X 2007.11.16. 14:31:59

Na akkor az első jó (azaz rosszul szabályozott) téma: VADBALESETEK... Szóval ha van veszélyt jelző tábla, ha nincs tábla, honnan jött a vad, stb... Melyik fél részéről van rendellenesség, veszélyes üzemek, stb.
Pár oldalt tudna írni róla biztosan - anélkül, hogy nagyon félrebeszélne... Tudom, nekem van egy kb 1-2 oldalas tömör, az adott balesetre szóló előzetes jogi állásfoglalásom. Jó lenne, ha a nyilvánosság is tudná mikor mit tegyen, stb... Mert jelenleg a vadásztáraságok nem szívesen (sőt) fizetnek, a rendőr inkább nem akar helyszínelni, stb...

A vad védelméről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 75. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a vadászatra jogosult a Ptk.-nak a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályai szerint köteles megtéríteni a károsultnak a vad által a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt. A vadászatra jogosult tartalmilag majdnem objektív felelősséggel tartozik azon károkért, amelyeket a vad a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívüli területen – tehát például a közúton - okoz.

Az az eset azonban, amikor a vad a közúton haladó személygépkocsiban, azaz egy másik veszélyes üzemben okoz kárt, speciális tényállásnak tekinthető.

A Polgári Törvénykönyv szabályai szerint ha a kárt több személy fokozott veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozta, egymás közti viszonyukban a felelősség általános szabályait kell alkalmazni (Ptk 339. §), és ha a károkozás egyik félnek sem róható fel, de ha a kár egyikük fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre vezethető vissza, a kárt ez utóbbi köteles megtéríteni.(Ptk. 346.§ (2) bekezdése)

A fentiek alapján a felelősség megállapítása három lépcsőfokban történik:

1. Felróhatóság vizsgálata

Ha tehát megtörténik egy ilyen jellegű baleset, a felelősség általános szabályait kell alkalmazni, azaz először azt kell vizsgálni mind a vadászatra jogosult, mind a gépkocsi vezetője szempontjából, hogy megszegett-e valamilyen rá vonatkozó szabályt (a KRESZ szabályait, illetve a vadászatról szókló törvényt).

A bírói gyakorlat a vadászatra jogosult felróható magatartásának minősíti, ha a vad gépjárművel történő ütközése közvetlenül

• a vadászat miatt következik be, vagy

• ha a jogosult a közút száz méteres körzetébe mesterségesen telepített vadetetővel, sózóval, szóróval, itatóval, dagonyával vagy művelt vadfölddel a vadat odaszoktatta.

A kármegelőzés elmulasztása miatt is megállapítható a felróhatóság. A vadászatról szóló törvény alapján a vadászatra jogosult a károk megelőzése érdekében köteles:

• amennyiben a vad életmódja ezt indokolja, annak elriasztásáról gondoskodni;

• a károkozás közvetlen veszélye esetén az érintett föld használóját értesíteni;

• a vadászati jog gyakorlását úgy megszervezni, hogy az a föld használatával összefüggő gazdasági tevékenységgel összhangban legyen;

• szükség esetén vadkárelhárító vadászatokat tartani.

A vadásztársaság felelőssége tehát a fent felsorolt esetekben állhat fenn, amennyiben a vad gépjárművel ütközik.

A gépkocsivezető szempontjából felróható magatartásnak minősül, ha pl. a gépjárművezető nem elég körültekintően vezette a járművet, vagy gyorsan hajtott annak ellenére, hogy  a vaddal való ütközésnek a szóban forgó útszakaszon állandó a veszélye, erre felhívó jelzőtábla ki van helyezve. A jármű vezetőjének tehát elsősorban a közút jellegéből, az út tényleges forgalmából kell megítélnie azt, hogy reálisan milyen akadállyal kell számolnia.

2. Felróhatóság hiányában (tehát ha egyik oldalon sem áll fenn szabályszegés) a fokokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre visszavezethető ok vizsgálata

Ha egyik fél sem szegte meg a rá vonatkozó, az előző pontban ismertetett szabályokat, a következő lépcsőfok annak vizsgálata, hogy a kár a vadászatra jogosult vagy gépjármű vezető fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre visszavezethető-e.

