Ha finoman akarok fogalmazni, akkor ez a hosszú hétvége számomra igen kalandosra sikeredett, ha kicsit érzékletesebben, akkor meg úgy kell mondanom, hogy orbitális szopás volt. Mostanában aktívan passzívkodó bloggertársnőm és egyben életem nagy szerelme, Kisikasa, elvben egy sötétzöld régi Swiftet használt eddig. Azért csak elvben, mert a gyakorlatban munkába BKV-val járt, ahová meg együtt mentünk, oda az én autómmal, szegény Csöpi - mert ugye egy nő autójának nyilvánvalóan neve is van - pedig ott állt ideje nagy részében a ház előtti parkolóban.

Kisikasa édesanyja épp mostanában határozta el, hogy megtanul vezetni, ezért úgy döntöttünk, elvisszük neki a kocsit, több hasznát fogja venni, mint mi. A terv az volt, hogy környezetbarát módon ketten két autóval megyünk, aztán eggyel jövünk vissza. Csütörtök este valamikor nyolc óra után jutottunk odáig, hogy bepakoltuk a cuccokat, kutyát, neten vettem mindkét autóra autópálya matricát, aztán irány a benzinkút, hosszabb útra jobb teli tankkal indulni.

Ez a kép még illusztráció, a többi sajnos nem az

Kispesten, az Üllői úton lévő Agip - leánykori nevén Esso - kúthoz mentünk, mert közel is van, útba is esik, meg a benzin is olcsóbb ott az átlagosnál. El is foglaltunk két kútfejet, hogy tovább gazdagítsuk az arab olajmilliárdosokat, tankoltunk mindkét autóba, aztán bementem fizetni. Épp a kasszánál voltam, amikor csörgött a telefonom. Kisi volt az, de mivel épp fizettem, lenyomtam, mert gondoltam, hogy biztos csak azt akarja, hogy vegyek valami csokit, vagy ilyesmi. Aztán kimentem.

Ott állt az autója mellett rémült arccal és mondta, hogy nagy baj van. Jól megijesztett, azt hittem, hogy a kutyával van valami az én autómban, de aztán rámutatott az autó alatt egyre terjedő, igencsak benzinszagú tócsára. Szegény teljesen bepánikolt és akciófilmekben látható robbanást vízionált, de aztán csak rávettem, hogy álljunk félre a parkolóba. Csöpi ott is szépen csöpögtetett maga után, bár nem mai csirke, de azért ez mégsem tűnt természetes vizelettartási problémának.

Odaszaladtam a kutas sráchoz, aki épp egy motorháztető alatt matatott és felvázoltam neki a helyzetet, hátha van valami ötlete, hogy mit csináljunk, hogy mégse gyújtsuk már fel a benzinkutat. Az első kérdése az volt, hogy "Régi Suzuki, mi?". Mondtam neki, hogy igen, oda félreálltunk vele, de honnan tudta? Ezek után tudtuk meg, hogy minden bizonnyal kivágták a benzincsövet és leszívták belőle az üzemanyagot és hogy azon a héten már mi voltunk a harmadik balszerencsések, akiknek tankoláskor derült ki, hogy van egy kis gond.

Óriási szerencsénkre egy minden várakozásomat felülmúlóan segítőkész kutast sikerült kifognunk, aki rutinosan kezelte a problémát. Általában egy műanyag napot szokott pillanatragasztóval ráerősíteni a hosszában, leggyakrabban borotvapengével megvágott benzincsőre, hogy azért hazáig, vagy a szervizig ne legyen semmi gond vele. Miután ezt elmondta, előbányásztuk az emelőt - persze a csomagtartót ki kellett hozzá pakolni -, majd benézett a kocsi alá.

Benzinkútból gyorsszerviz

A baj nagyobb volt, mint azt gondolta, mert olyan hosszan vágta végig az a köcsög tolvaj a csövet, hogy ideiglenesen sem nagyon lehetett befoltozni. Persze hosszú hétvége előtti este volt, esélyem sem volt rá, hogy szerviz, vagy akár autósbolt nyitva legyen, valamit muszáj volt csinálni, hogy legalább a közelben le tudjuk rakni valahová az autót.

