A minap vidékre vetett a sors, kicsit pontosítva Szolnokra kellett mennem, többedmagammal. Ahol lehet, inkább előnyben részesítem az autópályákat, nem is a nagyobb sebesség, mint inkább a nagyobb biztonság okán. Úticélom felé viszont nem túl sűrű az autópályahálózat, ezért kénytelen voltam igénybevenni a négyes számú főutat.

Helyenként persze ott is van kétszer két sáv, meg elkerülők, egy fokkal talán tényleg jobb a helyzet, mint régen, de ennek ellenére egy nem ilyen szakaszon elöntötte az agyamat a sz*r. Reggel 8 óra körül lehetett, egyszercsak szembejött egy irdatlan nagy köd, abból a fajtából, aminél tényleg nem lehet messzire látni. Mivel ez a szemből jövőket láthatóan nem nagyon izgatta és életveszélyes előzéseket mutattak be, jobbnak láttam tartani a szabályos 90-et (kövezzetek meg, előtte néhol 100-110 körül mentem), nem akartam a családomnak plusz költségeket okozni a halálommal, bár egy részük ott ült velem. Azt már megszoktam, hogy egyesek halhatatlannak képzelik magukat az autójukban ülve, nem is akadtam ki rajta különösebben.

Azon viszont igen, hogy egyszercsak megjelent mögöttem egy kamion. A köcsög kamionos közelről követett a ködben (túl nagy hatással van rám az óra ketyegése, bocs), de ezt a közelt úgy kell elképzelni, hogy nagyjából másfél méteres követési távolságot tartott. Minimálisan gyorsítottam (olyan százig), hogy hátha az a baja neki, hogy nem olyan kerek sebességgel megyek, úgyis kamion. Ezzel annyit értem el, hogy innentől százzal jött mögöttem másfél méterre. Ha itt jött volna szemben egy kamikaze a ködből és fékeznem kell akár kicsit is, akkor úgy letarol, mint annak a rendje.

Mikor már ilyenformán több kilométert is megtettünk, végképp tele lett a hócipőm (ha már itt tartunk, persze néhol jó kis hó és jégfoltok is voltak az úton). Tudom, hogy iszonyatosan vakító hátsó ködlámpám van, ezért csak akkor szoktam használni, ha ilyen tejködben nincsen senki látótávolságon belül, mikor tükörbe nézek. Itt viszont nagyon elegem lett belőle, hogy ez a vadállat az én életemmel játszik. Mert a sajátjával sokkal kevésbé, ha engem beletol egy szemből jövőbe, neki abból nagy sérülése nemigen lenne. Nostehát felkapcsoltam, hadd égjen a retinája, pupillája, meg ami még van neki. Tudom, bunkó dolog oktatni, büntetni a bunkót, lesüllyedet a szintjére, satöbbi, de mit tehettem volna? Néhány másodperc után rámvillogott, de aztán kezdhette kapisgálni, hogy nem véletlenül világítok annyira hátra és egy idő múlva feladta a tapadást, legalábbis ha a 20 méterre növelt követési távolságot vehetjük annak.

Azt viszont a mai napig nem értem, hogy mit akart ezzel az egésszel. Tudtommal 80-nál gyorsabban nem is mehet egy ilyen batár dög. De ha már jött, akkor minek? Meg akart előzni száznál? Esélye nem lett volna befejezni időben egy előzést, alig lehetett látni előre. Komolyan érdekel, hogy szerintetek ennek mi értelme volt, ha valaki mozog (esetünkben román) kamionos körökben, az adhatna tippeket. Kurvaannya az ilyennek.