A hétvégén Joe, a cowboy párbajozni hívott.

Az M7-es háromsávos részén jöttem Pest felé egy Suzuki SX4-gyel, egyenletes 130-as tempóval. A 100-as táblákat nem nagyon vettem figyelembe, mint ahogy általában senki... Ezt csak azért említem, hogy legyen miért szidni a post beküldőjét.

(Aki nem ismeri az utat: a három sávos autópálya nagyon sűrűn ki van dekorálva a következőképpen: csúszós úttestre figyelmeztető tábla, alatta kiegészítő tábla, hogy ez esőben érvényes. Alatta pedig 100-as sebességkorlátozás. Ez a kombó így azt jelenti, hogy a 100 verőfényes napsütésben is érvényes.)

A forgalom viszonylag gyér volt, a külső sávba haladtam. A középsőben, a jobbra tartási kötelezettségnek fittyet hányva poroszkált valaki. Ahogy azt illik, bemegyek a legbelső sávba. Még nem haladtam el mellette, amikor gázt adott, majd beállt a tempómra úgy, hogy a kocsim orra a B oszlopa mellett volt. Egy 50-es kinézetű úriember vezette, akiről nem gondoltam volna, hogy ilyen vicces természete van. Két lehetőségem volt: vagy belekezdek egy értelmetlen versenybe egy erősebb autóval, vagy a belső sávban fékezek, és visszaállok mögé. Némi dudálással kifejeztem rosszallásom, majd az utóbbit választottam. Szerencsére egyetlen önjelölt Alonso sem érkezett közben mögém 200-as tempóval.

Most már volt időm megnézni, milyen autóval hozott össze a sors. Citroen C6, rendszáma JOE-xxx. Visszamentem a külső sávba, mert előttünk és mögöttünk vagy egy kilométerre nem volt épp senki. Visszagyorsítottam 130-ra, és fél percen belül utolértem Joe-t. Nem próbáltam még egyszer szabályosan megelőzni, haladtam a saját tempómmal a külsőben. Ahogy mellé értem, ismét bemutatta a kocsija gyorsulását. Ezen a ponton kezdtem el gondolkozni azon, hogy csak a 100-as sebességkorlátozást akarja velem betartatni, vagy egyszerűen hülye, és jobb békén hagyni. Lelassítottam és hagytam jócskán elém kerülni, nehogy bevágjon elém és satuzzon egyet.

Ahogy a sebességkorlátozásnak vége lett, felgyorsult. Én is visszatértem a 130-as egyenletes tempóhoz. Sokáig láttam még, nem nyomta neki úgy, mint egy idegbeteg. Érdekes módon a többi százas tábla már nem érdekelte. Talán azért, mert akkor épp utolért több kocsit. Biztosan derogált volna lassabban menni bárkinél.

Túlzottan nem haragszom rá. Végül is, ha kifizetett több mint tíz millát a kocsijára, nehogy már egy Suzuki leelőzze. Megértem, ha ez lelki törést okozna nála. Csak arra kérem, hogy legközelebb, ha találkozunk, kegyesen gyorsuljon fel annyira, hogy legalább fékezés nélkül vissza tudjak mögé sorolni.