Vannak hajmeresztő dolgok, amik a birkatürelmű embereket is kimozdítják megszokott nyugis kis életritmusukból. Zita egy ilyen ámokfutó miatt akadt ki annyira, hogy úgy érezte ez vért kíván, vagy legalábbis fel kell írnunk a blog virtuális szégyenfalára.

Azt hittem, engem már semmivel nem tudnak kedélyes fővárosi autóstársaim meglepni, de az előbb olyat láttam, hogy köpni-nyelni se tudtam hirtelen..

Pesti rakpart, csúcsforgalom; az erre járók zsigerből tudják, hogy a Hélia szálló alatti szakaszon elfogy a külső sáv. Mindennapos a dugó, hiszen a "tudás" ellenére a sáv folyamatosan feltöltődik, hogy aztán a lámpa előtti részen ki-ki vérmérséklete szerint bepróbálkozzon a váltással. Nincs is ezzel nagy baj, leszámítva a mereven előrenéző furakodót, a sávot lefogó bénát meg a baromarcú erőszakost. Nem azt mondom, hogy örülök, ha már 10 perce összesen 3 métert haladtam, mert mindenkit beengednek, de ha nem sietek, nem is lázadozok nagyon. Arról nem is beszélve, hogy én is használom a külső sávot, ha úgy adódik, tehát engem is bátran szidhat bárki, ha olyanja van.:)

De ezt a nagyon tudóst, akiről mesélek, ezt már szidni se lehet! Szóval, tele a két sáv, cipzárazunk viszonylag rendben- én ma rendes voltam, tehát a belső sávban gurulgatok 4-5 kocsival a lámpa előtt- amikor feltűnik a járdán!! kb 80-nal egy elmeháborodott, leugrat a járművek elől elzárt területre, valahogy besorol, azt elhúz.

Azt azért remélem, hogy mielőtt hátul valahol fölment a járdára, megnézte, nem parkol-e valaki. Sötét (fekete?) talán Fiat Stilo volt, de erre nem esküszöm meg. Mi, a hülyék meg néztünk utána és nagy egyetértésben hüledeztünk. Mondjuk én a szívem szerint kipofoztam volna a kocsijából a nemnormálisát, de hát én nagyon agresszív tudok lenni.