Én Tibor helyében az egész parádé végén tuti nem dudáltam és villogtam volna rá egy ilyen baromra, mert ki tudja, mire képes, ha a kamionos ennyire vissza tudta szivatni. Elmebeteg az ilyen folyamatosan fénykürtölő-dudáló, kamionra személyautóval ráhúzó ember. De itt ezen már nem lepődik meg senki. Az is gáz, hogy ez így van.
A közlekedési kultúra újabb gyöngyszemének voltunk ma tanúi. A történetke főszereplői: egy román rendszámú Merci terepjáró és két magyar kamion. Időpontja ma (12.21.) este az M5-ösön Pest felé, a Kecskemét utáni súlykontroll pont után.
Az említett jármű előtt haladtunk, mikor elértünk a kontrollponthoz, ahol 100-as tábla van kirakva. Kihúzódtam és lelassítottam, így a terepjáró elénk került. Korábban már villogott ránk, mikor mi az előttünk lassabban előző kocsi miatt nem tudtunk gyorsabban menni... Nagyon sietős lehetett már akkor is... Mikor meglátta a mindig ott álló rendőrautót jókorát fékezett, majd elhúzott.
Nem telt bele egy perc, mikor újra utolértük főhősünket, aki ezúttal beszorult egy másikat előző kamion mögé. Nagyon nem akarta felfogni, hogy a kamion akkor se fogja hamarabb befejezni az előzést, ha ő a seggét a földhöz veri. Ezt folyamatos villogtatással adta a kamionok tudtára, és folyamatosan próbált elmenni mellettük sőt köztük is!
Erre a kamion még lassabbra vette a tempót, ezzel tovább hergelve amúgy is ideges delikvensünket. Ekkor már enyhe vigyor ült ki az arcunkra. :) A visszasorolás a külsőbe is igen lassan akart csak menni, időként úgy tűnt meg is gondolja magát a kamionos, végül aztán visszament a másik elé.
Amikor aztán befejeződött az előzés, a Mercis úgy gondolta eljött az ő ideje egy kis revansra. Rá-ráhúzta az autót a kamionokra, bement közéjük, és elkezdett büntetősatukat nyomkodni úgy, hogy a kocsi két végétől nem voltak messzebbre másfél-két méternél a kamionok. Ezt 80-85-ös tempónál. Eddig csak itt blogon olvastam ilyen viselkedésről. Rengeteget vezetek itthon és külföldön egyaránt, de ilyet még nem pipáltam...
Eddigre majdnem melléjük értünk a belső sávban. Erős volt bennem a félsz, hogy ebből baj lehet. Gondolkodtam mi lenne a jobb... gyorsan elhúzni ameddig a külső sávban játszanak egymás életével, vagy inkább várni kockáztatva, hogy én megyek beléjük ha történik valami.
Végül vártam... Jól tettem, mert a következő pillanatban kivágott közülük és elhúzott. Kürttel és refivel adtam tudtára, hogy milyen ügyes-okos a helyzet kezelése terén, majd békésen folytattuk utunkat Budapest felé.
Az utolsó 100 komment: