A történet, amit elmesélek, a IX. kerületi Lechner Ödön sétányon esett meg. Itt az út három sávos, kettő a Boráros tér felé vezet, egy a Lágymányosi híd felé. Tudni kell, hogy a sétány közepe táján, a Duna felőli oldalon építkezés folyik, ezért jó (?) magyar szokás szerint a szélső - a Nemzeti Színház felé vezető - sávot majdnem teljes szélességben lezárták. Ezen a szakaszon újabban működő rendőrlámpa is van.

Az észak felé haladók azzal segítik a szemből érkezőket, hogy csak a szélső sávot használják. Így a dél felé haladók a belső sávon szemben haladnak tovább - másképp nem tudnának továbbmenni, hiszen - mint említettem - egy szem sávjukat lezárták.

Február 14-én reggel a IX. kerületi Lechner Ödön sétányon haladtam a Boráros tér felé. Második voltam a sorban, mögöttem vagy tucatnyi autó. Előttem egy fekete Renault Clio megállt az építkezésnél pirosat mutató lámpánál a szélső sávban. A belső sávot udvariasan üresen hagytuk. Szemben szintén szép sor gyűlt fel.

Ekkor meglepve láttam a tükörben, hogy egy fehér Honda - úgy emlékszem, egy ősrégi CRX - elhalad a sor mellett a belső sávban, és begurul a Clio mellé. Dühhel vegyes kíváncsisággal figyeltem, mi lesz most.

A lámpa zöldre váltott, a cliós tempósan (de nem csikorgó gumikkal) elindult, a hondás utána. Szemből is megmozdult a sor, de a fél autóhosszal lemaradt hondás nem tágított, a sportkipufogó felhördült, a Honda az úttest közepén vágtatva próbálta befogni a Cliót. Szemből a sorban jövő autósok, észlelve az előttük haladó kocsi takarásából hirtelen előttük termett ámokfutót, fékezéssel és gyors jobbra húzódással mentették az életüket. Én szintén lemaradtam, nem szerettem volna egy tömegbaleset résztvevőjévé válni.

A hondás eszébe vette, hogy előbb-utóbb frontális ütközés lesz a vége, de nem volt hajlandó feladni: bár még mindig 1 méter hátrányban volt, jobbra kormányozva célba vette a Renault oldalát, megpróbálva őt leszorítani az útról. Ezen a ponton a Clio vezetője rájött, hogy egy potenciális gyilkossal van dolga. Lelépett a gázról, jobbra rántotta az autót, és hagyta, hogy a CRX eléje vágjon.

Az izgalmas rész ezzel véget is ért, de jellemző a hondás későbbi viselkedése is: a sétány végén a két sáv között kígyózva próbálta kitalálni, melyiken jut át előbb a kereszteződésen, majd szlalomozva próbált előbbre jutni a Soroksárin. Mindezt csak azért, hogy a Petőfi híd alatt áthaladva mindjárt beálljon a 15-ös busz megállójába, ahol kitette a csaját. Ezután addig ment a buszsávon, amíg nem talált egy lyukat a belső sávban haladó sorban, ahová a záróvonalon keresztül be tudott vágni.

De térjünk vissza a Lechner Ödön sétányon történtekre. Miután lehiggadtam, végiggondoltam, hogy a KRESZ szerint szabálytalan volt-e a hondás. És meghökkenve jöttem rá, hogy a törvény szerint a szemből jövők voltak szabálytalanok. Ugyanis a két forgalmi irányt záróvonal választja el egymástól. A dél felé haladó forgalmi sáv lezárásának idejére a szokásos sárga ragasztós csíkkal a belső sávra kellett volna átterelni az ott jövő autókat, ez azonban nem történt meg. Így hát mindenki, aki ott jön, átlépi a záróvonalat, mert mást nem tehet. Csak ez meg szabálytalan. Ezzel szemben a hondás jogszerűen ment el mellettünk a belső sávban, és ragaszkodott a pozíciójához. Jogszerűen, mondom, de persze minden jóérzést felrúgva - csak ez meg nem jogi kategória...

Kérdés, hogy mit mondott volna a bíróság, ha tényleg baleset lett volna a vége...

Mindenesetre azt javaslom, hogy aki legközelebb a Lechner Ödön sétányon lát egy fehér Hondát DCF kezdetű rendszámmal, aminek a volánja mögött egy jól megtermett, kopasz suttyó ül, az legyen vele nagyon-nagyon óvatos...