Én nem tudom, miért van, hogy nemcsak a nagyautós kopaszok, hanem a kisautós/olcsóautós fiatalok is egy kategóriában vannak. Uram bocsássa meg a megkülönböztetést részemről, de bizony én úgy érzem, hogy a Swift-esek elég érdekes fajt képviselnek, mind az új, mind a régi változatban ülők.

Én is kisautós vagyok (Kia Rio), de valahogy nem tartozom a temperamentumos vezetők közé. De a szombati zöld szedán Swift-es gyerek mindenképp. Ha jól láttam, négyen ültek a kocsiban. Mellettem pedig kedves párom.

Helyszín: Kvassay Jenő út, Csepel felé. Kielőzök egy Skodát, tehát átsorolok a külsőből a belsőbe. Mivel nem sokkal előtte váltott a lámpa, még nem volt nagy sebességem. Tükörben látom, hogy jön az a Swift, de messze van. És tényleg messze volt. Mikor utolért, kicsivel már gyorsabb voltam 70 km/h-nál, de szépen gyorsultam. Swift úgy csinál, mintha hirtelen termett volna mögöttem, és elég nagyot fékez, tehát meg akarta mutatni a kocsiban ülő másik hülyegyereknek, és a hátul ülő kis hölgynek, hogy ő milyen vagány gyerek, és hogy én csak egy okvetetlenkedő hülye fasz vagyok, aki kivágott elé - ami még véletlenül sem igaz. Körülbelül 80-nal haladtam, és még előztem, amikor rámvillogott. Hát, éppen jó napom volt, és amúgy sem divat már nálam a "büntetés", úgyhogy inkább csak kinyújtottam jól láthatóan a középső ujjamat (bár már ez sem szokásom), mert úgy gondoltam, hogy rosszul képzeli, ha autópályának nézi a Kvassay-t. Miután szépen, komótosan befejeztem az előzést, visszahúzódtam a külső sávba, tartva magam a jobbratartási kötelezettséghez.

Swift-es elhalad mellettem, és az anyósülésen ülő nyikhaj megpróbálkozik visszamutatni a középső ujját, de mivel nagy volt a menetszél, nem akart megfázni, ezért csak résnyire húzta az ablakot, és azon próbálta meg kidugni a kezét, így a kabbe-mutatvány nagyon gyérre sikeredett, és kedves párommal elkezdtünk vihogni rajta; valahogy nagyon abszurd volt a látvány. Aztán amikor jól elhúzott, utolértük a következő lámpánál úgy fél kilométer múlva. A Suzuki-ban hátul ülő hölgy pedig jól hátrafordult, és jól csúnyán nézett ránk, aminek hatására párom is, én is elkezdtünk megintcsak vihogni, és közben láttam az ő visszapillantójukban, hogy nagyon mozog a szája a sofőrnek. Úgyhogy én inkább integettem neki, mert biztos csak üdvözölt engem, és integettem a hölgynek is.

Lámpától nagy gázzal indult, majd amikor utolértem, kicsit villogtam neki én is, hátha félreértettem a Kvassay-n a gesztusát, és csak jelezte, hogy ismer, vagy nem is tudom... Úgyhogy próbálgattam én is a fénykürtöt; jól működött (amit egyébként a két nappal később elvégzett éves kötelező szervíz is igazolt). Természetesen csúnya nézés és integetés volt a válasz, és jól láthatóan megintcsak vihogtunk. Hiába, jó napunk, jó kedvünk volt.

A víztoronynál állok mögötte, továbbra is csúnyán néz. Ő tovább egyenesen, én el jobbra. Indexelés közben még kipróbáltam a fénykürtömet. Jó volt, működött, de ezt már mondtam.

Kedves Olvasó! Nem kívánom azt sugallni, hogy az utakon az a helyes viselkedés, ha én mutogatok másoknak; ez most így alakult, jó ideje már nem jellemző ez a viselkedés rám (legalábbis nem vulgárisan és nem tettlegesen "támadok" általában). De könyörgök, legalább ne legyél meggyőződve a saját magad baromságáról, és lásd be, ha nincs igazad! Mert kedves ZSS (Zöld Swift Sedan), nem volt igazad. Ez nem autópálya, itt nem kell kihúzódnom jobbra, és amúgy sem tudtam, hiszen előzés közben történt az eset, és nem 20-szal mentem, hanem a 70-es korlátot áthágva bizony 80-nal rongyoltam. Tehát ebben az esetben jobb lett volna, ha megvárod, hogy befejezzem az előzést, és kész. Nem lettél nagyobb fiú, bár én sem a mutogatással.

Az utakon közlekedünk, és nem harcolunk, tanuljátok már meg! (magamra is veszem, mert ez rám is vonatkozik)