Ezt a március végi havazást elnézve egyre nehezebb hinni benne, de lassan vége lesz a télnek. A hó olvadását látva már szembesülhetünk a maradványokkal; ismét támadnak a kátyúk. Az általam használt (de most már emiatt egyre kevésbé) útvonalak közül kiemelném a pesterzsébeti Nagysándor József utcát, ahol a villamospálya betonpaneljében lassan öt méterenként vannak kamionkereket is elnyelő kráterek, amiket már mindenki a szembejövő sávba húzódva próbál kikerülni. Csak idő kérdése, mikor lesz ebből frontális ütközés. Gábor viszont egy másik, sokak által menekülő útvonalként használt szakaszról számol be, ami kátyúk nélkül is elég durva  a toldozott-foltozott aszfaltbuckáival. A probléma nem új keletű, szinte lerágott csont, mégsem sikerült soha rendesen helyrehozni az utakat.

Biztosan nem én vagyok az első, és sajnos nem is az utolsó, aki az Asztalos Sándor utcán uralkodó, lassan már horrorisztikus állapotokról ír. Ez egy sokak által használt egérút, ugyanis mindkét végén mindkét irányban jó alternatíva a Hungária körút elkerülésére a zsúfolt időszakokban. (Kb. Reggel héttől este hétig.)

Arra gondoltam, hogy fényképezek egyet, vagy videózok, de vezetés közben ez ugye nem lehetséges, kátyút pedig már mindenki látott. Aki nem, annak az Asztaloson való végighaladás elég lesz a kátyúk rendszertanának teljes megismeréséhez. Ami itt nincsen, az valószínűleg nem is létezik.

Nagyobb térképre váltás

A kedvenc kátyúm talán az amivel az Asztalos Sándor utca elköszön miközben a Kerepesire kanyarodnánk jobbra. Az egyik lehetőség, hogy behúzódunk a balra kanyarodók közé, miközben szegény anyukánk valahol csuklani kezd, a másik, hogy balerina finomsággal, amilyen szorosan csak lehet ráhúzzuk az autót a padkára, hogy ne verjük szét az az autó felfüggesztését búcsúzásképpen a kátyúban.

A haladást nehezítik még az itt sűrűn előforduló tanulóvezetők, valamint az utca mindkét oldalán parkoló autók is. Igazi keringőt láthatunk itt nap mint nap. No nem bécsit, vagy angolt, hanem olyan magyaros-anyázósat.

Az útért felelős szerv persze gyorsan reagált. A Ciprus utcánál már jó ideje kint van a 20-as tábla. Ezzel persze ők mossák kezeiket, hiszen az út állapota miatt keletkezett károkért nem ők a felelősek, csak be kellett volna tartani a sebességkorlátozást. A javítással pedig lehet várni, hiszen arra mindig van egy jó indok. Vagy kettő. Vagy száz.

Én már nagyon régóta járok erre, de ma már csak világosban. Ha nem esik az eső. Mert az alattomos kátyú elbújik egy tócsa aljában, márpedig ezen az útszakaszon sok tócsa van ha esik.

A megoldást persze az útfelújítás jelentené, de ha az útjavítás ellen száz indok van, akkor gondoljatok bele, mennyi lesz majd ez ellen!

Az aszfalt alól előbukkanó kortalan régi utcakövek pedig csak nevetnek.