Van egy ötletem. Ha mindig mindenki csak panaszkodik, hogy mily méltatlanul bántak vele az utakon, aztán mindenki jól felpaprikázza magát az olvasottakon, egy dolog nem fog változni: a morál. Mindenki csak mutogat, és alapvetően úgy fog hozzáállni, hogy minden egyes nap egy újabb harc lesz.

Szerintem meg kellene adni a lehetőséget a "másik oldalnak", hogy bűnbánatot gyakoroljon. Én itt most meg is teszem.

Történt ma, hogy előjött belőlem a bunkó. Általában nem szokott, de ma bepöccentem egy egész jelentéktelen kis eseten: két sáv, busz előttem megáll (öböl nincs). Belső sávban autók húznak el, megvárom. Mögöttem egy másik autó vár. Kirakom az indexet, mögöttem lévő kiugrik én pedig kénytelen vagyok megvárni (veszítettem 3 másodpercet). Mi volt a probléma? Semmi, autópályán is így megy, ha az ember beszorul egy "úthenger" mögé, kesik a körből és vár amíg mindenki el nem ment.

Mégis bepöccentem.

Addig lavíroztam, a két sáv között, megelőzve öt-hat kocsit, még sikerült gyermeteg bosszúmat kitöltve elé ugranom egy balra kanyarodó kocsi elől a külső sávba. Dudálás, mutogatás nem volt, de az illető valószínűleg megizzadt, mivel nem nagy távolság marad köztem és a kocsija között.

Volt értelme? Nem. 

Jót tett ez bárkinek is? Aligha.

Jobban érzem magam az eset után? Miért írtam volna ezt a levelet?