Már egy ideje olvaslak benneteket, pont ma határoztam el, hogy én is megosztanék az olvasókkal egy igen érdekes helyzetet, holmi egyirányú utca hip-hopp történő "visszafordításáról". A sors iróniája azonban, hogy a ma esti események miatt ez a sztori kissé érdektelenné vált.

(a kép csak illusztráció, nem pont ez a kamion volt - a szerk.)

Szóval, a történet igen friss, ma (03. 09) este 9 körül esett meg az M0 szigetszentmiklósi lehajtója után - egészen pontosan azon az úton, ami Budapestet Szigetszentmiklóssal köti össze.

Mivel kifele haladnék, szorgalmasan besorolok balra. Mellettem egy a Napocskás Kamion (Waberer's Optimum Solution) indexelget jobbra. Eddig még semmi meglepő, leszámítva azt, hogy teljesen érthetetlen, miért nem kanyarodik, elvégre balról senki sem jön. Aztán egy szemvillanás alatt meggondolja magát, elkezd balra jelezni (továbbra is a jobbra kanyarodó sávból), és a jelzést tett is követi. Gondoltam, megvárom, amíg végez, egyrészt ő a nagyobb, másrészt úgysem látni tőle semmit. Azt mondjuk már megszoktam, hogy egyesek érdekesen értelmezik a besorolásra vonatkozó szabályokat, de ami ezután következett, az a hihetetlen határát súrolja - a túloldalról.

Én is sikerrel kanyarodok, majd konstatálom, hogy a monstrum a félelmetes 20 km/h sebességgel száguld előttem. (A terepet nem ismerőknek: az események egy felüljárón zajlanak, ami az M0 felett halad el, egészségesen előzni gyakrolatilag nem lehet rajta, ha jól emlékszem elvileg sem szabad.) Majd megáll. Hurrá. Részemről vészvillogó be, nem szeretném, hogy valaki kevésbé figyelmes belémszálljon hátulról mert nincs felkészülve arra, hogy éppen az út közepén van kedvem ácsorogni.

Ekkor a kamion, kis gondolkozás (értsd: pár másodperc) után elkezd tolatni! Én is rückvercbe kapcsolok, csakhogy azóta már mögöttem is toporognak páran, hely nem nagyon van. Ezzel egyidőben dudálok, mint a hülye, hátha észrevezi magát a fazon, de semmi reakció, ő jön, egyre csak jön. Jobb híján menekülök hátra, és valóban, gyanúsan csattanásszerű hang a történet vége. A jobbik eset: én futottam rá a mögöttem menőre és nem a monstrum rám...

Na, ezt már észrevettük mindannyian, mögöttem levő kocsiból három férfi kipattan, ezt teszem én is. Elkezdeném mondani nekik, hogy bocsesz, mi a f*szt tudtam volna tenni, ha nem megyek, ez a vadállat egyszerűen bedarál a s*ggével. Nincs rá szükség, maguktól is a kamionosra üvöltenek - első menetben mondjuk azt, hogy ha már egyszer sikerült összehoznia ezt a vidám koccanást, illene megállnia. Nem teszi. Ehhez én is csatlakozom, de hiába. Részéről el van intézve a történet: már visszatolatott annyit, hogy rá tudjon kanyarodni az M0 felhajtójára, és mint aki jól végezte dolgát, továbbhajt.

Mi a tanulság?

0. Ha lehet kérni, senki ne jöjjön azzal, hogy miért nem tartottam be a követési távolságot, illetve hogy egy kamionból nem lehet látni, hogy mi van a jármű mögött. Egyrészt, tartottam, alkalmazkodva az előttem haladó sebességéhez. Arra nem lehet felkészülni, hogy meg fog állni, és arra végképp nem, hogy tolatni akar egy főút közepén. Másrészt, szerintem aki kamiont vezet, tudnia kell, hogy nem lát maga mögé, és ha tolatni kezd, talán illene időt hagynia, hogy az esetleg mögötte haladóknak legyen idejük reagálni a történetre. (Ráadásul: azzal is tisztában kellett volna lennie, hogy vannak mögötte, hiszen pont mellőle kanyarodtam rá az útra.)

1. Az, hogy senkinek, de még egyik járműnek sem lett baja, nagyjából csak az én és a mögöttem levő lélekjelenlétének, illetve az Isteneknek köszönhető. (Nálam semmi, a mögöttem lévőnek összesen a rendszámtábla tartója repedt el.) A másik autó is tolatásban volt már, amikor összeértünk, de mivel mögötte is álltak már (akik valószínűleg szintén nem voltak felkészülve egy villámtolatásra), neki se volt sok helye.

2. A kamionos végeredményében pusztán annak köszönheti, hogy nem hívtunk rendőrt, hogy nem történt kár egyik autóban sem. Kizárólag a baleset előidézésében vett részt, az elkerülésében nem méltóztatott. (Nem tudom ugyan, hogy milyen kárt tett volna bennem, ha ráfut a motorházamra a farával, de nem is igazán akarom kipróbálni.)

3. Ezzel együtt, mivel azt sem tudhatta, hogy lényegében semmi sem történt, illett volna megállnia, ahelyett, hogy elszelel, amikor látja, hogy valószínűleg nem ok nélkül pattantunk ki hirtelen olyan sokan.

4. Végül a kamion az M0 Szeged felé vezető irányába távozott, ha minden igaz, arra, amerről jött. Ehhez felhasználhatta volna, teszem azt, a kanyarodósávot is, az ugyanis pont azért van ott, hogy ezt a manővert szabályosan lehessen kivitelezni. Nem tette. Valószínűleg menthetetlenül eltévedt, és fogalma sem volt arról, pontosan merre is kellene mennie. Ez előfordulhat bárkivel - ám egyáltalán nem mentség arra, hogy valaki a szabályokon való "felülemelkedéssel" vágja ki magát a helyzetből. Főleg akkor nem, ha kamiont vezet.

Szóval, ez úton üzenném az ST 414-es* (román) rendszámú Waberer's Optimum Solution (közismert nevén: "Napocskás") kamion vezetőjének, hogy legközelebb, ha egy mód van rá, a hátsó felét csak olyanoknak kínálja fel, akik ezt igénylik - és ha lehet, ezt se egy forgalmas közút kellős közepén tegye. Ugyanakkor, ha az attrakciója érdeklődést vált ki, ne legyen szégyenlős: ne szeleljen el.

Szintén ez úton üzenném a Napocskás Kamionok Mindenható Urának, hogy ne hagyja, hogy néhány a cégnél dolgozó sofőre hatására annyira rossz élmény alakuljon ki a gyanútlan autózókban a könnyen felismerhető járműveiről, mint amennyire az ma este két delikvens esetében történt. Többen ugyanis nem vagyunk híve a "közúti veszélyeztetés" nevű fogalomnak, sem előidézői, sem elszenvedői oldalon.

* A rendszámban nem vagyunk biztosak, villámgyorsan kellett leolvasnunk, az illető a távozást már 20 km/h-nál jóval gyorsabban adta elő. Továbbá bevallom, hoppá pont nem a fénykép készítésére alkalmas tárgyaink keresgélésével voltunk elfoglalva. (Bár, feltételezhetően van rá mód, hogy azonosítani lehessen, melyik jármű kolbászolt arra az ominózus időpontban.)