Az ötletelés és idegeskedés közben azért egy keveset beszélgettünk, én meséltem neki a blogról, kiderült, hogy Tibinek hívják, de inkább Tibikének, mert csak 19 éves és ő ott a legfiatalabb. Meg az is, hogy elektronikus zenét csinál, DJ-skedik is és van MySpace oldala is, ahová zenét is töltött fel. Őszintén és töredelmesen bevallom, a poszt megírásakor még nem hallgattam meg, de igyekszem pótolni a hiányosságomat, mert hát ugye erre való a munkaidő. Beszélt arról is, hogy milyen "kedves" maffiózó jellegű vendégek fordulnak meg arra gyakran bikanyakkal, kevés hajjal és sok Mercivel, mennyire sokan lépnek le fizetés nélkül, mindeközben pedig a pár órás ott tartózkodásunk ideje alatt kb. öt embernek kellett elmesélnie, hogy mi történt a csővel és mit lehet ilyenkor csinálni.

A rögtönzött autószerelésre visszatérve, mivel a vágás túl nagy volt, nem volt mit tenni, le kellett vágni a cső szétbarmolt részét teljesen, a tank felé pedig betömni a maradékot. Ekkorra már szegény Tibike rosszul volt a benzingőztől, mert bár addigra már kifolyt ami ki tudott folyni, a tankból, meg a földről is párolgott még rendesen, nem lehetett kellemes élmény.

Ilyen gyönyörűen végighasították

Az ideiglenes tömítőanyag egy csomó papír kéztörlő volt, arra pedig egy madzaggal nylonzacskót kötött az autószerelővé lett kutasunk, aztán leengedte az autót, eltettük az emelőt, anyagi lehetőségeimmel arányos módon megköszöntem az életmentő segítségét, aztán jöhetett a próbakör.

Vagyis jöhetett volna, ha Tibikének nem ugrik be, hogy mégsem lesz ez így jó, mert mi van, ha a tankba belekerülnek papírdarabok, onnan meg netán a motorba. Emelő újra elő, tömés kikotrás, papír külön zacskóba be, aztán rá a másik a madzaggal, biztos ami tuti. És ezután jöhetett most már tényleg a próbakör a benzinkúton. Kisikasa még mindig remegő térdekkel ült be az autóba, mi pedig sétáltunk mögötte.

Már-már abszurd helyzet volt és csak mosolyogni tudtam rajta, mikor gyök kettővel gurulva is sikerült majdnem gyalogost gázolni, mert két nagyon nem szomjas jómunkásember ténfergett ki a kocsi elé nem túl kiszámítható módon, úgy kellett elhajtani őket. Szerencsére az autó rendben volt, búcsút vettünk Tibikétől és sikeresen eljutottunk Pestimrére, ahol a szüleimnél zárt kapu mögé biztonságba helyeztük Csöpit, hogy aztán útra kelhessünk eredeti célunk felé. De legalább már alig volt forgalom az M1-esen.

Az eset tanulsága, hogy ha régi Swifted van és éjszakánként az utcán parkolsz, számíts rá, hogy így járhatsz. Sokat nem lehet ellene tenni, itt Dél-Pesten valakik nagyon rákaptak erre a könnyű pénzkereseti módra, talán csak annyit, hogy érdemes letakarni a műszerfalat, mert ennél a remek konstrukciónál gyújtás nélkül is látszik, mennyi benzin van a tankba. Ha legalább félig van, akkor pedig már másznak is alá.

Azt inkább nem részletezném, hogy pontosan mi a véleményem az ilyen szaremberekről, mert utána a google minden káromkodásra ezt a posztot hozná fel első találatként. Ja, és hogy teljes legyen a hétvégém, háromszor is kimondhattam a kígyó nevét. De az már egy másik történet és nincs is köze az autózáshoz, mindenki képzelje hozzá a legtipikusabb sztorit.