Ma családice vagy 330 kilométert tettünk meg az első hóban, BP - B.Endréd - Zamárdi - Tamási - BP útvonalon, 10:00 és 17:00 óra között, nem jókedvünkben, de mert kellett. Odafelé nem is volt semmi különösebb probléma: szép fehér volt minden, átlagsebességem olyan 90-100 kmh között volt. Esett ugyan valamennyi hó, de nem volt veszélyes, csak némi latyakot eredményezett. Ám Zamiból Tamási felé menve, olyan 13:00 óra után rátértünk a Siófok-Szekszárd közötti útra (65.-ös?), ahol már más volt a helyzet: erős pára, elégg csúszik a havas út, állandó, gyenge hóesés, közepesen erős oldalszél, közepes forgalom, szembejövő, félvak kocsik, fél féklámpák vagy fele hátsó világítás, vagy egyáltalán, be sem kapcsolt világítás, de ezt már megszoktuk. Ja, indexelni is csak néhányan (biztos csak azért, mert a kabátujjuk beakadt abba a kis bal oldali karba), amúgy a kutya se, amúgy balkánilag.

Ám nem is ezért írok, hanem: elég sokáig mentünk olyan 50-60 km közötti sebességgel egy kis Smart után - ugyan, minek előzgessünk csúszós, havas úton? Tamási előtt k.b. 7-8 kilométerrel van egy balkanyar, maga az út balra lejt, utána emelkedő következik; itt nyáron is vigyázni kell, mert eléggé beláthatatlan, mint általában a kanyarok. Na már most, szegény kis Smart elkezd balra fordulni, követi a kanyar ívét, de legnagyobb megdöbbenésünkre, elkezd az út közepe felé csúszni, nem kicsit, nagyon: gyakorlatilag mintha átlósan, a képzeletbeli felezővonalon átlépve akarta volna levágni a kanyart. A vezető - jól lehetett látni - ellene kormányzott, teljesen kihajtotta jobbra a mellső kerekeket (arra nem emlékszem, hogy láttam volna fékezni, de biztos), de mindennek ellenére, a kocsi féloldalt csúszva, átlósan átszelte az utat, és mintha lassított felvételt láttunk volna, beleborult az árokba, majd bal oldalára dőlve megállt.

Természetesen, mi is megálltunk, és előre rettegve a látványtól, rohantunk oda, de szerencsére, a vezetőnek semmi baja nem lett. Sikerült is némi segítséggel kikecmeregnie az ég felé néző, utasoldali ajtón.

A többi közlekedő is mind megállt segíteni - ez nekem olyan megnyugvás volt, amit nemigen lehet szavakkal kifejezni. Akadt ott egy Tamásiba való úr is, aki azonnal felhívta az autómentő haverját (tényleg, k.b. 40 perc múlva jöttünk visszafelé, és már ott is voltak), a másik kérdezte, hogy hívjon-e mentőt, de a harmadik-negyedik... is segíteni akart. Minden arrajáró megállt, mindenki érdeklődött, a segítségét ajánlotta fel, de szerencsére, nem volt rá szükség...

Sok évvel ezelőtt láttunk egy filmet, "Ha a világon mindenki ilyen volna" címmel; ez a film jutott az eszembe. Igaz, szinte biztos vagyok benne, hogy minden balesetnél ez a helyzet, mindenki segít, aki arra jár, de tekintettel arra, hogy 35 évnyi vezetői gyakorlatom ellenére - szerencsére - ez volt az első olyan baleset, amelyet mondhatni, testközelből láttam, így ilyet még nem tapasztaltam. Ismeretlenül is köszönetem mindazoknak, akik ott voltak, és segíteni akartak.

Ja, és hogy mi a végkicsengés? A Smarton nyári gumi, azaz, nyári gumi volt. Ennyi. Ezek szerint nem elég. Drága? Igen. Szükséges? Igen. Mindenki használja? ...... <<< Ide lehet írni a válaszokat.