Akinek a cím így önmagában is mond valamit, az meg sem lepődik rajta, hogy a most következő péntek délutáni posztot Stirlitz küldte, hogy osszam meg veletek az M7-esen szerzett élményeit.

2010. május 24. Pünkösd hétfő. Stirlitz a kaposvári ügynökkel lefolytatott találkozó után hazafelé tart Budapestre.

17.25: Stirlitz kihajt az ügynök kaposfüredi házából a 67-es útra. Irány Budapest!

17.45: Stirlitz árgus szemekkel fegyeli a 67-es út szembejövő forgalmát. Fontos jelzés, hányan indultak már haza a Balatonról. Élénk forgalom, de nem vészes. Talán az autópályán is lehet majd menni.

18.10: Stirlitz ráhajt az M7-esre. Nincs nagy forgalom, lehet hajtani. Stirlitz megkönnyebbülten sóhajt. Már csak a 71-es út csatlakozójától tart.

18.26: Beüt a krach. A 71-es csatlakozásánál beáll az autópálya, áll a sor. Stirlitz elfojt egy káromkodást. De mi lehet ez? - Gondolja.

18.30: A sor nagyon lassan halad, 5 és 10 kilométer/óra lehet a sebesség. Útfelújítás nincs, gondolja Stirlitz, arról tudnék. Baleset lesz, dönti el, biztos bombáztak a mieink. De hol? Az nagyon nem mindegy.

18.32: Meglódul a sor, 60-70-el lehet haladni. Na, gondolja Stirlitz. De nem, pár száz méter után megint megáll mindenki. Kár, gondolja Stirlitz.

18.36: Továbbra is lassan araszol a sor. Stirlitz számbaveszi a lehetőségeket. Van itt egy letérő, érdemes lemenni? Tudni kéne, hol van a baleset és hány sáv van lezárva. Persze a rádió nem mond semmit, hiába pásztázza az összes adót. Moszkva is hallgat.

18.42: Stirlitz unalmában a leállósávon előretolakodókat számolgatja. Van jó pár, most éppen egy BMW húz el. Biztos Bormann embere, gondolja. Vagy Himmleré?

18.46: A benzinkútnál van egy információs tábla, az írja, baleseti torlódás, csak 2 kilométer. OK, gondolja Stirlitz megkönnyebbülten, akkor nem térünk le, talán nyolcra hazaérünk.

18.50: Hm, ez már több, mint két kilométer, gondolja Stirlitz a kilométerszámlálóra pillantva. Ez most tudatos dezinformáció volt vagy csak apró tévedés? Ne menjek le mégis az autópályáról? Vagy ez csapda? Müller tesztel?

18.51: Nocsak, egy francia ellenálló, gondolja Stirlitz, amikor egy C1-es elhúz mellette a leállósávban. Biztos üldözik a Gestapo emberei.

18.52: Mindjárt itt a lepsényi lehajtó a régi 7-es útra. Lemenjek, ne menjek? - kérdi magától Stirlitz.

18.53: Nem megyek, dönt Stirlitz, ennyi kockázatot muszáj elvállalnom. Megbízom az információs táblában, mindjárt elérjük a balesetet.

18.56: Átmentünk a híd alatt, elől látszik egy villogó fény. Ott lesznek a rendőrök.

18.57: Itt van a baleset, csak egy apró koccanás. Három autó, két német rendszámú. Ezekkel a németekkel mindig csak a baj van, gondolja Stirlitz, de majd megneveljük őket. De miért volt ekkora sor? Nincs lezárva egy sáv se, mindhárom koccant kocsi és a rendőrautó is a leállósávon állnak. Mindegy, lehet menni.

20.15: Stirlitz hazaért. Leparkolja az autóját a háza előtt.

21.15: Összegezzük a tanulságokat, gondolja Stirlitz, és elkezdi írni a listát:

1: Vasárnap este a legapróbb baleset után is beáll Budapest felé az autópálya. Tulajdonképp szerencsém volt, hogy csak félórát veszítettem.

2: Meg kellene nevelni ezeket a magyarokat, hogy ne lassítsanak, ha már csak a leállósávban van baleseti helyszínelés. Mikor én odaértem, már régen lehetett volna menni, de mindenki csak azután gyorsított fel, hogy elhaladt az rendőrök mellett. Mögöttük meg kilométeres volt a sor. Illetve tízkilométeres.

3: A leállósávban száguldozók rendszámát el kell küldenem Vorosilovnak, hogy ezeket szedje össze egy kis átnevelő munkára, ha majd ideér a front.

4: Felvetni a központi bizottságban, hogy a többezres dugót okozó balesetek felelőseit szigorúbban kellene büntetni.