A rutinos olvasó egy ilyen sztorira első reakcióként fotosoppot kiált, pedig az élet produkálja a legnagyobb véletleneket. Ha belegondololok, hogy milyen fura történetek kerültek fel csak erre a blogra, Mocskos Kaviár levelének valódiságában sem kellene különösebben kételkednem. Annyira abszurd, hogy tuti, hogy tényleg megtörtént.

Az alábbi történet néhány évvel ezelőtt esett meg az egyik társaságban, ahová járok. Azért osztom meg veletek, mert nagyon tanulságos lehet, főleg azok számára, akik a ki a hülye típusú vitákat kezdeményezik.

Egy szép nyári vasárnap délután az egyik balatoni nyaralóhelyről megindult a nép hazafelé, többek között az egyik nagyobb vidéki város irányába is. Ilyenkor a strandon sorra pakolnak össze az emberek, cuccolnak be a kocsikba és már mennek is.

Egy társaság, a volánnál egy fiatal sráccal, egy kölcsön kapott autóval vágott neki az útnak. Minden rendben is volt, míg el nem értek egy kapaszkodósávval ellátott útszakaszt, ahol a fiú talán rutintalanságából adódóan nem azonnal húzott le az út szélére, hanem csak néhány másodperc elteltével. Ekkor koppanás, majd iszonyatos dudálás hallatszott, ugyanis egy jobbról elsurranni kívánó kolléga eltalálta kicsit a jobb tükröt.

A sérülés mértékét nem tudom, nem voltam a helyszínen, de az tény, hogy nem állt meg senki, anyázás és mutogatás után mindenki haladt tovább.

Lényeg:

Hazaérve este a társaság beült egy sörre, meg egy vacsorára egy közeli vendéglátóipari egységbe, melyet egy Balatonról ismert, és egyébként aznap a strandon is látott személy üzemeltet. Ő munkájából kifolyólag rohangászott az asztalok közt, melyeknél csupa a Balatonról érkezett ismerős ült, akik egymást nem vagy csak kicsit ismerték. A következő beszélgetéseknek volt fültanúja:

Egyik asztal:

"Basszus, megyek a kocsival, sávot váltanék, erre az a hülye jobbról elviszi a tükrömet."

Másik asztal:

"Ilyen egy hülyét, érted... Nem megy le a szélső sávba, amikor meg elmennék mellette rám húzza a kormányt."

Harmadik asztal:

"X kölcsönadta a kocsiját az unokaöccsének, erre nem meghúzza a tükrét."

A rutinos vendéglős, aki mindannyiukat ismerte hamar összerakta a történetet, és végül egy nagy össznépi nevetés meg sörözés lett a vége. Az egész sztorit csak azért írtam le, hogy lássuk mindennek több oldala van. Na, sünt kérek!