Hasonló szituációt leginkább az egymást nulla sebességkülönbséggel előzni próbáló kamionok szoktak produkálni, Namnit most egymás után két szerencsétlen autóst fogott ki, akik a világ minden kincséért sem mentek volna ki a külső sávba. Aztán persze ő is ideges lett, az előtte haladó seggébe mászott, tolta, villogott, hogy elérje a kellő hatást. Kérdés, hogy ez bármilyen helyzetben mennyire elfogadható módszer. A sztoriban egyébként érzek egy kis fogalomzavart, ahol levélírónk gyorsítósávot emleget, azt helyettesítsétek be az autópálya belső sávjával és máris tiszta lesz a kép.

2009.06.07.-ét írunk, vasárnap, hétvége. Az egész országban iszonyúan esik az eső. M3-on tartok hazafelé, sok a bátortalan... 140-nél gyorsabban közlekedő autós nem nagyon akad, a pálya erősen dugig.

135-el haladok, ez éppen elég ahhoz, hogy a bátortalanok szépen besoroljanak a belső sávba és utamra engedjenek... messze még a haza... min. 400km, haladni akarok, ahogy más is.

Egész kultúrált ritmusban halad a forgalom, amikor is valami megváltozik. Az előttem levő, nem túl gyorsan (120 km/h körül), de mégis a gyorsítósávban haladó Renault Thalia /hányinger gayverda/ satuzik. Iszonyúan figyelek mindig a pályán, így pár ezred mp alatt már én is kellő tempóra lassultam, ami olyan 80-90 körül lehetett.

Ok, semmi gáz... biztos a szokásos, kamionos vetélkedő, mely során 2 kamionos 300km-en keresztül egymást előzgeti, gyilkos 110-es tempóval... néha elég idegesítő, de elviselem. Haladunk 90-el, a belső sáv tömve. Mögöttem is durván sok autó már.

Haladunk immáron 2 perce és semmi változás, sőt most már stabil 80 km/h. Hmm... baleset? Ahhoz képest viszont "jól" haladunk. Türelmesen várok, hogy a végre kissé lazább jobbos sávba soroljon át a Thalia. Nem teszi, pedig számos lehetősége lenne rá. Nem villogtatok, türelmes vagyok.

Csak nem sorol át, pedig már oltári nagy sor gyűlt fel mögöttünk, lassan a jobb oldali sávban is jobban haladnak. Látom a tükörben, hogy páran már a belső sávban próbálnak előzgetni, persze sikertelenül.

További 4 perc telik el... elunom. Villogtatok. Semmi reakció. Megint, és megint és megint... és még mindig semmi. A mögöttem levő kék terepjáró már szinte a csomagtartóban jön annyira elege van... villogtat rám. De barátom, én is haladnék csak nem takarodnak el előlem.

Egyre több balesetveszélyes helyzetet látok, ahogy jobbról próbálnak meg páran tenni az a helyzet ellen. Lassan 20km-t jövünk 90-es körüli tempóban. Szinte már kezd beállni a pálya. Végre egyenes szakasz, kicsit látom mi a helyzet... a Thalia előtt egy másik agybeteg, fehér széthajtott citroennel és folyamatosan a féket tapossa a GYORSÍTÓ SÁVBAN!

A hullám effektus remekül működik... majdnem belém jön a terepjáró. Elfogy a türelme, jobbra sorol, de visszasorol, majd megint jobbra, megint vissza, mert nem tud elmenni a tömegben. Mögötte már vagy 50 autó szintén a gyorsító sávban. 25km és még mindig semmi változás és a Thalia sem mozdul, meg a citroen sem.

Ó bmeg, már komolyan. Elkezdem letolni a Thalia-t, villogtatok, semmi reakció pedig már az apróbetűs feliratot is kristálytisztán olvasom a rendszámtáblán.

A pálya gyakorlatilag beáll 80 km/h-ra és még vagy 3 percig így haladunk, amikor csoda történik... index és minden egyéb nélkül a citroen átmegy végre a jobbos sávba.

Kilőnék... a Thalia még mindig szarakodik, igaz 120-al. 1 percig tűröm, majd újra rámegyek a nyakára, villogtatok... végre letakarodott.

Szinte hallottam, ahogy 100 ember sóhajt fel megkönnyebbülve, hogy ez a 2 emeletes barom elhagyta a gyorsítósávot. Kigyorsítok 135-ig, majd gyorsan besorolok jobbra, hogy a terepjáró is mehessen. El is húz, majd rájön, hogy nem tanácsos gyorsabban menni, mert iszonyú eső van, látótáv alig. Újra visszaáll a forgalom ritmusa a rendes kerékvágásba.

Kérdésem: Mi a francot lehet azzal kezdeni, aki másodmagával képes egy autópálya forgalmat ilyen pofátlanul beállítani? Ez szabályos? Mert szerintem nem!