Szerencsétlen Renegade kapott dudálást meg motorbőgetést a háta mögül, meg aztán mellé bónuszként majdnem néhány pofont is, csak mert nem akarta áthágni a KRESZ előírásait és ezzel még nagyobb dugót okozni a keresztforgalomnak, no meg akadályozni a zebrán a gyalogosokat.
Ma reggel a következő esett meg velem. A Pesti alsó rakparton haladtam lapos kúszásban észak felé a Nemzetközi Hajóállomás előtti szakaszon. A sor alig mozdult. Mint később kiderült, a Vigadó előtt baleset történt, emiatt az észak felé vezető két sáv egyre szűkült. A következményeket mindenki fantáziájára bízom.
Előttem egy ponyvázott kisteherautó állt, nem láttam tőle semmit. Megálltunk a lámpánál, ami után le lehet hajtani az Erzsébet híd alá vezető szakaszra, ő volt az első, én a második. A lámpa zöldet mutatott, de a teherautós nem mozdult, ebből tudtam, hogy be van dugulva előtte a sáv. Piros, majd megint zöld, még mindig semmi, majd lassan elindult. Én úgy döntöttem, megvárom, hol áll meg, mert nem látok tőle előre, beragadni pedig nem szerettem volna a kereszteződésbe.
A teherautó még éppen nem lógott rá a zebrára, tehát úgy döntöttem, nem megyek utána. Piros, a sor nem mozdul, a teherautó ugyanott áll, mint addig, majd zöld, és még mindig minden változatlan, ezért én sem mozdultam meg.
Ekkor a mögöttem álló Sierra gazdája dudálással hozta a tudomásomra, hogy szerinte mennem kellene. Előremutattam. A sierrás bedühödött, bőgő motorral kikanyarodott mögülem, hogy átvágjon a kereszteződésen. Ezúttal én hoztam működésbe -- röviden -- a dudát, mire a sietős közlekedőtárs lefékezett, és kipattant az autóból.
Igencsak úgy nézett ki, hogy ki akar rángatni az autómból, és jól eltángálni. Pillanatnyi tétovázás után megfékezte indulni készülő lábát, és inkább rám üvöltött a kocsija mellől:
-- Mi van?!
-- Hová mész? -- artikuláltam az üveg mögött, és rámutattam a még mindig álló sorra előttünk.A sierrás dühösen vakkantott valamit, majd bevágta magát az autójába, átgurult a kereszteződésen -- és ráállt a zebrára... Ha követem a példáját, én már a kereszteződésben állok, tehát állva maradtam. Újabb piros, majd zöld, a sierrás a zebrán, és ekkor mintha elszabadult volna a pokol: a mögöttem a Sierra helyére beállt fekete (vagy sötétszürke?) Opelben ülő hölgy elkezdte nyomni a dudát, a mellettünk -- a 2-es villamos pályáján -- dolgozó munkások pedig elkezdtek ordítani nekem:
-- Menjél már!!!
-- Hova?! -- mutattam kétségbeesetten előre, ahol a Ford még mindig a zebrán álldogált...Kb. 20 másodperc múlva a sor végre megmozdult, és én átgördültem a kereszteződésen. Ha a zebrát nem számítjuk, maximum három autónyi hely keletkezett összesen, ebből foglaltam el én egyet. A Sierra ott állt előttem. Ennyit nyert, egy autónyit.
Én pedig azóta sem térek magamhoz. Tényleg én voltam itt a kerékkötő, akire dühösnek kellett lenni, akire dudálni, akivel ordítani kellett? Ebben a helyzetben nemcsak a KRESZ tiltja a kereszteződésbe való behajtást, de a józan ész sem mond mást: semmit sem nyertem volna sem én, sem a mögöttem levők, ha beállok a kereszteződésbe, hiszen amúgy sem tudtam volna továbbmenni.
A következő zöldnél pedig simán fel lehet tölteni azt a néhány helyet, ami üressé vált a következő szakaszon. Akkor minek is kellett volna ráállnom a zebrára? Vagy beállnom a kereszteződésbe? (Ami egyébként ezen a helyen teljesen általános, sokszor blokkolva a Belgrád rakpart felől érkezőket!)
Vagy sodródjak én is a tömeggel, annak ellenére, hogy tudom, hogy szabálytalan is, értelmetlen is, mert különben azzal okozok balesetveszélyt, hogy a feldühödött mögöttem levők "kénytelenek" engem kerülgetve beállni a kereszteződésbe?
Kíváncsian várom a kommenteket. (Én nem tudok hozzászólni, mert nem vagyok hajlandó átregisztrálni az Indára. Jó nekem a régi, 1997 óta létező regisztrációm is!)
Az utolsó 100 komment: