve találni, minden autón apróbb-nagyobb karcok-horpadások, sokszor a kocsi sarka hiányzott lámpástul, nem számított nekik. Szerintem ezek jó részével nem is törődnek, nekik nem számít. Párhuzamos parkolásnál tényleg igaz, hogy egyes utcákban annyira egymásra állnak, hogy csak a másik meglökésével lehet kiállni. Ez felveti a kérdést, hogy mi van például az automata váltós kocsikkal. Lejtős utcákon azért nincs így, ott azért kéziféket behúzzák, muszáj. :)

A határidő az határidő, aki bújt, aki nem, jövünk! A Margit híd elméletileg készen van, gyakorlatilag jó, ha decemberben átadják. Az ideiglenes forgalmi változtatásokat viszont megszüntették, nehogy már valami logikusan működhessen ebben az országban. Vitya meg ennek - és saját figyelmetlenségének - köszönhetően majdnem letarolt egy taxist.

A minap sikerült majdnem balesetet okoznom, és gondoltam leírom az esetet, hátha mások is tudnak okulni belőle.

A Margit körútról a Duna irányában mentünk a Bem József utcában, a belső sávban. Itt hagyományosan a főút két sávban a Bem József utcáról a Tölgyfa utca felé kanyarodik balra, és onnan megy fel a hídra. Így volt ez a Margit híd felújítása előtt, azonban a felújítás alatt, vélhetően a forgalom fő irányát figyelembe véve a főutat átirányították tovább egyenesen a Bem József utcára. Így amíg a felújítás előtt a Bem József utcán balra indexeléssel a külső sávból lehetett kanyarodni, úgy a felújítás alatt, a Tölgyfa utcára lehetett letérni jobbra indexxel a belső sávból.

A hídfelújítás még javában tart, hivatalosan azonban augusztus 20-ával véget ért. Emiatt a kérdéses kereszteződést visszaállították az eredeti forgalmi rendre... És emiatt kerültem majdnem bajba. Mentem ugyanis az elmúlt évben megszokott módon, a belső sávban azzal a szándékkal, hogy tovább egyenesen folytatom az utamat.

Ne aggódjatok, tervezek mára egy kicsit nagyobb lélegzetvételű posztot is, de ez a rövid kis levél is érdekes lehet nektek, mert nálunk ilyesmit nem nagyon látni. Promontor valahol Európában találkozott a lenti táblákkal az út szélén autózás közben. Aki képben van, azt kérem, hogy ne árulja el rögtön az elején, a találgatásból mindig sokkal viccesebb megoldások születnek!

Az autós külföldön utazva is általában ugyanazokat a táblákat látja, mint itthon, de azért vannak érdekes kivételek.

Szerintetek például hol láthatóak az alábbi táblák?

És mit jelentetenek? (Ez utóbbira különösen kiváncsi lennék, lévén nekem nem sikerült rájönnöm...)

A címben szereplő kérdés merült fel Nikolaj fejében, amikor egy agresszív mercis mindenáron összetűzésbe akart vele keveredni. A levél írója viszont azt tette, ami szerintem is a leghelyesebb ilyen esetben: nem vette fel a kesztyűt, nem akart revansot venni, inkább a biztonságra ment, neki sem az a legnagyobb álma, hogy autópályán haljon meg.

Nemrég autóztam el Jászszentlászlóra. Az utam az M5ös autópálya, majd Kiskunfélegyházánál le. Az út amúgy unalmas, a síkságon vezet keresztül, sehol egy hegy, néha egy kanyar készteti a sofőrt arra, hogy valamit tegyen. Jelen esetben még figyelni is nagyon kellett, tekintve, hogy a délután egyik kedvenc időpontja a kamionosoknak. Akik szeretik előzgetni egymást. Láttam is egy érdekes esetet. Azt hiszem ezzel kezdődik a történet.

Történt ugyanis, hogy éppen a belső sávban egy kocsisorban előztük a kamionokat kb. 110-120as tempóval. beérkezett mögém egy szürke Mercedes. A tipikus anyázós mutogatós villogós. Az ilyeneket el szoktam engedni, de most nem volt rá lehetőségem. Meg értelme sem lett volna, tekintve, hogy előttem hosszú kocsisor.

Napi ajánlat a mercisnek...

Tehát haladtunk a fent említett tempóban, majd egy kicsivel előrébb egy kamion ki akart sorolni előzni. Ez rendben is lett volna, ha nincs mellette egy autó. Így hát fékezés következett. Az új tempó immár 70km/h. A “kedves” Mercedes sofőr ezt a tempót személyes sértésnek vette, ekkor kezdett el villogni, de tekintettel a külső sávban haladó kamionokra, nem tudtam elengedni.