Pont egy hete került szóba az a kereszteződés, aminek a közelében a mai történetünk is játszódik, akkor videót mutattunk egy köcsög fócvágenesről, aki tökön paszulyon át beverekedte magát a jobbra kanyarodó sávba, majd ment onnan tovább egyenesen. Feuer most egy ennél is hajmeresztőbb levelet küldött, egy olyan idiótával került szóváltásba, akinek halványlila segédfingja nincs a KRESZ szabályokról. És az ilyenek köztünk járnak.

Az eset kb. 40 perce történt a Béke utcában, a Szegedi és Gömb utca közti szakaszon.

2 sávos úton haladunk a Róbert Károly krt. felé. A külső sávban mint rendesen most is parkoló autók hada elakadásjelzővel. Én a belsőben megyek, amikor látom, hogy a külsőből egy 406-os Peugeot kombi eszeveszetten huzza rám a gépet de fékezni nem akar. Vagyok annyira dafke, hogy én sem fékezek, ha valaki paraszt.

Utolsó pillanatban a jóember fékez és be mögém. A sors úgy hozta, hogy a Lehel és Róbert sarkán megfogott minket a lámpa, így ablek le és megkérdeztem, hogy ezt mégis hogy és miért és egyáltalán milyen megfontolásból. Az arc csipőből lötte a választ: Ő jobbról jött, így elsőbbsége van velem szemben.

Mondom neki: ember én irányváltoztatás nélkül haladtam a sávomban és te akartál átjönni a szaggatott vonalon. Ezt irányjelzővel is jelezted, tehát tisztában voltál azzal, hogy valamilyen manővert fogsz végrehajtani. A válsz gyors és vitát nem tűrő volt: Ő akkor is jobbról jött, így előnye lett volna.

Ezt annyi hittel, átéléssel és olyan tiszta csillogó szemekkel mondta, hogy látszott rajta, nem csak elhiszi, de eskü alatt is vállalja az igazát. Ahogy néztem Őt, végiggondoltam, hogy ez az ember oktatásra járt, jogsit szerzett és naponta vesz részt a forgalomban. Semmit nem szóltam, csak csendben hálát adtam azért, hogy először és remélem utoljára találkoztam vele. A lámpa zöldre váltott, és küldtem neki egy biztató mosolyt és otthagytam.

Ha esetleg olvassa ezt a posztot, akkor javaslom fussa át a kresz ide vágó (irányváltás, sávváltás) szabályozásait.