Időnként felmerül a kérdés, hogy ha annyira sok hülyeséget követnek el a közlekedők, akkor a probléma esetleg az oktatásban (is) lehet. Már 15 évvel ezelőtt is (amikor én vizsgáztam) oda kellett figyelni, ismerősök ajánlását kérni, hogy kihez, milyen oktatóhoz kerüljünk, mert nem mindegy. Amiket azóta hallottam másoktól, és itt a blogon is már olvashattunk néhány történetet, azok alapján nem hiszem, hogy javult volna a helyzet. Nehezen is tudna, mivel ez is egy olyan szakma piaca, ahol a feltételek folyamatosan romlottak (költségek sokkal jobban nőttek, amit az óradíjakból egyre nehezebb kitermelni, nem csoda, hogy romlik a szolgáltatás minősége). Ezzel persze nem védeni akarom őket, mert azért az alább olvashatóknál lehetne jobb a hozzáállásuk és a viselkedésük is, mivel főleg talán ez utóbbi miatt jutott a mostani helyzetébe levélírónk. Nevét kérésének megfelelően nem közöljük. Kívánom neki, hogy egy jó oktatóval mielőbb sikeresen levizsgázzon!

Pár éve vettem részt a képzésben, szeretném pár tapasztalatomat megosztani. Talán mostanra letisztult bennem a kép, és elmúltak az indulatok, amiket egyes oktatók és vizsgabiztosok viselkedése okozott.
A tanulmányaim alatt négy oktatóm volt. Kettőt kirúgtak, egy megbetegedett.

Az első oktatóm nem magyarázott semmit. "Ide álljon be!", "Jobbra forduljon!", majd amikor nem sikerült, akkor "Csinálja meg még egyszer!" Ennyit hallottam tőle összesen. Soha nem mondta meg, mit kéne változtatnom. Azt tudtam, amire magamtól, sok-sok próbálkozás után rájöttem. Az autója állandóan lefulladt. Először én is azt hittem, velem van baj, de amikor kirúgták (másoknak is bajuk volt vele úgy tűnik), és átkerültem egy másik oktató másik kocsijára, ezek a lefulladás gondok egy csapásra megszűntek. Ez az oktató nagyszerű volt, de sajnos tartósan megbetegedett.

Jött egy harmadik oktató. Ő egy sportőrült volt. Minden kereszteződésből indulás után azt hallgathattam, hogy nem indultam elég gyorsan, legalább két másodpercet késtem, és már X méterrel előrébb járhatnánk. Aztán nehezményezte, hogy nem tudok a hét minden napján két órát venni tőle. Bezzegelt, hogy most végzett egy másik tanítványa, aki 17 éves, és két hét alatt levezette az óráit. Megjegyzem éppen nyári szünet volt, úgyhogy a 17 éves gimnazistának semmi dolga nem akadt én viszont két kisgyereket neveltem akkor, és mellette dolgoztam 8 órában, és amikor a férjem estig órát tartott, akkor nem volt kire hagynom a két gyereket. Ez a férfi feltehetőleg ő ilyen kedveseket szólt be a többi tanítványának is, őt is kirúgták. Nekem viszont eddigre már görcsbe rándult a gyomrom, mire beültem egyáltalán a volán mögé.
Ezt nem javította az a tény, hogy amikor kinn haladtam a forgalomban, az általam látott autósok 60-70%-át meg tudtam volna buktatni azon teljesítményük alapján, amit azon pár másodperc alatt felmutattak, amíg elhaladtunk egymás mellett (záróvonalra ráhajtás, gyalogos el nem engedése, megállás zebrán, stb.)

Ezek után a negyedik oktatómmal jutottam el a forgalmi vizsgáig. Ő a vizsga előtt közölte, hogy ne számítsak arra, hogy sikeres lesz, noha ő felkészültnek érez, de "nőket itt nem szoktak elsőre átengedni".
A vizsga napján rohadt hideg volt. MI voltunk az első vizsgázók. A biztos megérkezett, mondta, hogy üljünk be a kocsiba, majd bement a fűtött épületbe, és ott 3/4 órát beszélgetett a haverjaival. Mi addig odakint vártunk rá. A vizsga végén ötször nézte át a jegyzeteit, és fél meg negyed pontonként vakarta össze, hogy elérjen annyi pontot, amikor már megbuktathat. Ezek között volt olyan kifogás is, hogy nem engedtem el két gyalogost, nem adtam nekik elsőbbséget. A két gyalogos egy mellékúton gyalogolt, nem a járdán, hanem az úttesten, nem látszott egyértelműen, hogy mit is céloztak meg útiránynak, és mikor mi áthaladtunk a kérdéses útszakaszon, ahol ők később átkeltek, ők még legalább 15-20 méterre voltak a kocsitól. Nem akadályoztam őket, nem kellett megállniuk, hogy megvárják, amíg én ott elhajtok, mivel jó pár másodperccel utána értek egyáltalán azon út közelébe. A másik hibapontom az volt, hogy amikor szabálytalanul elém vágott két kerékpáros (kifordultak egy benzinkúttól, anélkül, hogy körbenéztek volna) , akkor a megszokottnál erősebben kellett fékeznem, hogy ne üssem el őket. De itt sem kell csikorgó fékekre gondolni, csak arra, hogy a fékezés hatására enyhén érződött, a biztonsági öv nyomása a mellkasomon, szóval nem kentem fel a biztost a szélvédőre.  És még sorolhatnám ...

Ennek következtében úgy megutáltam a vezetést, hogy már attól rosszul voltam, ha másnap órára kellett menni. De próbáltam nem feladni a dolgot, csakhogy közben elfogyott a pénzünk, amit a jogsi megszerzésére szántunk volna. Nyilván, ha a plusz órák vétele helyett megkenem a biztost, most lenne jogsim, nem is lennék rosszabb vezető, mint sokan, akik az utakon ámokfutnak manapság. Nem akarnék ebből most semmi általános tapasztalatot levonni, és minden bizonnyal jön majd a posztra pár jó kis hímsoviniszta megjegyzés, ha megjelenik, ami szintén nem fog zavarni.  Ez egy személyes élmény és  vélemény, talán lesz, aki okul belőle, és másként bánik majd a tanítványaival, esetleg tanítványként nem fut bele hasonló szituációkba.