Ha korábban valaki nem tudta, a blogot olvasva annak is egyértelmű, hogy bazinagy autóban igen gyakran ülnek teltkarcsú és egyben hajatlan sofőrök, akik igyekeznek vezetés közben is méretükből adódó fizikai előnyüket fitogtatni. Richelieu ennek egy új fokozatát mutatja be, amikor az autó neve is utal a vezetőjére a bosszúságból egy pillanat alatt röhögést generálva.

Nem is tudom mi van velem mostanában, vagy öregszem, vagy elkerülnek a szélsőségesen idióta sofőrök, de szinte már-már unalmasak az utakon eltöltött perceim..... Sok láma van, sőt, azt kell mondjam egyre több, és érdekes, hogy azzal együtt, hogy az elkövetett hibák száma nő, azok súlya viszont egyre kisebb.

Ezért is érdekes, inkább talán már már aranyos, ami velem történt a minap, egy napfényes budapest reggelen.

Történt vala, hogy nagybecsű munkahelyem felé tarta a szokásos útvonalon, elém sorol (index ohne) egy giganto terepjáró, vagy talán inkább telepjáró, mert akkora felnik voltak rajta, melyek szélességükben vetekedtek egy átlagon felüli hízó koca méreteivel, és a rájuk szerelt ultra-peres gumikkal max a hungaroringen lehetne biztonsággal közlekedni. Nem kaptam fel a vizet ezen, mert attól nekem nem lesz jobb, és az előző este elfogyaszott sörök száma kellemes fásultsággal töltött meg. Nem kell a feszültség.

Nem láttam a sofőrt, mert a szemem a lökhárítójával volt egy magasságban, csak tippelni tudtam a szokásos kigyúrt-kivarrt félreismert atomfizikus + szőke génsebész hölgyemény kombóra. Haladunk tovább, az út 2 sávosra nyílik, a szélsőben látom robogós halad. Elgondolásom annyi volt, hogy amint kinyílik a sáv, én biza balra be belső sávba, és egy fickósabb gázzal tovasuhanok a nap felé. Nem így lett, amikor már a sávokat elválasztó vonal pont a seggem alatt volt (indexeltem is), a telepjárós úgy döntött, hogy kielőzi a motorost.

Nyilván az alattam lévő kb 2 tonnás svéd acél nem érte el az oldalsó visszapillantójának alső szintjét, nem is beszélve a rendes, utastéreben lévőről, melyben max a csitári hegyeket lehet észre venni, így ismét index nélkül bevág elém. Szeretett gépjármúvem és én diszkréten satuzunk, mert szemből jönnek, nem tudnék átsorolni az ütközést elkerülendő. Ekkor jeleztem kis villantással, hogy nem faja a program, de persze észbe kaptam, hogy ebből ő semmit sem érzékelt.

Sebaj, majd elhalad a motors mellett, és akkor elmegyek mellette. Mert egyébként nem ment többel mint 40 Km/h. Motorost utól is értük úgy 500 méter alatt az iszonyatos sebesség-különbség okán (mi 40 Km /h, motoros 39 Km/h), és ekkor fizikus barátom lelassít, és megy mellette. A fásultságom már már kezdene múlni, és előtörne belőlem az ideges pesti barom, mikor meglátom a kocsin jobb hátul a márkát felírva: Chevrolet. Aha, semmi különös.

Keresem a típust is, időm volt.....és megleltem bal hátul: Tahoe. TAHOE!!!! Ejtsd akár: tahó. Hát ekkor olyan szinten kezdtem röhögni, magamon, meg az egészen, meg rajta, hogy mit is várok el egy tahótól.....? Parádés élmény volt. Nem is akartam már megelőzni, az út közben ismét visszaszűkült megint 1 sávra, és én csk jöttem mögötte, és mosolyogtam.

Gondolkodtam még mi lehetne kocs neve? Daewoo Tierpaak? SsangYong Orrtourouw? Volvo Subhuligan?

Egy biztos: észak-amerikai barátaink a típusnevek kiválasztásakor nem futtatják át a megszavazott nevet a magyar szótáron.