Régi, régi alapelvem, hogy benzinkutast a kocsim közelébe sem engedek. Megvan ennek a dolognak a maga története, mint minden másnak.
Először is nem szeretek jattot adni. Semmi köze ennek a skótsághoz, egyszerűen nem szeretek és kész. Ha sokat adok, balek vagyok, ha keveset, akkor meg spúr és hogy éppen jól sosem adok, az szinte biztos.
A másik, hogy már a kezdet kezdetén rosszul jártam, mikor kutast engedtem a géphez. Még valamikor az idők hajnalán, amikor még 30 Ft körül lehetett a szuperbenzin literje, az első ladámat kutassal tankoltattam. Körülbelül háromszor, mert a harmadik tankolásnál úgy trakta vissza a tanksapkát, hogy komoly pánikban voltam, hogy ha kifogy a tankból a benzin, az útfélen kell hagynom az autót, mert soha többé nem leszek képes tankolni. Aztán valahogy mégis megoldottam, erőből, de azóta magam tankolok. Ha szükséges magam mosom a szélvédőt, magam pumpálom a kerekeket, és ha szervizen kívüli olajutántöltésre van szükség véletlenül, azt is magam végzem, mert nem akarok úgy járni, mint hölgyismerősöm, akinek szakadék autójába hétezervalahányszáz forintért öntött néhány deci kitudja mit a buzgó kútkezelő. Nem szeretnék úgy járni, mint apám, akinek a Hungária körúti ÖMV kútnál egyszerűen ellopták a tanksapkáját és eladtak neki komoly pénzért valami gagyi ideiglenes dugót.
A shopos droid megint külön állatfajta. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy valamelyik iskolában osztálytársam volt egy lány, aki benzinkútnál melózott. Tőle tudom, hogy a shopos egyszerűen nem kap fizetést. Egy fillért sem. Abból él, amit el tud lopni. Nem a gazdájától, hanem az ügyfelektől. A tendenciózus pénzvisszaadási tévedéseknek ez a magyarázata. Egy időben minden héten lgalább egyszer megfordultam az M3 12. km-énél levő Shell kútnál és minden alkalommal egyetlen tételt vásároltam, az akkor még létező napi autópályamatricát. Ha jól emlékszem 1490 Ft volt az ára. A cég pénztárában azonban mindig csak tízezrest kaptam, hogy matricát vehessek. Ugyanannál a kútnál ugyanaz a csaj, minden áldott héten megpróbált nekem ötezresből visszadni! Már ismert, Már előre köszönt. Már mikor beléptem, tudta, hogy nem fog sikerülni. Mégis minden egyes alkalommal megpróbálkozott ugyanazzal a trükkel.
Kedves olvasóim! Kérem, hogy osszuk meg egymással a tapasztalt trükköket, praktikákat! Ne legyünk balekok, segítsünk magunkon és egymáson!