Különösen nagy kedvencem az a helyzet, amikor valaki bunkó dolgot művel, lehetőség szerint olyat, ami egyben veszélyes is, aztán amikor ez valakinek nem tetszik és annak valamilyen módon hangot ad, akkor jön a megtorlás. Renegade is egy ilyet írt meg, miután buszon ülve nézte végig a jelenetet.
Ma reggel sajnos kénytelen voltam az autómat a csepeli M. úrnál hagyni, aki vállalta, hogy eltünteti egy félig sikeres zárbetétkihúzás nyomait a jobb első ajtóról. (Igen, el akarták vinni a verdát. Nem sikerült.)
Kiballagtam a mellékutcából a Szent István útra, felszálltam a beálló 148-as buszra, és helyet foglaltam az egyik ülésen a busz elején. 3/4 nyolc múlt pár perccel. Nem voltak sokan, mindenki ült, így kiláttam az útra a busz előtt. Néhány megállóval arrébb a szemközti irányból is éppen akkor állt be a busz a megállóba, mint mi.
A két busz között nem maradt nagy távolság, de annyi igen, hogy amíg a buszok állnak, ki lehessen őket kerülni. Aztán a mi buszunk elindult, így a rés a két busz között tempósan szűkülni kezdett. Az egyik járőrszolgálat autója nagy sebességgel elvágtatott a busz mellett. Azt hittem, ezzel vége, itt emberi számítás szerint más már nem fér át.
De nem, az ütközést is megkockáztatva követte őt a GLG-6X0 rendszámú fehér kisáruszállító. Alighanem egy VW Caddy volt. A buszsofőr a balesetet megelőzendő lekapta a lábát a gázról, majd egy pillanatra megnyomta a dudát. És ezt nem kellett volna. A kisáruszállító vezetőjének egyből nem lett olyan sietős.
Letekerte az ablakot, és több száz méteren keresztül lengette az orrunk előtt kinyújtott kezének középső ujját. Aztán azt gondolta, más módon is kifejezi elégedetlenségét: lefékezett a busz előtt kb. 20 km/órára, így haladtunk újabb kb. 150 métert. Ezután a kisáruszállító gázt adott, és eltűnt.
Remélhetőleg örökre, mert ezzel az agresszív tahóval se buszon, se autóban ülve, se máshogy soha többé nem szeretnék találkozni.
Az utolsó 100 komment: