Bizonyára közületek is már sokan vezettek fáradtan, szinte már-már félig szunyókálva vagy legalábbis nagyon lelassulva. Ilyenkor az ember nem tudja reálisan érzékelni a külső történéseket és csak akkor tér észhez mikor valamire nagyon gyorsan kell reagláni, vagy akkor sem. SzZ elaludt a volán mögött, de szerencsére megúszta. Tanulság alant.

Úgy tűnik nem volt még elalvós téma, pedig a dolog megérne egy posztot – tapasztalatból mondom.

- Mi történt? - ijedt, de még kába kérdés.

- Elaludtam.

- És minek mentünk neki? – már nem volt álmos a hang, működött az adrenalin.

- Fogalmam sincs… Jól vagytok?

Fenti párbeszéd több mint hat éve játszódott le. És végül is igen, jól voltunk. Az autó persze nem: váltóval együtt leszakadt a jobb első futómű, a kasztni a B oszlop mentén meg is csavarodott. Hihetetlen szerencsénk volt, hogy a villanyoszlopot nem középen kaptuk el, hanem a jobbra kiforduló kerékkel. A futómű leszakadása elvitte az energia zömét. Feleségem bokáján az ínszalag megrándult (a kerékdobon pihent a lába), ennyi volt a személyi sérülés. Érdekes, hogy ezt is csak percek múlva kezdte érezni. A gyerekek éppen csak felébredtek – elinduláskor szorosra húztam a hevedereket. Persze könnyen lehetett volna tragédia az egészből: ha balra térünk le az útról és elkapunk egy szembejövőt,  vagy ha pár kilométerrel korábban a hegyi szakaszon alszom el, vagy ha telibe kapjuk azt az oszlopot. Nem rajtam múlt, mert akkor már nem én irányítottam a kocsit.

Pedig bírom az éjszakázást, a munkám miatt rendszeresen kell. És mégis elaludtam. Úgy gondoltam, még néhány kilométerre jó vagyok. Tévedtem. A legnagyobb tévedés az volt, hogy azt hittem, reálisan tudom értékelni - ennyire fáradtan is - a saját helyzetemet és képességeimet. Nem tudtam.

Utólag volt döbbenetes, hogy mennyire nem. Már világosban visszamentem a helyszínre. Elhaladtam egy bolt parkolója előtt, és arra gondoltam, itt meg lehetne állni. Aztán arra, hogy a hátralévő tíz kilométert még simán kibírom. Kb. 250 méterre onnan ütköztünk…

Tanulság? Nem is egy.

A fáradtság alattomos dolog. Jobb félreállni, ha kétséges az ébrenlét.

Hajnalban a legnehezebb ébren lenni. Ilyenkor ne aludjon minden utas, valaki figyeljen a sofőrre, beszélgessen vele.

Fáradtan tilos fűteni. Akkor is, ha az utasok fáznak.

És végül: gyereket szorosan becsatolni a gyerekülésbe. Hosszú úton főleg.

Ez utóbbi mondjuk szintén külön posztot érdemel.