Tamás ma reggel megtudhatta egy teherautó sofőrjétől, hogy azért köcsög, mert biztosan kommunista. Na ezt most emésszétek kicsit, azután olvassatok tovább. Szóval értem én, hogy stresszes meló az áruszállítás, nagy felelősséggel jár, mert ha nem engedik be tíz másodpercen belül a másik sávba, akkor az összes eper megrohad a platón, de azért nem feltétlenül indokolja mindez a lenti párbeszédet.

Szeretném veletek megosztani a ma reggel történt számomra még mindig felfoghatatlan helyzetet:

Ma reggel negyed 10-kor (mint minden reggel) haladtam a Nyugati felé a belvároson keresztül. A Petőfi Sándor utcában most is a szokásos helyzet volt: a rendes sávban alig lehetett haladni, néha ki kellett kanyarodni a buszsávba, hogy elkerüljem az út közepén parkoló kisteherautókat (megértem, hogy kénytelenek ott megállni, hiszen máshol tényleg nem lehet kipakolni az árut).

A Kempinski blokkja mellé értem már az autóknak szánt sávban. Mellettem parkolt teljesen szabálytalanul egy Iveco teherautó (azon a részen egyáltalán nem lehet parkolni; azt hiszem egy OTP épület van ott). Állunk a piros a lámpánál. Zöldre vált, mire a teherautós elkezdi igen vehemensen rám húzni a kocsiját. Nem mögötte, hanem közvetlenül mellette voltam, szabályosan. A másik oldalon természetesen jöttek a buszsávban, ezért esélyem sem lett volna őt kiengedni. Dudálnom kellett, mert ő a „mindig a nagyobb kutya ba***k” elven gond nélkül belém jött volna (persze a kocsi sem az övé, minek aggódjon…).

Semmi gond, nem húzom fel magam egy ilyen paraszton (gondoltam akkor még naivan). Haladtam tovább az Erzsébet tér, József Attila utca kereszteződésének az irányába, a teherautó besorolt a mellettem lévő, egyenesen tovább haladó sávba. Előre gondoltam, hogy be akar valamit szólni (Magyarországon nem számít, hogy igazad van–e egyáltalán), de direkt kerülni akartam a helyzetet.

Erre elkezdett dudálni. Odanézek, mire ő vadul integet, hogy tekerjem le az ablakot. Letekertem és a következő hangzott el (én öltönyös, ámbár nem kisdarab közgazdász vagyok, ő pedig kopasz nagydarab rakodó-ember):

Én: „Tessék?”

Ő: „Te egy nagy köcsög vagy ám!!”

Én: „Miért is?”

Ő: „Mert biztosan egy rohadt kommunista vagy!!”

Én: „Mi a probléma!?”

Ő: „Extra előre indexeltem, te szartál kiengedni!!”

Én: „Az nem tűnt fel, hogy melletted álltam és nem mögötted?”

Ő: „Az mindegy, nem engedtél ki!!”

Én: „Sajnos nem voltam képes felrepülni, mert csak akkor tudtál volna besorolni!”

Ő: „Nem kellett volna felrepülni csak kiengedni!!!” (üvöltötte és ekkor már vörös volt a feje)

Én: „Inkább nézz bele a visszapillantó-tükörbe, vagy nézz körül, mielőtt pofátlanul kivágsz a kocsival!”

És suhantunk is tovább, mindenki a maga útján. A kommunistázást vajon a pirosas színű nyakkendő miatt gondolta?

Javasolnám a kötelező pszichológiai tesztet a jogosítványok kiadása előtt.