Nem is olyan régen számoltunk be egy zombi ételfutár működéséről, Manfrédot pedig ennek köszönhetően csókolta homlokon a múzsája és megírta nekünk saját élményét egy kajaszállítóval, aki szintén elég érdekesen állt hozzá a helyzethez.

A mozgáskorlátozott parkolóhelyre álló ételfutárról jutott eszembe egy sztori egy másik, szintén tapló ételhordóról. Aki ráadásul nő volt.

Egy februári reggel megálltam a Váci út - Babér utca kereszteződés előtt, kifelé menet jobb oldalon, nagyjából ott, ahol egy új irodaház épült nemrég, pl. AXA bankfiók van benne.  Ez azért lényeges, mert egy szervizút van előtte, ami igen keskeny, vagyis eleve csak lassan lehet menni itt.  (Csatolva a helyszín fotója.) Szóval, épp kiszálltam, amikor elzúzott mellettem kb. 50-nel egy Maruti, és szorosan rátapadva egy ezüstmetál Mercedes A.  Nem a főúton, hanem a szervizúton.  És nem messze tőlem, hanem nagyon közel, kb. fél méterre.

Nem ütöttek el szerencsére, viszont az elsőtől kaptam fél liter sós hólevet a bokámra, a Mercitől meg 8 litert az arcomba-gatyámra, mindenhova. Teljesen eláztattak, mert még nem volt időm begombolni a kabátomat.  (Ugye, épp akkor szálltam ki.)  Egyik sem lassított, nem intett egy "sorry"-t, csak száguldott tovább. Persze, hangosan szidtam mindkettőt.  Egy hideg téli reggelen elég szar érzés vizes cuccban mászkálni.

Csurom vizes ruhában érkeztem meg a bejárathoz, és lőn, ott parkol a kis Merci, és épp pakolja ki belőle a kajásdobozokat egy nő.  Ételfutár volt a lelkem.  Kacagtam egy sort a sors kegyessége nyomán, majd odamentem hozzá, és a következő párbeszéd zajlott le:

Én: Nem mondom, hogy jó napot. Miért száguldozik a szervizúton?

Nő (döbbent csend, majd megszólal, szemei fénytelenek, droidszerűek, arca torzul): Mi?

Én: Nem tűnt fel magának, hogy szarrá áztatott?

Nő (teljesen droiddá válva, arca megkeményedik, száját résnyire összezárja): A Maruti locsolta le először.

Én: Köze ennek bármihez? Maga nem locsolt le?

Már droid a nő: Először nem én voltam.

Én: Ezen most túllépünk, és maga bocsánatot kér.

Droid (összepréselt szájjal, nem akarja, csak a kényszer hatására nyűszíti ki magából. Még sosem használta ezt a szót, talán nem is ismeri.  Fáj neki, nagyon fáj.): Bocs.

Én: Helyes. Liba.

A legviccessebb, hogy többször hozott ételt az én cégemhez. Mindig sunnyogott, sosem köszönt.  Ő a legtahóbb nő, akivel valaha találkoztam -  női nem szégyene.

U.i.: felnőtt ember próbál úgy vezetni, hogy ne szarozza össza a gyalogos ruháit. Ha meg véletlenül előfordul, hogy nyakon zúdítja őket vízzel, akkor legalább int neki, hogy bocs.