A megértés nagykövete ismét ihletet kapott egy korábbi posztunktól és továbbvitte a szálat, kicsit más irányba. Vannak a mindenáron befurakodók és a semmiképpen nembeengedők. Mindkettőből sok van, sőt, a két halmaznak igen sok eleme mindkét kategóriába beletartozik. Ha két ilyen hülye találkozik, akkor a nagy akarásból akár baleset is könnyen lehet.

Olvastam a blogon a "Miért az utolsó pillanatban kell besorolni?" c. bejegyzést. Valamiért egyből az jutott az eszembe, hogy "azért bazdmeg, mert kurvára nem enged be senki". Mondjuk ez így ebben a formában nem teljesen igaz, mert alapvetően ugye ha időben elkezdesz besorolni valahova, akkor előbb-utóbb beenged valaki, viszont pont tegnap szopattak meg egyszerre 3-4-en is, hogy a kurva anyjába kívántam minden kedves forgalomban résztvevő kollégát  :)

A szituáció amúgy könnyen kivitelezhető bármelyik laikus részéről is, aki délután 4-5 körül próbál áthaladni a Váci útról a Béke útra úgy, hogy a Nyugati felől jön. Ugye az Árpád Híd pesti hídefőjénél van egy szép nagy felüljáró, azon átmész és akkor az első jobbrakanyarodási lehetőségnél (ami a Frangepán utca) zúzol át a Béke utcára.

Igen ám, de ahogy a felüljáróról lejössz, akkor egy darabig záróvonal, majd kb 100 métered van besorolni jobbra és kanyarodni egy olyan sávból ami amúgy egyesen is folytatódik. Az említett időszakban természetesen tömött sorok vannak, így tegnap a dolgot a következőképpen sikerült abszolválni:

Leérek a felüljáróról, még bőven záróvonal van mellettem, de már indexelek jobbra, persze a lentről jövő sávnak lámpája van, így ők lassabban érnek oda, de mindig van 1-2 racer aki kipörgeti 6000ig azon az 50 méteres szakaszon hogy előbb állhasson a pirosnál. Most is ez történt, mire elkezdődött a szaggatott vonal, addigra egy piros Calibra már utol is ért, eszembe nem jutott bevágni elé, gondoltam megvárom míg elhalad és majd mögé bemegyek, de a mögöttem lévő már át is vágott a záróvonal végén és ott volt mellettem, majd megállt mindkét sor...

Én továbbra is indexeltem jobbra. Megkaptuk a zöldet, elindult mindkét a sor, persze a jobboldaliban mindenki baszott beengedni, viszont ők lassultak, mert ugye a jobbra kanyarodók lassították a sort, itt már elértem a kereszteződéshez, nem tudtam bekanyarodni sehogy, max úgy, hogy életveszélyes módon bevágok jobbra a másik mellé... Haladtam tovább, mondom majd a benzinkút előtt kanyarodom...

Sorolnék jobbra, de már dudált is le a nyomorék aki meggondolta magát és mégsem kanyarodott be jobbra az előzőnél, hanem haladt tovább egyenes annak ellenére hogy még mindig jobbra indexelt. Begyorsít mellém, mutogat hogy kurvaanyámat, én lassítok, hogy vélgre be tudjak menni jobbra, az állatja természetesen lassít velem és továbbra is üvöltözik valamit amit úgysem hallok felhúzott ablakoknál... Majd közben elhagyjuk a benzinkutat is...

Itt durrant el az agyam, beintettem szépen kecsesen, padlógázzal bevágtam elé, következő jobbkanyarnál (ami már kb a volt Láng Gépgyár után van a TTL-lel szemben) satuztam egyet és csikorgó kerekekkel bekanyarodtam jobbra. CSAKAZÉRTIS.

Le lehet hülyézni előre is, de szerintem azért van ennyi kigyorsítva besorolós vadbarom, mert a nembeengedős vadbarmok már 1-2x szopatták őket hasonló módon és elegük lett. Persze ez nem mentség az utolsó pillanatban besorolásra, hiszen ha haladsz valamerre úgy, hogy ismered is az utat, akkor nem kell feleslegesen vagánykodni meg brahizni hogy neked 100 lóerős autód van és nem csak 80, de a másik oldalon is meg kell érteni, hogy ha valaki irányt jelez, akkor az lehet, hogy azért van mert irányt szeretne váltani és nem rágyorsítani, nem beállni mellé, nem szopatni, nem akadályozni, hanem beengedni.

Én is mindig ezt teszem, ha kell meg is állok ilyen esetben, de ennek ellenére rendszeresen azt tapasztalom, hogy néha kifejezett balesetveszélyt okozva igyekszik némelyik kedves autóstárs megtartani a pozicióját, mert hát neki sem mindegy hogy negyedikként vagy ötödikként áll a pirosnál.