Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy régi M7es, rajta ment egy kamion, mögötte pedig egy trabant kaptatott, trabantosunk kinéz, indexelésbe kezd, majd pedig ahogy a tankönyv is mondja, előzésbe kezd. Hátulról az indexelést nehéz észrevenni, mert mögötte is jönnek, persze ő felmérte a távolságot, bőven kifér, legalábbis a megszokott autópálya tempóval számolva, ami nem rég még 100 volt maximum, persze nem az emelkedőn, ő pedig megy majdnem 70nel...

A gond az, hogy hátulról "méréshatáron belül", kb 130cal megy valaki, lendületből, erős kocsival, neadj isten, hogy legyen lendülete kicsit gyorsabb volt, és gyorsabb még most is. Nos, felmerül a kérdés, mennyi esély van elkerülni az ócska betonkockás úton az ütközést? De amikor nem a 120 hanem a 130 volt újdonság, akkor is volt ám bőven ócska 7es, és ugye akit egy úthiba dob be a másik elé, az sem győződik meg, hogy mennyi a szabad hely.
65 km/h sebességgel halad a trabant, 135tel (méréshatáron belül) a másik áldozat, találjuk ki mi az eredmény? Ugye az ütközés után számíthatnak a következő érkezőre is, a helyzet így igencsak kellemetlen. Elmondhatjuk: Sem az út, sem a gépkocsiállomáény nem volt alkalmas a 120ra, és később a 130ra sem.

A sebességkülönbség, a kocsi végsebességéhez közeli autózás, a sok úthiba, az akkori hosszabb fékút rendszeresen veszélyhelyzetekhez vezetett, az elhamarkodott döntésnek következményei voltak. Azóta érezzük, javult annyit mind az autópályák állapota, mind az autók színvonala, hogy legalább 15-20%ban emelhetnénk a sebességet, a kérdés az, hogy mi ennek az emelésnek az alapja.

Ennyi év után végre megérett a magyar közlekedés arra, hogy autópályán 100 helyett 115-120szal mehessen, és lassan a 130as tempó is indokolt lett? Vagy alkalmazkodtunk a 130hoz, és erre jön rá az emelés, a bölcs döntés a 150 lenne.

Nem csak a sebesség => balesetek száma közötti vélt vagy valós összefüggés a fontos a statisztikában, hanem az is, hogy azóta hogy változtak az utak, hogy változtak az autók és hogy változott a forgalom. Végül pedig, hogy változtunk mi magunk. Mire vagyunk felkészülve.

Nem az a kérdés, hogy mennyivel mehetünk, hanem az, hogy mennyivel lehetünk gyorsabbak, mint az elénk úthiba, leesett szemét, stb. miatt bekerülő pánikbaesett mazsola. Ideális esetben ez után az ütközés után nem szabad megpördülni, üzemképtelenné vállni, megvárni míg belénkszáll még valaki, sőt a legjobb az, ha az esetek többségében van esélyünk elkerülni az ütközést. 30, esetleg 40 km/h sebességkülönbség lehet a megengedett?

A sebességet elbírja az út, elbírja a forgalom, elbírja az autónk? És vajon mennyivel megy a mazsola aki bekerül elénk.

Mit számít az, hogy egy balesetben az autó ma jobban gyűrődik, ott a légzsák, ergo egy nagyobb koccnál hamar megállunk és jönnek mögöttünk, ott mennyi lehetne a sebességkülönbség, mi az ami az autópályán lefelé szoríthatja a határokat? A magyar hatóságok egy közvetett összefüggést egy nem túl jó statisztika alapján (ami nem vette figyelembe a legfontosabb tényezőket) állapítottak meg, és ebből következtetnek, nem túl pontosan.