Az udvariasság fertőző is lehet és ebben az esetben ez abszolút pozitív értelemben értendő, hiszen ha minket beengednek akkor ez számunka szívmelengető érzés ezért ezt igyekszünk tovább adni, jó esteben és a folyamat láncreakciót indíthat be. Daniferi is az előzékeny csoportba tartozik, amit húga nem igazán díjazott a nagy sietségben.

Belvárosi ügyintézés után indulok haza. Elkísért a húgom is. Beszállunk autóba, örömmel látom, hogy semmi zacsi, igaz, még volt hátra 5 perc a jegy lejáratáig.

Ez egy szűk kétirányú utca, jobb oldalon parkolóval. Úgy 4 autó hosszan a baloldalon építkezés, lezárva egy rész az útból, így ott csak egy autó szélességnyi hely maradt. Látom, az útszűkületben jönnek szemből, ha már ott vannak, jöjjenek. Ekkor nagy sebességgel mellém ért egy taxis és fékezett egy nagyot, aztán hatalmas káromkodások közepette visszatolatott az útszüköletből, mert ugye nem tudott menni, s rájött, hogy neki egyedül könnyebb visszatolatni, mint a szemben levő háromnak. Majd miután felszabadult az út, padlógázzal el. Én nagy vigyor, hogy milyen hülyék vannak. Na, hát kiállnék parkolóból (igen, előtte tükör), de közben jönnek szemből, ám megáll egy autós és integet, hogy menjek csak.

Kiállok, visszaintek, mindenki megy a maga útjára. Pár perccel később, néhány kereszteződés után egy kapualljból jön ki egy autós. Indexel, én lassítok, intek, hogy jöjjön. Megköszöni, s odagurulunk egy 20 méterre lévő piros lámpához, ahol már áll három autó. Itt akár hepi end is lehetne, a taxison kívül mindenki boldog...

Ám ekkor hugica kikelt magából, hogy lehetek ilyen barom, hogy mindenkit kiengedek, mert engem senki se enged ki, hiába is várnám, meg különben is, a pasijával mindig mindenhova hamarabb odaér, ő többet nem jön velem sehova sem. Ekkor röviden elmagyaráztam neki, hogy nini, piros lámpa, így ha nem engedem ki, sem lennénk sokkal előrébb, illetve emlékeztettem a parkolós dologra, majd hozzátettem, hogy ne magyarázzon bele olyanba, amihez nem ért (nincs jogsija), s ha nem tetszik neki valami, szálljon ki, mehet gyalog, megnézzük, milyen gyorsan ér haza. Mérgesen csak ennyit szólt: "De igenis értek. Különben is, nem gyalog mennék, hanem vennék buszjegyet". Szeretem a húgom, de remélem, nem fog egyhamar autót vezetni.