Ebben a körben sajátos bírói gyakorlat alakult ki. A Legfelsőbb Bíróság (BH. 2000. 401. számú eseti döntésében) olyan iránymutatást adott, miszerint önmagában a vad közúton való megjelenése nem értékelhető a vadásztársaság fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességként.

Vannak azonban olyan esetek, amikor a vad közúton való megjelenése olyan különleges módon történik, hogy az kellő alapul szolgál a vadászatra jogosult működési körén belül felmerült rendellenességnek a megállapításához.

A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntése (BH. 2003. 237.) szerint XY gépjárművezető 1998. szeptember 22. napján személygépkocsival közlekedett a perbeli főúton, amelynek során váratlanul a gépjármű hátuljának ugrott egy szarvas. Az ügyben lefolytatott bizonyítási eljárás adatai szerint a káresemény szeptember 22-én, szarvasbőgés idején történt, amikor az állat magatartása lényegesen megváltozik. Ez abban jelölhető meg, hogy a veszélyforrásokra - a személygépkocsira is - a szokásostól eltérően reagál. Így fordulhatott elő, hogy a szarvas a gépkocsi jobb hátsó részének ugrott, azaz akkor lépett az úttestre, amikor előtte a gépkocsi már elhaladt. Ez az általánostól eltérő, hirtelen és váratlan reakciónak minősül, amely az adott esetben kimeríti a rendellenesség fogalmát. Eben az esetben a vadászatra jogosult felelősségét megállapították.

Eltérő a bírói gyakorlat a gyorsforgalmi utak és az autópályák vonatkozásában (BH.2005.212.), amelyek a közutaktól annyiban különböznek, hogy ott a KRESZ tiltó rendelkezése folytán gyalogos, illetve lassú jármű feltűnésével nem kell számolni, a közlekedő járművek sebessége az egyéb közutakhoz viszonyítva lényegesen magasabb. Az ilyen utakon a gépjárművezetőknek nem kell számolniuk semmilyen a közlekedést akadályozó körülménnyel, a vadak megjelenésével sem. Ez ugyanis oly mértékben lassítaná le a közlekedést, mely az autópályák és gyorsforgalmi utak létét és értelmét kérdőjelezné meg.

Az nem vitás, hogy az utak is a természet részei és a vadak természetes környezetükben szabadon élnek és mozognak. Az autópályák és gyorsforgalmi utak rendeltetésszerű működésének biztosításához is ugyanolyan társadalmi érdek fűződik, mint a természet védelméhez. E két érdek összhangjának megteremtése érdekében létesítenek az autópályák mellett vadvédő kerítéseket és több helyen a vadak átjutását biztosító átjárókat is.

Megállapítható a bírói gyakorlat alapján, hogy a nagyobb sebesség folytán (természetesen kivéve a kellő körültekintés elmulasztását vagy a relatív gyorshajtást, illetőleg a felróhatóság egyéb lehetséges eseteit) gyakran objektíve elkerülhetetlenné válik a gépjármű elé ugró vaddal való ütközés. Ebben az esetben a vadnak a gyorsforgalmi utakon való hirtelen felbukkanása a vadászatra jogosult fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességnek minősül, így a kár megtérítésére a vadászatra jogosult köteles.

3. Ha a fokozott veszéllyel járó tevékenység körében bekövetkezett rendellenesség egyik félnél sem állapítható meg, kárát - felróhatóság hiányában - mindegyik fél maga viseli. (Ptk. 346.§ (3) bekezdése)

A fenti rendelkezés értelmében tehát ha sem szabályszegés (lásd 1. pontban megjelölt esetek), sem rendellenesség (lásd 2. pontban megjelölt esetek) nem áll fenn, mindenki viseli a saját kárát: a gépjármű tulajdonosa a gépjárműben esett kárt, a vadásztársaság pedig a vad elhullásából eredő kárt.

Dr. Lak Edit ügyvéd Közlekedési szakjogász Biztosítási szakjogász 1082 Budapest, Üllői út 60-62. IV. 29. Tel.: 210-15-64 ; Fax.: 299-04-95 Mobil: 06-30-655-48-58 Web: www.lakedit.hu