Újabb olyan sztori, amilyen még nem volt itt nálunk. SereG leadta a totálkáros autóját egy bontóba. Minden józan paraszti ésszel gondolkodó ember ilyenkor úgy van vele, hogy bontó, tehát szétszedik apró darabokra aztán eladják alkatrésznek. De nem.

Egy rövid történetet / kérdést intéznék hozzátok, hátha egy-két poszt (komment az inkább - a szerk.) válaszul vagy tanácsként szolgál.
 
Totálkár miatt kénytelen voltam túladni az autón (még februárban) a biztosító által javasolt bontóban (ez az ügymenet ment a leggyorsabban), ott szóban informáltak, hogy az autó bontásra kerül majd; bár részemről (akkor még azt hittem) mindegy is volt, hogy mi lesz a sorsa.

A tranzakció után (1-2 nappal) bejelentési kötelezettségemnek is eleget tettem az önkormányzatnál (adásvételi, stb). Sajnos kénytelen voltam az időközben megjött súlyadót befizetni (állítólag az az én saram, mert jan 1-jén még a nevemen volt az autó - mindegy).
 
A Feketeleves:
- Kaptam egy levelet az önk-tól, hogy áttették az ügyet a Vecsési önk-hoz, mert ők az illetékesek (a vevőnek ott a székhelye). - OK.
- Kaptam még egy levelet (már márciusban) az Autópálya Zrt-től, hogy (már az eladás után) matrica nélkül autóztam, fizessek bírságot. - Nem OK.
- Kaptam egy újabb levelet (ill. csak másolatot) a Vecsési önk-tól, hogy ideiglenesen (valamikor aug. közepéig) kivonták az autót a forgalomból, mert a vevő nem jelentette az adásvételt, adja le a rendszámot, forgalmit. - OK.
- Jött a következő levél, hogy eljárást indítottak ellenem gyorshajtásért (X helyen, Y időben - persze már az eladás után), várjam a fejleményeket. - Nagyon nem OK.
 
Ezenközben hatványozottan küldözgettem mindenféle hatósághoz az engem igazoló dokumentumokat, posta, ajálott levél, fax, mail stb, hogy akadjanak már le rólam. Az utóbbi időben kicsit nyugi volt, már frankón azt hittem, le van téve (esetleg bontva) az autó, intézik a papírokat, kivárnak, ilyenek. Hát nem.
 
Tegnap állok egy eldugott utcában a 10. kerületben, és jön velem szemben a régi autóm, olyan lopakodósan, megfontoltan. A sofőr (és utasa) az a tipikus, csak lomtalanításkor 'dolgozó' egyed volt. Eredetileg hazánk délkeleti szomszédságában törzskönyvezték (úgy ~25 éve). Namármost.
 
Szerintetek ilyenkor mi van? Megfordult a fejemben, hogy utánuk megyek, megállítom és kérdőre vonom őket, urambocsá minek generálják a szart alám, miért nincs az autó átírva, miért nekem kell igazolnom hétről hétre, hogy az autó már nem az enyém, a kül. bírságok meg nem engem illetnek, stb?
 
Aztán bevillant, lehet fingjuk nincs semmiről, a bontós volt a paraszt, mert nem intézte el anno az átírást (vagy épp a forgalomból kivonást bontás előtt), aztán nem adta el szabályosan, ők meg pont leszarják, hogy át kellene írniuk, vagy valami, ha már a valaguk alatt van.
 
Enegem viszont rohadtul zavar, hogy nekik fizettem a súlyadót, és az ő hülyeségük miatt vagyok törzsvendég a postán (ami szintén nincs ingyen), és hogy egyáltalán az idegeimre megy az állandó magyarázkodás. Kinek lehet ilyenkor szólni? Fénykép / rendőrség, vagy szerintetek mi?