Gergő és sokan mások ingyen színházi előadást láthattak egy felpumpált szteroidhuszártól, aki nem tűrhette szó nélkül azt, hogy a gyalogos a zebrán rácsapott a motorháztetejére, amikor ő még úgyis elfért volna tíz centire tőle. A vitában való részvételhez természetesen a kereszteződés közepén kellett emberünknek leparkolnia a kocsiját, hogy minél többen érezhessék az ő felsőbbrendűségét.

Na, először is a kötelező körök: Régóta olvasom a blogot, tetszik, jó, sok a marha szerintem is blabla... Na de tényleg, gratulálok hozzá!

Sokan írják, hogy nem gondolták, hogy írni fognak, én viszont sejtettem, mert elég sokat autózom, és ahhoz túl sok az ökör, hogy én ne fogjak ki egy díszpéldányt közülük. Volt már sok idiótával dolgom (jobbról előzés, beláthatatlan emelkedőn előztek, fékezgettek előttem, etc...), de ezeket már mind-mind megírták mások. Viszont ma egy olyan tömény sűrítménnyel találkoztam a magyar közlekedési kultúra alsóbb rétegeiből, hogy ezt már nem állhattam billentyűzet-ragadás nélkül.

Plusz, pont a napokban volt ugye a téma külföldi rendszámos, messzire szakadt hazánkfiainak magatartása (import német kergemarha, szlovák rendszámos majdnem-rendőr, stb...).

Na de akkor jöjjön az én esetem: Történt ugyanis ma (02.03.), hogy akadt némi elintéznivalóm Pest keleti felében (konkrétan 16. kerület különböző részein). Én a 14. kerületből a Fogarasi úton haladtam kifelé, amikoris a Fogarasi út végénél, a Shell kút előtt a lámpánál állva finom kipufóhangra lettem figyelmes. Abszolút kellemes, kulturált öblögetés volt, gondoltam is; végre egy normálisan tuningolt kis masina lehet mögöttem.

Nézegetem a tükröt, sehol semmi. Elindulunk, átérünk a felüljárón, folytatjuk az utat immár a 16. kerületi Csömöri úton. Rózsa utcánál lévő lámpánál semmi, a következőnél (Rákóczi út) azonban piros. Szépen beáll mindenki, a lámpa zöldre vált végre, és akkor a KIZÁRÓLAG balra kanyarodást szolgáló sávba beront a kedves delikvens, és 3-4 autót előzve átszáguld a komplett kereszteződésen. Valami régebbi fajta piros sportkocsi volt, ha jól láttam valami Mitsubishi.

Viszont a lényeg a rendszám: Az ugyanis német volt... Na, innentől elkezdtem figyelni dárga barátunk ténykedését, mert gondoltam ez még érdekes lehet. És lett is. Ugyanis azután, hogy így sietett, rögtön beállt egy állandó 40-es tempóra, ugyanis valamit nagyon keresni kezdett a két első ülés között. Kb. egy fél perces kutakodás után (ezalatt az utat persze nem nézte) meglett a mobilja, amin persze rögtön bájcsevejbe bonyolódott valakivel.

Következő lámpa megint piros (József utca), szépen beállunk, ezúttal ő volt a sor elején. Álldogálunk, lámpa közben persze vált, azonban "ember"ünk még bőven telefonál. Én egy kis reflektor villantással jelzem, hogy itt mögötte mi bizony haladnánk.

Valószínüleg ez nem tetszett az úrnak, mert füstölő gumikkal indult ezután útnak, és az állat vezetési stílust nem is adta alább ezután se. Következett ugyanis kis előadásának csúcspontja: A János utcánál (Sportpályák mellett) ugyanis a szemből jövő Mondeo-s kolléga át akart engedni egy kisebb gyalogos csoportot. Drága barátunk azonban ezzel mit sem törődve nyomta tovább, és kis híján lyukat ütött a gyalogosok sorfalán.

Azok azonban nem tágítottak, viszont egyikük - aki vélhetően erősebb önérzettel rendelkezett - rácsapott a kocsi motorházfedelére (itt jegyzem meg, hogy 2 centinél nem kellett messzebre nyújtani a kezét a combjától, hogy megtehesse...). Ezt viszont német rendszámos ismerősünk önérzete volt képtelen elviselni, ezért kinyitotta az ajtót és elkezdett kiüvöltözni. Majd nyitott ajtóval tovaindult.

Viszont előbbi gyalogos se volt rest, visszaordított a nyitott ajtóval útját folytatni kívánó egysejtűnek (A szóváltást nem hallottam mert fel volt húzva az ablak és zenét hallgattam). Azonban ekkor végleg elpattant az "úriember" utolsó ép idegszála és úgy dönött kiszáll. Na ekkor jött a dolog két legnagyobb meglepetése: Egyrészt nem egy kis vékony ember kászálódott ki a kocsiból, hanem egy szép megtermett (feltételezhetően különböző doppingokon hízlalt) apakoca.

Emellett pedig tökéletes magyarsággal (itt már érdekelt a dolog és leengedtem az ablakot) kezdett el k*rva anyázni (gondolom említenem sem kell, hogy kocsiját természetesen a kereszteződés kellős közepén parkolva le). Pár dudaszóval próbáltuk jelezni, hogy ezt el lehetne intézni az út szélén is, azonban ez barátunkat nem érdekelte, így szép kis sor alakult ki. Innen sajnos már nem tudom az eseményeket, mert szemből beengedtek és ki tudtam kerülni barátunkat, úgyhogy a bikaviadalról lemaradtam...

És hogy ilyenkor mi a tanulság? Nem hinném, hogy van... Az ilyen idiótákkal egyszerűen nem lehet mit kezdeni... Remélem ő levonja később a tanulságot, hogy attól, hogy 20 éves sportautója és német rendszáma van, még nem lesz a külváros kiskirálya, ugyanis gyalogosunk se volt éppen kisdarab...

Ui.: További sok sikert a bloghoz, és kreténmentes közlekedést kívánok Mindenkinek!!!