Nem tudom, hogy mázlista vagyok-e vagy sem, de 13 év alatt egyszer sem kaptam még értesítést, hogy bemértek volna. Igaz volt már, hogy számítottam rá, de csak nem jött meg az a levél. Teljesen igaza van Zoltánnak, sok helyen lehet tudni, hol mérnek, vannak bejáratott helyek, meg az autóstársak is sokszor villogva figyelmeztetnek. A levél vége is szívemből szól, sokan úgy mennek az úton, hogy fel sem tűnik nekik, városban vannak vagy országúton, ami miatt első esetben túl gyorsan, másodikban túl lassan haladnak. Sosem fogom megérteni őket, még ha ezzel megspórolnak pár deci üzemanyagot, akkor sem.
Az előző kissé provokatívra sikerült írásom hozzászólásai közt találtam egy gondolatot, ami újabb ihletet adott. Az elvárt komolytalanságunkat kérem őrizzük meg továbbra is! Kicsit hosszabb bevezető, majd a végén a lényeg.
Kérdésem a következő: Látott már valaki olyat, hogy korrekt mérés? Büntettek már meg bárkit úgy gyorshajtásért, hogy azt jogosnak érezte? Ugye, hogy nem! Tudtam én. Mint a fehér holló.
Erről rögtön az jut eszembe, hogy milyen is egy korrekt mérés? Hogyan kellene bemérjenek, hogy ne legyenek utána leszarházizva? Szerintetek?
Hogyan lehetséges, hogy egyesek mindig, minden szabályt betartanak és mégis menetrendszerűen jön a csekk, míg mások még az életben nem mentek el sebességmérő előtt szabályosan (lásd én) és sose fizet. Sőt igazából nagy arccal ki merem jelenteni esélyük sincs. Hatékony a rendőrség, vagy sem? Hatékony valami, ami még olyan szabálytalankodókat is képes megfogni, akik mindig szabályosan és évente csak egyszer mennek, viszont képtelen megfogni azt, aki minden nap egyfolytában szabálytalan?
Én kijelentem a mérések 99%-a korrekt. Persze van, hogy nem létező táblára hivatkoznak, meg berakják a bokor mögé a mobiltáblát, hogy ne látszódjon, de most nem erről szeretnék beszélni.
Felsorolnám az utolsó pár indoklást, amit ismerősöktől hallottam, miután bemérték őket. Persze azt már remélem mindenki leszűrte, hogy ők mind mindig minden szabályt betartanak és minden mérés inkorrekt volt.
1. Falutábla után 30 méterrel állnak, de a tábla pont kanyarban van, tehát nem látsz be. Mire meglátod őket már átmentél a táblán és meg is vagy.
- "Minden nap látom őket a buszból, már évek óta ugyanott állnak éjjel-nappal."
- Jó és? Akkor miért nem mész be rendesen?
- "Fene se gondolta, hogy szombaton is ott vannak."
Tehát értjük? Inkorrekt volt, mert szombat van. Hiába ő minden szabályt betart, persze csak, ha éppen nincs szombat.
2. Normál autópálya szakasz, egy felüljárón állnak. Limit 130.
- "Jöttem haza, végig csak 110-el mentem, pedig még láttam is a rendőrautót, meg az állványt a hídon."
- Jó és? Akkor mi a baj? 110-el mentél, láttad is.
- "Mert már csak 5 percre voltam otthontól, ezért gyorsítottam és gondoltam itt már csak nem büntetnek meg."
Ez is nyilvánvalónak tűnik. Inkorrekt, mert volt pofájuk 5 percre otthontól megbüntetni. Egyébként ő is mindig szabályos, csak jó távol legyen hazulról.
3. Sima lakott terület. Limit 50, talán még zebra is van a környéken.
- "Pedig láttam a fehér Golfjukat is."
- Jó és? Hát már az autójukat is ismered, kilóméterekről kiszúrod...
- "Égett a lámpájuk, azt hittem már indulnak."
