Eddig csak olvasó-kommentelő üzemmódban voltam jelen ezen a blogon, de ma olyant pipáltam, amilyet még nem. Igaz, én is hibáztam, de ami utána jött az kicsapta a biztosítékot...

A Margit híd felé mentem, a Budai alsó rakpartra akartam volna menni a Szépvölgyi út felől, szokásos mértékű dugónál még egy kicsit lassabban ment a forgalom. Egy darabig sínylődtem a külső sávon, majd beváltottam a belsőbe a hídtól kb. 100-150 méterre. Elaraszolgattam az utolsó lámpáig, aholis elém tárult az ok - egy kamion vészvillogóval jól megállt a legbelsőben. Na index ki jobbra, tükör sasol, valaki beenged-e. Az első három semmit se lépett, gondoltam esetleg nem látják, hogy mi van, hát segítek, kicsit elkezdtem gurulni be az eggyel jobbra lévő sávba. Kezdett idegesíteni a helyzet... Még vagy két-három kocsi elment, de a lassú csorgással addigra már jó fél méterre benn voltam a sávban, meg vérnyomással a piros zónában. Erre meg is állt egy kocsi, de csupán azért, mert elálltam az útját, nem önszántából. Villogott, én egyezményes karjelzést használtam a hátsó ablakon keresztül, miközben padlógáz, majd a kamion után rögtön vissza a legbelsőbe, hisz a rakpartra akartam lejutni.

Na ez itt persze nem ért véget, elhúzott jobbról, majd lefékezett az álló kocsik vonalában a talán aranyszínű 307-esben a kis fiatal nyikhaj. Melléértem, zene kikapcs, ablak már leeresztve. Mutogatom már messziről, hogy zippzározni kellett volna, erre azzal jön hogy hülye kis Thaliás köcsög, ne mutogassak, meg hogy kiszed a kocsiból. (nem lett volna szép vége, az biztos, ha megpróbálja, de nem szeretnék börtönbe kerülni...) Eközben mondtam a címben szereplő "Zippzár baz'meg" mondatot. Ő persze mondta a magáét, hogy zippzár, persze, csak ki akartam előzni a sort... Majd elhajtott.

Oké, hülye voltam, mert nem volt szabályos, ahogy kitoltam a kocsi orrát, de lett volna az 5-6. autó magasságában más normális módom? Megvártam volna, amíg pirosat kapnak, és akkor megyek ki? Igaz, az a szabályos, de mögöttem is kismillió ember vár, szeretnének ugyanúgy hazaérni mint a Peugeot-s srác, vagy én. Mi lett volna az illő? Amit én szoktam csinálni hasonló helyzetben, fék, villant, beenged, örül a vészvillogónak, köszönő kézmozdulatnak. És nem kell közben megállni sem, bár sok a mazsola, a többség "lendületből" veszi az akadályt, szép, korrekt haladást lehetővé téve.

De a másik arc észjárása, gondolatmenete az igazán döbbenetes.... Végigálltam a sort, előttem vesztegel egy kamion, ami vagy nem tudja, merre jár, vagy lerobbant, és azzal, hogy ki akarom kerülni, majd visszatérni ugyanabba a sávba, "kielőzöm a sort"? Nem buszsávon
 jöttem, indexeltem, vártam egy darabig és akkor se berobbantam a sávba... Veszélyhelyzet nem volt (már ha mindkettőnk magasabb vérnyomását nem tekintjük annak), ő meg jól felkapta a vizet. Kérdem én, nem lett volna egyszerűbb már jóelőre fair módon viselkednie, nem csupán neki, de az előttük haladó autósoknak is?

A zippzár amúgy kettős problémát is felvet. Egyrészt a beengedő, másrészt a bekéredzkedő oldalon. A beengedő oldal problémája a triviális "Én márpedig be nem engedem ezt a kis köcsögöt/plázacicát/hájgyárat magam elé, az szent, különben is biztos drogos/kurva/adócsaló." Szerintem ezt a primordiális, genetikailag kódolt barbár egoizmust nem kell magyarázni.

A másik oldal finomabb, bonyolultabb eset. Ennek eklatáns példája az Árpád hídra a Vörösvári útról feljutás esete. Bal sáv általában a felhatjó közepén megtorpan, jobb sávon szabad az út majdnem fentig. Azaz így lenne, ha nem állna le mindenki a felhajtó közepén bekéredzkedni, ezzel megállítva a jobb sávot, ingerültségre késztetni a balt. Az a másik eset, hogy valaki ezerrel előretép, de nem veszi fel a másik sáv ritkusát, hanem vagy megáll, és indexelve várja, hogy valami történjék, vagy ezerrel bevágódik valaki elé. Ez utóbbi veszélyességéről most inkább nem zengnék ódákat, pont az említett helyen... Az első esetben viszont megáll a jobb sáv, és ahhoz hogy valaki beengedje a kéredzkedőt, meg kell állnia a balnak is egy pillanatra, ráfutásveszélyt okozva. Baromság, nem? 

Kultúrországokban ez úgy néz ki, hogy megy a két sáv cirka azonos tempóval (milyen meglepő, ez az aktuális úton megengedett sebesség, vagy kevesebb szokott lenni), és a legvégén összefonódik, zökkenőmentesen, nyugodtan, higgadtan, biztonságosan a két vagy több sáv. Senki se anyáz, senki se nézi hogy S80 vagy kispolák a másik, stb. Csak közlekednek...

Ugyanígy hozzá kéne hogy tartozzon az autós illemhez az is, hogy ha áll a sor, akkor azok, akiknek elsőbbségük van, maguk elé engedjenek egy-egy mellékúton veszteglő autóst a'la zippzár, ismétcsak. De itt, ebben az országban még a KRESZt se tartja be egy igen jelentős mennyiségű közlekedő, nemhogy az íratlan közlekedési illemszabályokat... Az elsőbbség ugyanis nem kötelező érvényű! Le is lehet mondani róla ennél sokkal finomabb esetben is. És az a 2-3, de akár 20-30 autó nem fékez semennyit azon, aki beengedi maga elé őket, hiszen hányszor látni, hogy "deadlock" alakul ki, vagyis egy út telítettsége miatt nem megy egy másik, amiatt egy harmadik, és az meg blokkolja az elsőt, kialakult az ördögi kör, senki semerre...
Reménykedem, hogy nem csupán pusztába kiáltott szó amit leírtam, talán valami foganatja is lesz - bár az az igazság, hogy úgy gondolom, akiben foganatja lehet, az már nem úgy közlekedik, mint a kedves 307-es sofőrje!

U.i: büntetésből csak azért is mindig beengedtem valakit magam elé ha volt rá mód és igény - és a Kosztolányinál Valaki meg is köszönte.... Ezúton köszönöm neki, valamilyen tinédzserkorú, de jó állapotú japán kocsival volt, kísérje őt és a hasonlókat nyugalom az utakon!