Köszönöm! A reakciók érdekesek és tanulságosak voltak. Sokan csak azzal foglalkoztak, hogy nekünk rendőröknek a kötelességünk kultúráltan intézkedni. Ez természetesen igaz. Viszont a lentebb leírt társadalmi munkáról szóló részt senki nem vette figyelembe. Pedig két fontos dolog is van benne. Az egyik, hogy sok rendőr a fizetett munkája mellett még fizetés nélkül is elmegy a munkáját végezni, csakhogy támogassa az új és jó ötleteket. A másik, hogy ez az ötlet pont arról szól, hogy a jogkövető állampolgárok zaklatása nélkül lehessen kiszűrni a problémás kocsikat. Néhányan elfelejtették, hogy a blog a közlekedésről és az autósok társadalmáról szól, ezért én is csak hasonló témákat rebegtettem meg soraimban. Sok pozitív kritika is érkezett, ezért úgy érzem levelemnek sok haszna volt.

Jómagam naponta találkozok olyan intézkedés alá vont állampolgárokkal, akik mérhetetlenül ocsmány stílusban beszélnek hozzám vagy a kollégáimhoz. Érdekes módon nem a mindenki által sokat szidott izomagyú, luxusautós gengszter kinézetű úriemberek teszik ezt. Többségük már nem sokat szól, olyan nagyon tesz az egészre. Inkább azt érezteti a rendőrrel, hogy a közeg csak egy kis pont, akinek eltűri a jelenlétét. Ha meg büntetésre kerül a sor, akkor egyszerűen csak annyit mondanak (tegező stílusban), hogy "add a csekket".

Ez inkább elkeserít mint dühít.  Megjegyzem, hogy a nagystílű bűnpárti uraknak általában minden rendben van a papírjaikkal, ugyanis nem ezen akarnak elbukni. Ráadásul jó néhányukat körözik, ezért azt remélik, ha kultúráltan viselkednek, nem priózzuk el őket. A kispályás bűnözők vagy a bűnözőkre hasonlítani akaró okostojásokkal már más a helyzet. Ők fenyegetőznek, türelmetlenek, bunkók ráadásul azon kívül, hogy kifizették a használt 5-ös "bömöst" vagy "mergát", semmi mást nem fizetnek. Így jó néhány feljelentéssel is gazdagabbak. Ők azok akik gyakran jelentenek fel minket és gyakran megalapozatlan vádaskodás miatt járhatnak a kollégák az ügyészségre. Már ezt is megszoktuk. Tőlük nem is vár már mást az ember, a rendőr is hasonlóképp áll hozzájuk. De a megdöbbentő és néha tényleg vérlázító az, amikor társadalmunk becsületesnek hitt, konszolidált, kultúrembernek kinéző állampolgárai valami embertelenül gyűlölködő és fröcsögő stílusban állnak hozzá egy egyszerű közúti ellenőrzéshez is. Még akkor is, ha az ember továbbra is kultúrált hangon folytatja velük szemben az intézkedést.

Gondolom ebben az utóbbi évek eseményei is közrejátszottak, de ezekben az estekben mindig felfordul a gyomrom és nehéz megőrizni a hidegvéremet. Szerencse, hogy munkakörömből adódóan, gyakran csak az intézkedések tanúja és nem elszenvedője vagyok. Ráadásul ezek az autósok általában nagyon megalapozott ok miatt vannak ellenőrizve, így még csak azt sem mondhatják, hogy ok nélkül igazoltatjuk őket. Jól öltözött apukák, anyukák feledkeznek meg arról, hogy a gyermekeik is a kocsiban ülnek. Jönnek az "én tartalak el a fizetésemből, úgyhogy nekem ne mondd meg mit csináljak" , a nekem "jogom van mindenhez" és az "ÁVH" típusú szövegeikkel. Ehhez persze sok ocsmányságot csatolva és természetesen végig tegezve a rendőröket. Mérhetetlenül agresszívak és megjelenésüket meghazudtolva bunkók.

Emellett még a "felpofozlak" meg az "egyenruha nélkül te egy senki vagy" típusú mondatok is elhagyják csepp szájukat.  Főleg középvezetők, vezetők, vállalkozók, nagy cégek alkalmazottai. Újdonság a hatvan évhez közeli, hiper-agresszív embertípus, akik az előző jellemvonásokat felvonultatva néha még a fizikai konfrontációig is eljutnak. Természetesen a rend őrének mindezt el kell viselnie, de lelkileg az akkor is nagyon megviseli az embert. Idővel majd ehhez is hozzászokunk. Az is tény, hogy néhány kollégámnak van mit javítania az intézkedés taktikáján és kultúráján, de a tapasztalatom az, hogy főként a normálisan és kultúráltan intézkedő rendőrt érik ezek az atrocitások. Talán azért mert ott érzi az ellenőrzött fél, hogy bele rúghat , úgysem lesz baja. Ezek a típusok szintén imádják a rendőrt feljelenteni, jogvédőkhöz és más szervezetekhez fordulni, hatalmas balhét csinálni egy egyszerű igazoltatásból.

A szolgálatteljesítés közben lelőtt kollégámmal kapcsolatos reakciókra nem tudok reagálni. Ugyanis személyesen ismertem őt, és még most sem tértem magamhoz abból a lelki sokkból, amit a halála és annak körülményei okoztak. Csak annyit tudok mondani, hogy ezzel egy negatív vízválasztót léptünk át. Ne lepődjön meg senki, ha ezentúl kicsit más lesz az intézkedések formája. Ugyanis a pár sorral fentebb leírtak is azt bizonyítják, hogy mindenkivel szemben gyanakvóbbnak és körültekintőbbnek kell lennie a rendőröknek. Az iskolában amúgy is ezt tanítják, de az élet ezt a szemléletet csak erősíti. A rendőrt nem kell szeretni, viszont a rendőr is elvárhatja, hogyha ő határozottan és a formai jellegeknek megfelelően intézkedik, akkor az ellenőrzött fél együttműködő legyen. Megjegyzem ez az ellenőrzött fél kötelessége is, esetleges problémáját jelentheti az illetékes szerveknek.