4. Falutábla, kereszteződés, falu vége tábla. Este.
- "Pedig kiszúrtam őket még táblán kívülről, le is lassítottam."
- Jó és?
- "Hát ahogy elmentem mellettük gyorsítani kezdtem és segbelőttek. Azt hittem látják, hogy szabályosan jövök be és békén hagynak."
De még sorolhatnánk mikre szoktak hivatkozni, mikor a bujkálunk és mérünk különítmény sikerrel jár. Tényleg csak a teljesség igénye nélkül és ne felejtsük el hozzátenni, hogy eleve minimum 17-el szinte mindig nyugodtan mehetsz gyorsabban annál, mint ami a szabályban van. Mert lejtő alján álltak, mert tilosban parkoltak, mert elbújtak, mert az autópálya lehajtó korlátozását mérték, mert a 30-as táblát figyelték, mert követtek, letoltak, sőt beálltak a valagamba (ugye, ugye a hetes aranyszabály, ne akarj menekülni, ha senki sem kerget), mert négy sávos volt az út, este volt, mert csak mentem a forgalom ritmusával, gyártelep volt, mert a már említett 20 méterrel a falutábla előtt/után álltak, még a balatonföldvári fix is szemét, mert már előtte 5 kilóméterrel a város másik végén ki van táblázva. De a kedvencem, mikor ilyeneket olvasni, hogy szegény bácsi évente csak 400 kilómétert vezet a 30 éves Skodával, de egy út alkalmával már be is szedett két részletben 75 ezret.
Mindezek tükrében nem kellene úgy fogalmazni, hogy betartjuk a szabályt, de csak ott, ahol az nekünk tetszik? Mellette meg anyázzuk és neveljük azt, aki máshol gondolja haszontalannak a szabályt. Most, hogy letisztáztuk, hogy minden szabályt betartani egész egyszerűen lehetetlen, jöjjön a lényeg.
Évek óta nem sikerült felfedezzük a logikát a működésükben. Pedig nagyon egyszerű és racionális. Vagy inkább fogalmaznék úgy, hogy lehet, hogy sikerült, csak szeretjük szivatni magunkat. Hol mérnek? Pont ott, ahol mindenki tudja, hogy mérni fognak. A lejtő alján, a 30-as táblánál, az autópálya lehajtón. GPS koordinátára nem tudjuk beazonosítani, de ha odaérünk egyből felismerjük.Lássunk saját konkrét példát, ha az eddigiek zavarosak lennének.
M6-os autópálya eleje, 80 km/h-ás sebességkorlátozás. Ha itt én megyek ugye már eleve szabálytalanul, de traffipax biztosan 95-el, akkor boldog-boldogtalan megelőz. Jön a 100 km/h-ás szakasz. Itt én már 115-el megyek és párat már előzök is vissza. Aztán, ahol minden korlátozás megszűnik 150-el már úgy hagyok ott mindenkit, mintha állnának. Tessék kipróbálni.
Képesek vagyunk 70-el végigkövetni a Kamazt az egész országon, ugyanakkor nehezünkre esik csak 65-el elmenni a falutábla mellett, mert ott már hirtelen nagyon fontos dolgunk kerekedett. Képesek vagyunk végigfékezni a pusztát, de hatvanas táblánál nem kophat a fékbetét.
Mi következik ebből? Mi az úthálózatnak nem azon a 98%-án megyünk gyorsan és szegünk szabályt, ahol a kutyát sem érdekli, hanem mi valami istenadta tehetséggel vagyunk képesek kiszúrni, a teljes hálózatnak pont azt a 2%-át, ahol már évek óta megy a stabil kaszálás. Mi azért is megmutatjuk a 80-as részen, a lejtőn, a 30-as táblánál. Utána meg sírunk. Mindenhol máshol lassan megyünk, csak pont ott nem, ahol tudjuk, hogy a vérünket szívják. Miért szeretünk mártírkodni? Miért szeretjük etetni őket?
Várom a véleményeket! :)
Az utolsó 100 komment: